Illusztráció
Az óbecsei önkormányzat két évvel ezelőtt azzal a céllal hozta létre a községi biztonsági tanácsot, hogy javítsanak a közbiztonság helyzetén. A bizottság kidolgozta a község 2011–2015-ös időszakra vonatkozó biztonsági stratégiáját, amelynek keretében A mi községünk – a mi biztonságos házunk elnevezéssel egy olyan projektet indítottak útjára, amelynek célja többek között a családon belüli erőszak megelőzése, az érintett intézmények munkatársainak a továbbképzése, valamint a lakosság tájékoztatása. A projektet az EBESZ szerbiai missziója támogatja.
Tíz évvel ezelőtt a szerb állam még nem avatkozhatott bele abba, ami egy családban a négy fal között zajlott, de 2000-ben törvényerőre emelkedtek a családon belüli alapvető emberi jogok, a 2002-es büntetőtörvény kimondta, hogy a családon belüli erőszak bűncselekmény, majd 2005-ben megszületett a családjogi törvény is.
A családon belüli erőszak áldozatai segítséget kérhetnek a rendőrségtől, a szociális központtól vagy az orvostól is. Attól függően, hogy fizikai, pszichikai, gazdasági, szexuális vagy szellemi erőszakról van-e szó, más-más megközelítést igényel a megoldás. Ezek felismerésében és megakadályozásában az egyik legfontosabb láncszem a szociális központ: intézkedéseket foganatosíthat, feljelentést tehet, segítséget nyújthat az áldozatnak.
A központ adatai szerint tavaly Óbecsén húsz esetet regisztráltak, ebből hét feljelentést valamelyik családtag, négyet valaki más, kettőt intézmény (iskola, egészségház), hármat a rendőrség, négyet a bíróság tett meg.
Tizenegy esetben az erőszak áldozata gyermek volt, hét alkalommal házastárs, kétszer más családtag. Elborzasztó adat: hat alkalommal nemi erőszakot követtek el a gyermekkel szemben. Négy esetben az apa, kétszer az anya, hét alkalommal a partner volt a bántalmazó, de listára kerültek más családtagok is. Mindegyik esetből bírósági ügy lett, de az eljárás eredményéről a szociális központban nem jutnak vissza az információk, ami megnehezíti a további munkát.
Zahar Kéri Gizella, a szociális központ jogásza hangsúlyozza: a családon belüli erőszak nem magánügy, hanem társadalmi probléma, ezért az ilyen eseteket jelenteni kell:
– Hozzánk leginkább maga az áldozat jön el, vagy az iskola, az egészségház, a rendőrség értesít bennünket. Arra kell törekednünk, hogy a társadalomban kialakuljon az erőszakkal szembeni nulla tolerancia – osztotta meg velünk tapasztalatait a jogász.
Indokolt esetben a központ sürgős intézkedéseket foganatosít: a bántalmazott gyermeket rokonnál vagy nevelőszülőnél helyezik el, a női áldozatok esetében azonban ún. biztonságos házak híján nehezebb megoldást találni.
Maja Obradović iskolapszichológus szerint sok tényezőtől függ az, hogyan tükröződik vissza a családon belüli erőszak az iskolában:
– Arra, hogy otthon gond lehet, leginkább a gyermek szokatlan viselkedéséből következtethetünk. Ha őt otthon bántalmazzák, ő is erőszakoskodni fog a nála gyengébbekkel. Más esetekben a gyerek hallgatag, zárkózott lesz. Jel lehet az is, ha megromlik a tanulmányi eredménye, hiányzik az órákról, a testén véraláfutások vannak. Az iskolákban ilyenkor egy pontos protokoll szerint kell eljárni: adott esetben az egészségházat, máskor a szociális központot kell értesíteni. Azt gondolom, nálunk nagyon nehéz megvédeni az áldozatot, mert itt nincs ún. biztonságos ház, és a legtöbb esetben a nők anyagilag is kiszolgáltatottak. Ráadásul a bántalmazók nagyon enyhe büntetésben részesülnek, aminek nincs elrettentő hatása.
