Az arab tavasz már a télen megkezdődött. A szabadság iránti vágy felfűtötte a levegőt, még az időjárásra is hatással volt. Tunézia, Egyiptom, Líbia. Egyik diktátor a másik után következett. Egy átlagos európai médiafogyasztó számára pompás hírek ezek. Gonosz diktatúrákat szüntet meg nemzetközi összefogás hathatós támogatásával a nép. Al-Dzsazíra, BBC, aljasan kúsztak a képsorok. Hát az már tényleg felháborító, hogy az ezredes a saját népét bombáztatja! Van pilóta, aki nem hajtja végre a parancsot és Máltára dezertál, az emberi érzés győz, ez nagyszerű. Teljesen rendben van a nyugati barátok katonai támogatása, indulhat a hadművelet, szórjuk meg bombákkal a gonosz ezredes rendszerét kiszolgáló katonákat!
Következett a tavasz. Az együttérzés az elnyomott nép harcával csak növekszik az átlagos európai médiafogyasztó kis szívében, szűk kis elmécskéjében pillangóként szállnak a szabadságról alkotott gyermeteg elképzelések. A felháborodás és gyűlölet az ezredes rendszere ellen egyre nagyobb lett. Még hogy zöld könyvecske, beduin sátor, „Királyok Királya”! Mit képzel ez az elmeháborodott! 42 év önkényeskedés és bohóckodás a világ szeme láttára. Ennek véget kell vetni azonnal! Időközben súlyos atrocitásokról szállingóznak kósza hírek, mint pl. fekete-afrikai vendégmunkások tömeges megkínzása és legyilkolása. A szabadságszerető nép külföldi zsoldosokat vél felismerni miden egyes feketében. Zsoldosok tényleg voltak, de talán nem ilyen nagy számban. Sebaj, ez mind nem lényeges, hiszen egy diktatúra ellen küzdünk, nem lehet válogatni az eszközökben, kérem szépen!
Forró nyár, a frontok mintha befagytak volna. A háttérben folyik a kiképzés, áramlanak a fegyverek, súlyos üzletek köttetnek meg. Az átlagos európaihoz nem igazán jutnak el e hírek, ha mégis, nem különösebben törődik velük. Emberi jogok megsértése a lázadók részéről. Eh, ráérünk mi arra még, hogy ezzel foglalkozzunk. A nép, az istenadta nép boldogsága és szabadsága a legfontosabb! Az elnyomók és diktátorok ellen küzdeni kell szerte a világon! Bombákat még! Szórjátok csak istenesen! Ne hagyjátok abba, még, még!
Végül eljött az ősz, az elmúlás előhírnöke, s hozta magával a szomorú felismerést. Az átlagos fogyasztó szeme kezdett kinyílni, habzó száját megtörülve kitisztult gőzölgő feje is. Mert a diktátor az diktátor, ezen nincs mit szépíteni. A zöld könyvecske amiben egyesülnek a pánarab nacionalizmus a szocializmus és Kadhafi sajátságos ötletei a jóléti társadalomról semmiképpen sem elfogadható mint egy ország alkotmánya. De ez talán nem ok arra hogy a nép, az istenadta nép így bánjon el az ezredessel. Mi ellen küzdöttek, és mivé alacsonyodtak ezek az emberek? Kadhafi egy bolond volt, meglincselték, de bűnei átszálltak a népre. Szabadságot akartak, de szolgák maradtak. Most már nem az őrült, bohócfejű ezredes parancsol, hanem az arc nélküli neokolonialista nyugati urak.
A nyugati urak, az új király
Léptet új paripán:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A líbiai tartomány.
Van-e ott nafta és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,
Vajon boldog-e rajt’
S hol a szabadság,
Melyet a média igába hajt?
