Körülbelül a következőképp hangzott a Blic újságírója, Milutin Mrkonjić infrastrukturális miniszter és Boris Tadić államfő szópárbaja Nepričava falu mellett, a 11-es közlekedési folyosó Ub és Lajkovac közötti 12,6 kilométeres szakaszán folyó munkálatok megkezdésekor. (Elöljáróban: az említett autópálya-szakasz építési munkálatait egy éve nyitották meg nagy csinnadratta közepette, és mostanra már be kellett volna fejezni. A munkálatokat gyakorlatilag még egyszer megnyitották, mert eddig szinte semmit sem csináltak.) Tehát, a hang- és videofelvétel alapján készült, magyarra fordított egyfelvonásos:
Blic: Miért szabott meg irreális határidőket? Az első szakaszra azt mondták, hogy októberben kész lesz.
Mrkonjić: Honnan tudja maga, hogy irreálisak a határidők? Maga mintha jobban tudná nálam, milyennek kell lenniük a határidőknek? Na, és akkor, 120 évig nem csináltunk semmit!
Blic: Hát, akkor meg minek szabja meg őket?
Mrkonjić: Azért, hogy egyáltalán valamit meg tudjunk csinálni! De most nem akarom elvenni a szót az elnöktől...
Tadić: Maguk meg ne bántsák itt nekem Mrkát, bántsák akkor, amikor én nem vagyok itt.
Mrkonjić: Így igaz! Ők akkor nem is jönnek ide, amikor Ön nincs itt!
Tadić: Én is mérges voltam Mrkára a határidők miatt, de neki másfajta logikája van – amikor határidőket szab, akkor meggyorsítja a munkafolyamatot. Ha lazább határidőt adna, még lassabb lenne minden. Igaz, Mrko?
Mrkonjić: Úgy van!
Tadić: Ez olyan mint, amikor az egyetemistának vizsgája van és a júniusi vizsgaidőszakra készül, de nagyon valószínű, hogy szeptemberben fogja letenni a vizsgát. Ezt minden egyetemista jól tudja. Tessék, most megmagyaráztam a lakosságnak, hogy itt miről is van szó…
Függöny.
Itt akár be is fejezhetném. Megmagyarázták. A szerbiai politizálás mintapéldája a fenti történet: nálunk mindig van valami, amivel meg tudják magyarázni a „nép választottjai”, hogy épp miért nem történt meg az, amit megígértek. Ez olyan mint a vesztes futballista, aki sohasem saját magát hibáztatja, hanem a francos fű volt túl magas, esett az eső, nem esett az eső, fújt a szél, nem fújt, az ellenfél szurkolói csúnyán néztek rá, stb. Mrka is ilyen. (Azok után, hogy az államelnöknek Mrka, mostantól nekem is az.) Mrka is ilyen, elnöki hátszéllel lesz országépítő hős abból az emberből, aki az összes létező határidőt túllépte már, akármerre építettek a felügyelete alatt Szerbiában.
Mrkára egy – szándékosan nem fogom használni a normális szót – másképp működő ország kormányában lehet, hogy a kávéfőzést se bíznák rá, de nálunk ő az országépítő, aki még négy évet kért nemrég, hogy bizonyítson. Ha már elkezdte, akkor fejezze ő be az autóutakat, a hidakat, hozza rendbe a vasutat. Amennyire lehet.
A 120 év sokat mond. Most, amikor végre építenek valamit ennyi idő után, örüljünk már! Az újságírók meg semmi mást nem csinálnak, csak számon kérnek, cinikusak, valamilyen határidőket emlegetnek. Mi vagyunk a hülyék. Szerbiában a határidő nem azért van, hogy betartsák, hanem, hogy egyáltalán dolgozzon valaki. Építsünk, ez a lényeg. Mindegy milyen áron, mindegy milyen kölcsönből, csak csináljuk. De nem akárhogy. Lassan, ráérősen, jól meg kell gondolni minden lépést.
A végén még lediplomázunk.
