Három lánnyal nem unalmas az élet
A kapuban Szócsin Csaba, az apuka fogad bennünket. Már az udvarban parkoló autón virító három rózsaszín szalag is jelzi, ebbe a fészekbe bizony három kislány érkezett, a nappaliban pedig egy iker- és egy egyszemélyes babakocsi árulkodik a babák érkezéséről. A hálószobába lépünk, ahol Mónika, az anyuka éppen Dorinát pelenkázza, a fal mellett sorakozó kiságyakban pedig ott fekszik a már tisztába tett Jázmin és Helga.
A látvány nem mindennapi, az ikrek is különlegességnek számítanak, a hármas ikrek meg szinte csodaszámba mennek. Munkatársam meg én csak bámuljuk a kiságyakat, meg a bennük mocorgó lányokat, fényképeket készítünk, közös családi fotóra kérjük fel őket. Idegességnek, kapkodásnak nyoma sincs az újdonsült szülőkön, pedig az ember azt gondolná, három csöppséggel kész bolondokháza az élet. Kiderül, azért aggodalomban is bőven volt részük, de az örömük mindent túlszárnyal, és minden nehézséget elfeledtet. A fotózás után az ebédlőben telepedünk le beszélgetni, az apuka szerint a lányok így séta, evés meg tisztába tétel után általában elalszanak. Megtudjuk, hogy Mónika és Csaba felmenői között is vannak ikrek, de hármas ikrek születésére még nem volt példa:
– Nem derült ki azonnal, hogy három babánk lesz – kezdte Mónika a történetük ecsetelését. – Az első ultrahangon még nem beszéltünk arról, hányan vannak, mert természetesnek vettük, hogy egy csemeténk lesz. Aztán egy későbbi vizsgálaton az orvos azt mondta, ketten vannak, és erről azért nem szólt előbb, mert sok terhesség indul ikerterhességnek, de nagy részükben az egyik magzat felszívódik. Örültünk, de egy kicsit meg is ijedtünk. A tizenkettedik heti vizsgálatra egyedül mentem, mert Csaba dolgozott, az orvos akkor vette észre a harmadik babát. Engem teljesen letaglózott a hír, hazáig sírtam. Csabának telefonon keresztül nem is mondtam el, de mivel a hangomon érezte, hogy történt valami, azonnal hazajött.
– Még szerencse, hogy egy gerendán ültem, amikor Móni kibökte, hárman vannak – vette át a szót Csaba. – Én tényleg szóhoz sem jutottam. Ezt a hírt fel kellett dolgoznunk, mert igaz, hogy terveztük a családalapítást, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyszerre hárman érkeznek. Az első rémületet persze hatalmas öröm követte, de jól át kellett gondolnunk, mit hogyan csinálunk ezután. Nagy segítség volt, hogy a szüleim akkor is és azóta is mellettünk állnak, s mindenben számíthatunk rájuk. Persze a gondoskodás oroszlánrésze ránk marad, de ez így is van rendjén. Móni meg én beosztjuk a dolgokat, itt én sem lazsálhatok, három baba mindkettőnktől teljes odaadást igényel – magyarázza Csaba az első hetek tapasztalatait.
Helga, Dorina és Jázmin
A hálószobából közben sírdogálás hallatszik, Mónika többször is bemegy, végül Helgával a karján jön vissza közénk. Nem is csodálkozunk rajta, hogy Helga minden időt az anyukájával akar tölteni, hiszen ő született a legkisebb súllyal, ezért még csak egy hete jöhetett haza a családi fészekbe, Dorina és Jázmin viszont már egy hónapja itthon vannak. A lányok a terhesség 33. hetében, augusztus 26-án születtek Újvidéken. A császármetszés a 35. hétre volt betervezve, de úgy látszik, ők előbb szerettek volna kibújni.
Arról faggatjuk őket, vajon tudták-e, hogy mindhárman lányok lesznek, de az apuka a fejét rázza, és már mondja is:
– Két kislányról tudtunk, és abban reménykedtünk, hátha a harmadik fiú. Aztán megszülettek a lányok, és mindegyiküknek nagyon-nagyon ürülünk. Vannak nehéz pillanatok, nem egyszerű az élet három babával, mégis csodálatos. Viszonylag nyugodt éjszakáink is vannak. Megtörténik, hogy éjfélkor megetetjük őket, és reggel hatig csak egyszer ébrednek fel. Aztán beindul az élet, mellettük egész nap van mit csinálni, hol az egyiket, hol a másikat, hol a harmadikat kell dajkálni, babusgatni, pelenkázni, etetni. Jázmin a leghuncutabb, a mosolyával mindig levesz a lábamról, Dorina a legtürelmetlenebb, neki minden azonnal kell, Helga meg a legéhesebb, biztosan be akarja hozni azt az egykilós lemaradást. Mi sétálni is ketten megyünk, én tolom az ikerbabakocsit, a feleségem pedig az egyszemélyeset. Hármas kocsira nem volt pénzünk, az 800 euróba került, úgy gondoltuk, jó lesz így is. Takarékoskodnunk kell, én ugyanis augusztusban munka nélkül maradtam, feleségem pedig a városházán takarított, szóval nem sok pénzre számíthatunk. Amit a tartománytól és a köztársaságtól kaptunk a hármasikrek után, az hatalmas segítség volt, de szükség is volt rá, hiszen nekünk mindenből három kell. Átlagban napi húsz pelenkát használunk el, vagyis egy csomag 2–3 napig elég – mesél az apuka a mindennapokról.
Naponta 20 pelenka fogy el (fotók: Gergely József)
Nem akarjuk sokáig feltartani őket, hiszen már hat óra van, rég besötétedett, valószínűleg lassan fürdetéshez, újabb etetéshez közeledik az idő. Távozóban még elmondják nekünk, egy kicsit fájlalják, hogy a város vezetősége még egy gratulációt sem küldött nekik, pedig hármas ikrekre nem sok példa akad, ráadásul az anyuka a városházán takarított.
Hogy milyen ritkaság a hármas ikrek születése, arról Dr. Slobodan Živkovićot, a kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályának főorvosát kérdeztük, aki elmondta: utoljára 11 évvel ezelőtt jegyeztek Zentán hármas ikreket, de ők lombikbabák voltak. Az orvos szerint az a család akkor még Padén lakott, de a zentai kórházból utalták őket lombikprogramra Belgrádba, és később Zentára is költöztek.
