Melyik politikai eszme áll Önhöz a legközelebb?
Kereszténydemokrata 18.8%
Nemzeti radikális 17.3%
Liberális 16.9%
Egyéb 14.2%
Szociáldemokrata 12.7%
Konzervatív 10.4%
Kommunista 6.4%
Szocialista 3.3%
Szavazatok száma: 1361
A kilencvenes évek elejétől a mai napig szerettem eljátszadozni a gondolattal: ha Vajdaság területén is lehetne szavazni a magyarországi parlamenti választásokon induló pártokra, akkor itt, helyi szinten mikor melyik párt nyerne? Nem valami elkötelezett revizionista gondolat táplálta ezt a felelőtlen játszadozást, inkább afféle politikai kíváncsiság. (Egyébként ki tudja, a kettős állampolgárság és a szavazójog körüli legújabb magyarországi fejlemények ismeretében még az is lehetséges, hogy valamilyen formában még ebből a felelőtlen gondolatból is valóság lesz – de most nem ez a téma). Az én tippem a kilencvenes évek elején az MDF volt.
Aztán, a kilencvenes évek folyamán szerintem a Csurka-féle MIÉP és a Torgyán-féle kisgazdapárt tarolt volna. A kétezres években már többé-kevésbé mindig a FIDESZ lett volna a nyerő, esetleg még jelentős pozíciókat szerezhetett volna a Jobbik. Tippjeimet természetesen az égvilágon semmilyen nyilvános vagy titkos közvélemény-kutatási adatokkal alátámasztani nem tudom, ilyen módon pedig azok teljes mértékben megalapozatlanok, bizonyíthatatlanok, egyéniek és szubjektívek – egyszerűen én valahogy így éreztem, így véltem kitapogatni a vajdasági magyarság pillanatnyi politikai pulzusát.
A tippjeim esetleges helyességére vonatkozó első, közvetett bizonyítékot személy szerint internetes körkérdésünk eredményeiben (lásd fenn!) vélem felfedezni. Ami persze megint csak nem reprezentatív, és messze nem tudományos módszerekkel készült – de mégis. A választható politikai eszmék közül a legtöbb szavazatot a kereszténydemokrata kapta. A vajdasági magyarság alapbeállítottsága valahol a jobboldali-konzervatív-kereszténydemokrata-nemzeti koordinátarendszerben keresendő, állapíthatjuk meg, ha mégis vesszük a bátorságot, hogy megpróbálunk következtetéseket levonni a fenti eredményekből.
Nem látom ellentmondásnak, hogy a második helyen, szorosan az első nyomában a liberális politikai eszme végzett. A modern demokráciáról alkotott elképzelésünk szerint a kicsit is normálisan működő társadalom pluralista, amelyben a politikai eszmék is szabadon versenyezhetnek egymással, a liberális gondolat pedig már önmagában is szimpatikus, hisz nevében hordja az egyik legszebb szót, a szabadságot. Ha van ezzel az eredménnyel „baj”, akkor az inkább az, hogy egy ilyen, leegyszerűsített válaszlehetőségeket kínáló körkérdés módszerénél fogva nem alkalmas arra, hogy kiderítse, a szavazó pontosan mit is képzelt a mögé a szó mögé, hogy „liberális”. Amíg ugyanis a „kereszténydemokrata” nagyjából ugyanazt az értékrendet és viszonylag jól behatárolható jelentéstartalmat hordozza magában a világ minden táján, addig a „liberális” szóhoz már egészen más politikai tartalmak tapadnak Magyarországon és ismét mások Szerbiában, mások Svédországban és mások Amerikában. Ami persze megint csak nem baj, csak kicsit megnehezíti az eredmény értelmezését.
Már politikai közhelynek számít, hogy a választásokat mindig a határozatlanok döntik el. A biztos szavazótáborral nincs gond, ezért a választási kampányok egyik legfőbb célja mindig ez, az (utolsó pillanatig) ingadozók megnyerése. És lám, itt is ez derül ki, a negyedik legfontosabb „erőt” képezik azok a szavazók, akik a felsorolt politikai eszmék egyikével sem tudnak azonosulni.
És ha mindezt összeadjuk, akkor hirtelen (mondhatni: meglepetésszerűen) az derül ki, hogy a vajdasági magyarság egy normálisan működő és gondolkodó pluralista közeg, amelyben jelen van a kereszténydemokrata gondolat, a szinte azonos erőt képviselő liberális eszme, és igen nagy a határozatlanok és ingadozók tábora – mint a világ bármelyik, normálisan működő társadalmában.
Ismét csak szubjektív megítélés, de én azt is a normalitás jelének tekintem, hogy a két utolsó helyen – igen meggyőzően – a kommunista és a szocialista eszme végzett. Azok után, amit Kamcsatkától Berlinig hetven éven keresztül ennek a két fogalomnak a nevében elkövettek, ezen aligha van mit csodálkozni. Persze nem önmagával az eszmével van baj – az tulajdonképpen elismerésre és csodálatra méltó, hisz a társadalmi igazságosságot hirdeti – de ember legyen a talpán, aki a vegytiszta eszmét képes sebészkéssel különválasztani attól a mocskos gyakorlattól, amit a valóságban véghezvittek az eszme megvalósítói.
