2024. július 18., csütörtök

Megverték az őrt

Dušan Preradovićra a szabadkai téglagyár udvarán támadtak rá az illegális bevándorlók

Kedden dél körül engedték ki a Szabadkai Közkórházból azt a férfit, akit szombaton este bordasérüléssel, koponyasérüléssel és zúzódásokkal szállítottak be, miután az illegális bevándorlók a szabadkai téglagyár területén megverték őt. A férfi a téglagyár területén lakik és dolgozik, most fél, hogy esetleg újra rátámadnak.

– Én is menekült vagyok, Horvátországból jöttem 1995-ben. Tudom, milyen rossz menekültként, mi mindennel kell szembenézni, de ilyen eddig még nem történt velem. Itt élek, és itt dolgozom. Nem adtam okot arra, hogy megtámadjanak – kezdett bele a történtek elmesélésébe Dušan Preradović, majd megmutatta a kórházi elbocsátó levelet.
– Nem is tudom, hogyan jöttem haza a fájdalomcsillapítóktól. Gyalog jöttem, nincs pénzem taxira. Még mindig nem is tudom, mi minden bajom van. Itt az erdős részben, a téglagyár melletti területen megközelítőleg 300 illegális bevándorló található, és itt vannak azok is, akik a szeméttelepen élnek – magyarázta a férfi. Elmondta, a területet őrző-védő szolgálat emberei védik délután hat óráig, utána ő egyedül marad a területen.
– Hat óra után történt, megjelent 4 menekült, akik mobiltelefonjaikat akarták feltölteni. Nem engedtem meg nekik, erre ők erőszakosabbak lettek, mindenáron használni akarták az áramot. Ekkor felhívtam a rendőrséget. Ki is jöttek a rendőrök, és velük együtt kimentünk az erdőig, ahol a menekültek sátrakat állítottak fel. Nem is tudom másként nevezni, ott egy „indián falu” van. Mikor meghallottunk egy kiáltást, felkapcsoltam a kézilámpám, amelynek jó erős a fénye. Messzire el lehet vele látni. A rendőrök látták meg, hogy többen husángokkal felszerelkezve megindultak felénk. Megfordultunk, a rendőrök el tudtak menekülni, erősítésért menni, de engem fejbe ütöttek valamivel. Elestem. Észnél voltam, és ne is mondjam, milyen fájdalmakat kellett átélnem – mondta Dušan. – – Elvették a mobiltelefonomat és a pénzemet a zsebemből. Akkor odajöttek mások, akik felemeltek, és csak mutatták, hogy meneküljek. De hogyan menekültem volna, lélegezni sem bírtam. Két bordám megrepedt.
Elmondta, a rendőrök erősítéssel értek vissza, ők hívták ki a mentőket is.
– Amikor megjöttek a rendőrök, volt ott minden, egy rendőr meg is sérült, mire lecsendesedett a helyzet. Ilyenre még nem volt példa, habár már hatalmas károkat okoztak a gyárban. Minden mozgathatót leszerelnek, tüzelésre használják fel – mesélte a férfi.
Dušan Preradović elmondta, fél, hiszen a gyárban az ajtót nem is lehet rendesen bezárni. Mint kiemelte, nem tudja magát megvédeni. Éjjel egyedül van, az ajtót könnyen be lehet törni.
– Itt volt nemrégiben két nyomozó, azt javasolták, hogy egy hétig húzzam meg magam valahol máshol. De hová menjek? Nincs senkim itt. Az egyik fivérem Pancsován él, a másik pedig Telecskán. De hogy menjek el hozzájuk? – hallottuk a férfitől, aki a sérüléseitől és a fájdalomtól alig tud mozogni.