Anica Dudvarski, az óbecsei egészségház pszichológusa szerint a gyerekek esetében az erőszak örök életre szóló traumát okoz.
– Sajnos a mi kultúránk erősíti az erőszakot: harcos nemzet vagyunk, és arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy ne sírjanak, hanem üssenek vissza. Nagyon fontosnak tartom a prevenciót: az intézményrendszer megerősítését, az elegendő számú bírót, a biztonságos házakat, a gyerekek, fiatalok felvilágosítását – jelentette ki Anica Dudvarski.
Ranka Kravić doktornő egy kutatásra hivatkozva azt állítja: a bántalmazottak könnyebben megnyílnának az orvosnak, mint másoknak, de mivel az orvos nem köteles rákérdezni a családon belüli erőszakra, nem is teszi meg.
– Az orvosok sokszor azt gondolják, ez nem tartozik rájuk, és gyakran azt sem tudják, mit kellene ezzel az információval kezdeniük. Fontos lenne, hogy felismerjék az erőszak áldozatait, és hogy a megfelelő segítséget nyújtó intézményhez irányítsák őket. Nekem voltak olyan eseteim, amikor a páciens elismerte, hogy bántalmazták, de nem akart a rendőrséghez fordulni. Ilyenkor a szociális központ pszichológusához küldöm őket – mondta el az orvosnő.
Ha a bántalmazásnak nyomai vannak, az orvos köteles azt a rendőrségnek és a szociális központnak is jelenteni. Kravić doktornő készített egy nyomtatványt, amelynek segítségével egyszerűen és gyorsan lehet dokumentálni a sérüléseket, amit később perdöntő bizonyítékként lehet majd felhasználni a bírósági eljárás során.
Snežana Bašić, az óbecsei szabálysértési bíróság bírójának adatai szerint az év első kilenc hónapjában közrend megzavarása miatt 1036 eset került hozzájuk, ebből családi erőszak miatt 108 szabálysértési feljelentés született. 84 esetben hoztak ítéletet, ebből egy felmentő volt, hét esetben pedig 10–60 nap közötti börtönbüntetést kapott az elkövető.
Szerbiában évente mintegy 7500 szabálysértési eljárás indul családon belüli erőszak miatt, ebből 45,2 százalékban partner, 16,22 százalékban rokon a bántalmazó, 17,66 százalékban gyerek emel kezet a szülőre, 10, 83 százalékban szülő veri a gyerekét, 9,47 százalékban pedig gyerek erőszakoskodik gyerektársával. Szerbiában naponta 53 ilyen esetet jelentenek a rendőrségen, és négyszer többet minősítenek szabálysértésnek, mint bűncselekménynek.
– 50–60 százalékban a lehető legrosszabb forgatókönyv valósul meg: a rendőrség szóbeli figyelmeztetésben részesíti az erőszakoskodót. Az is gond, hogy a rendőrségnek nincs egy központi adatbázisa, így nem futnak össze a szálak, és nincs nyilvántartott története a családoknak. Ha mindig csak szóbeli figyelmeztetés történik, az áldozat nem fogja többé kihívni a rendőrséget – mondta el a bírónő.
Ha a rendőrség szabálysértésként kezeli az ilyen ügyeket, akkor legfeljebb 90 napra, de azonnal, a jogerős ítélet előtt is börtönbe lehet zárni az elkövetőt, aki csak ezután nyújthat be fellebbezést. A bírónő szerint visszaeső elkövető esetében azért jobb a büntetőeljárás, mert szigorúbb lehet a büntetés. A bántalmazott nők azonban ilyenkor akár egy-két évig sem kapják meg a távoltartásról szóló végzést, a válási papírokat, a gyermek-felügyeleti jogokat, ezért a hosszú procedúra ideje alatt gyakran meggondolják magukat.
