Mi fán terem a káposzta?

Most, hogy a szavazás lezárult, már el lehet árulni az előzményeket. A Szerbiai Nemzeti Idegenforgalmi Szervezet megrendelésére egy belgrádi filmgyártó műhely, a Sense Production elkészített egy reklámfilmet. A több mint négyperces anyag az ételre és az italra összpontosít, mint Szerbia egyik fő idegenforgalmi attrakciójára. Ennek megfelelően a filmben egymás után jelennek meg – kétségkívül ízléses és étvágygerjesztő képsorok kíséretében – az ország egyes tájegységeire jellemző ételek, gyümölcsök, konyhakerti növények és fűszerek: a homoljei méz, a zlatibori kajmak, a sjenicei sajt, a brestováci paprika, a leskováci ajvár, a piroti sajt stb. Az interneten is megtekinthető videóanyag (Soulfood Serbia) a reklámipar mai, modern követelményeinek megfelelően készült el, gyorsan váltakozó képsorok, közeli és látványos képek, csúcsminőségű kidolgozás, így nem csoda, hogy kiváltotta a kommentálók szinte osztatlan dicséretét. Majdnem mindenki elismerően nyilatkozik Szerbiáról, annak gasztronómiai értékeiről, és nem utolsósorban magáról a filmről és annak elkészítőiről. Majdnem.

Az egy-két „akadékoskodó” hozzászóló elsősorban azt kifogásolja, hogy a film tartalmilag nem teljes: kimaradt például a csevap és a pljeszkavica, hiányzik az alma és a szőlő, és még sok más, Szerbiára jellemző finomság. Aztán olyan is akad, aki azt nem érti, ha már étel és ital, akkor hogyan lehetséges az, hogy Vajdaság, az egész ország éléstára szinte egy az egyben kimarad egy ilyen összeállításból. Ami mellesleg, furcsa módon, de igaz: a Szerbia tájegységeit egymás után felvonultató filmben Vajdaság címszó alatt mindössze annyit tudunk meg, hogy Futakon káposztát termelnek. Amiből viszont elég logikusan vonható le az a következtetés, hogy az a külföldi turista, aki mondjuk mit sem tud az országról, de e film láttán kerekedik kedve egy gasztronómiai körutat tenni Szerbiában, az valószínűleg sok helyre ellátogat majd, de Vajdaságba aligha, hisz ott a káposztán kívül „nem történik semmi”.

Nos, eddig a történet, amelyről a Magyar Szó internetes kiadása olvasóinak zöme valószínűleg mit sem tudott, amikor szavazott soros kérdésünk valamelyik lehetséges válaszára. És ahogy rendszeresen elhangzik, hogy heti körkérdésünk nem tudományos módszerekkel és igényességgel készül, ennélfogva eredményei sem tekinthetőek reprezentatívnak, úgy nem árt azt sem rendszeresen hangsúlyozni, hogy ezekben a végeredményekben mindig van valami letisztult népi bölcsesség, egyszerű igazság. Kérdésünkkel – a fenti történet apropóján – ugyanis azt akartuk megtudni, olvasóink mit tekintenek Vajdaság legfontosabb ismertetőjelének, jellegzetességének, sajátosságának, azaz védjegyének, és anélkül, hogy a szavazók döntő többségének akár csak sejtelme is lett volna a „turpisságról”, szavazataikkal pontosan azt hozták ki első helyre, ami frappáns válasz a fent leírt reklámfilm tartalmára, és nem mellékesen igaz is: a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági termékeket. A napnál is világosabb, a pofonnál is egyszerűbb, semmilyen további magyarázatra nem szorul.

Szubjektív véleményként végül csak annyit tennék hozzá: igen, ha Vajdaság védjegyét keressük, akkor azt valahol a mezőgazdasági termékek között kell megtalálnunk. Maga ez a fogalom, „mezőgazdasági termék” ugyanis vizuálisan nehezen megjeleníthető, ehhez ki kellene választani egyet a lehetőségek közül, például a búzamezőt, a kukoricát, vagy épp az almát. Ugyanakkor érdekes lenne megkeresni, vagy legalább megszavaztatni, ki kit képzel el Vajdaság arcának. Mivel ez egy potenciális jövendőbeli körkérdés témája is lehetne, nem is lenne szabad előre befolyásolnom a kedves olvasót, de mivel személy szerint a választ egyértelműnek látom, (sajnos) nem tudom magamban tartani. Szerintem Szeles Mónika.