A volt jugoszláv tagköztársaságokon és Magyarországon kívül hány országban járt eddig?
Ötnél többen 23.8%
Ötnél kevesebben 21.4%
Tíznél többen 18.0%
Egyben sem 15.7%
Egyben 11.1%
Kettőben 10.0%
Szavazatok száma: 1165
„Hagyd rá! Életében sohasem mozdult ki...” Voltak ilyen emberek, a rokonok külön figyelmeztettek bennünket rájuk. Velük nehezebb, őket nem hogy nem lehet kibillenteni az egyensúlyukból, de nem is tudják, hogy a dolgokat másképp is lehet csinálni, nem is akarják tudni. Nem értettem sokáig, miről is beszélnek. Idővel megértettem. Minél többet utazol, annál többet látsz, annál kevésbé vagy manipulálható, valamelyest elnézőbb is vagy, és nem érzed magad annyira kiszolgáltatottnak. Ilyenkor az ember nem csak arra hagyatkozik, amit mondanak, mesélnek neki, hanem arra is, amit látott.
Nem vagyok jó turista. A ”let's go/come on, group....” és az ”on your right/left...” kezdetű mondatoknál szoktam azt érezni, hogy rendben, akkor egy óra múlva találkozunk valahol, mindegy, hol, csak nem itt. Addig beugrok egy helyi jellegzetességnek számító kocsmába, vagy kiülök egy csoport őshonos öregember mellé a térre. Inkább így, így többet látok a helyiek életéből. A turistavezetők nem értenek velem egyet, tudom, de marad még elég szélsebesen fényképező, rohanó turista nélkülem is.
Sokféleképp a sajátunkká tehetjük az új környezetet, az új ízeket, az embereket.. Ha maradunk a turistáknál, akkor van a jól ismert „jöttem, lepakoltam, bevásároltam, beülök a szobámba, és nagyon leiszom magam, később kitántorgok a medence mellé” típusú vakációzó, és van a „bérelünk egy mopedet vagy autót, és mindent bejárunk” típusú. És persze a kettő között számos árnyalat.
Mondtam már, hogy nem vagyok nagy híve az előre megszervezett programoknak. Ha az ember megteheti, nem árt néha belebújni egy számára idegen közeg életébe. Kiköltözni valahova, valakihez. Legyen ez egy stoppolós, vonatozós, couchsurfinges megoldás, vagy akár egy A pontból B-be történő utazás. Nem rossz máshol lenni egy ideig: az elején említett tapasztalás a legfontosabb talán. Ha tudom, hogy a világban a dolgok másképp is működhetnek mint nálunk, akkor itthon már nem tud meggyőzni senki sem az ellenkezőjéről.
Az sem árt viszont, ha megtanulunk hallgatni, nálunk sokkal többet utazó emberek történeteire figyelni. Egy világot bejárt stoppos, vagy egy lakókocsiban nomád életet élő család sok mindent el tud mesélni. Ezzel is gazdagodunk, és sok mindent megértünk saját kis, poros közegünkről. Az ember az ember, a környezete hozza ki belőle a bölcsességét, a találékonyságát, de az erőszakot is. A látszólag jól működő országok, és a nyomorban, bűzben élő, de boldog gyerekek – mindkettő kihatással van az emberre, másképp tekint saját, nagynak vélt problémáira. Ok okozat, amit sokkal könnyebben megértünk akkor, ha valaki közelebb hozza hozzánk a történéseket, vagy ha első kézből tapasztalunk.
De mielőtt nyakunkba vennénk a nagyvilágot, egy dolgot nem árt megtenni indulás előtt. Nálunk az emberek sokszor a saját környezetüket sem ismerik: egymás nyelvét, szokásait. Ha másért nem, azért, hogy tudjunk mesélni környezetünkről azoknak, akik nem ismerik szűkebb pátriánkat. És persze, magunk miatt. Hogy itthon semmiképp se legyünk idegenben.
