Kevésen múlott két héttel ezelőtt, hogy megvalósuljon Orwel 1984 című és Huxley Szép új világ regényében felvázolt totalitárius irányítás és tudatbefolyásolás. Miközben nem egész egy éve tömegek tiltakoztak, és az Anonymus hackercsoport több internetes támadást hajtott végre az amerikai szerzői jogvédő törvénytervezete miatt, a december elején kezdődő távközlési konferenciával kapcsolatban nem történt ekkora világégés, holott ezúttal tényleg veszélyben volt az internet szabadsága. Sem tüntetés, sem hackertámadás nem volt, úgy tűnt, mintha semmi sem forgott volna kockán, pedig nem így volt. Az elégedetlen tömegek helyett információtechnológiai nagyvállalatok – közülük is az egyik legbefolyásosabb, a Google – emelték fel a szavukat.
Úgy látszik, az amerikai kormányzat tanult a hibáiból, ugyanis Dubaiban megegyezés nélkül zárult a nemrég megrendezett, két hétig tartott távközlési konferencia. Az ENSZ-szervezet küldöttei azért gyűltek össze, hogy korszerűsítsék a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) 1988-as egyezményét, amely többek között a nemzetközi telefonhívásokat szabályozza. A WCIT–12 elnevezésű tanácskozáson azonban a tagországok két csoportra szakadtak amiatt, hogy vajon az ITU-nak kell-e szabályoznia az internetet is. Az egyik csoport élén az amerikaiak voltak, a másikon az oroszok. Tiszta hidegháború.
Az internet működéséhez szükséges szabályokat jelenleg decentralizált, számtalan kisebb szervezetből álló rendszer biztosítja. A kormányzati szervek mellett az információtechnológiai ipar, a civil szervezetek képviselői vagy például a tartalomszolgáltatók is részt vesznek benne. Igaz, sok ilyen szervezet amerikai, és az egyik legfontosabb, a doménnevek elosztásáért felelős ICANN például az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériumának megbízásával működik, és ezért számos kritika is éri. Az amerikai befolyás azonban Vlagyimir Putyin orosz elnöknek nagyon nincs ínyére.
Az orosz javaslat szerint a tagállamoknak szuverén joguk kell hogy legyen az internet nemzeti szegmensének szabályozása. Érvelésük szerint az internet is a telekommunikációs kábeleket, hálózatot használja, ezért Moszkva szerint az ITU új szabályrendszerének az internetre is ki kell terjednie. A Kína és Szaúd-Arábia által is támogatott javaslat kritikusai szerint ha az országok saját hatáskörükben, „biztonsági kockázatok” esetén korlátozhatnák az internetes tartalmakat és a hozzáférést, az mindenütt felbátoríthatná az internetes cenzorokat, ráadásul a civilek és az iparág képviselői kiszorulnának a szabályozásból. Az elképzelés könnyebbé tenné az internet folyamatos megfigyelését, a felhasználók nyomon követését, ellenőrzését, és az olyan óriások szolgáltatásainak helyi megadóztatását mint a Google vagy a Yahoo. Mindez azt jelentené, hogy ezek az országok teljesen átvennék a hatalmat az internet felett, vagyis csupán a számukra megfelelő tartalmat engedélyeznék, a másképpen gondolkodókat lekapcsolnák a világhálóról és a való világból egyaránt.
Mások szerint azonban a szabályozás központosítása éppen hogy lehetőséget teremtene az internet-hozzáférést vagy egyes oldalak elérését korlátozó vagy éppen elnyomó nemzeti szintű hatósági fellépések korlátozására. Amíg ugyanis nincs globális szabályozás, addig bármelyik ország szabadon dönthet úgy, mint Kína, amikor bevezette a Nagy Tűzfalat − kirekesztve ezzel például a Facebookot, a YouTube-ot és a Twittert is − vagy Szíria, amikor egyszerűen lekapcsolta az internetet az ország területén.
Az Egyesült Államok viszont annak ellenére akadályozta meg az új egyezmény létrejöttét, hogy a második héten Oroszország nagyon sok vitatott kérdésben visszavonulót fújt. Terry Kramer, az amerikai küldöttség vezetője végül közölte: „nehéz szívvel”, de be kell jelentenie, hogy az Egyesült Államok nem írja alá a dokumentumot, mert ez az internet szabadságát veszélyezteti. A döntéshez többek között Kanada, az Európai Unió tagállamai, Egyiptom és Szerbia is csatlakozott.
Az internet végül is szabad, de meddig? A hatalmak évek óta próbálkoznak ellenőrzésük alá vonni a világhálót, a kormányok új módszereket keresnek a véleményszabadság elnyomására. Ezért kellene tudatosítania a fiatal generációkban az internet szabadságának fontosságát. S bár legutóbb meglehetősen szerencsétlen dolog volt összemosni a szerzői jogi reform és az internetszabadság kérdését, elgondolkoztató, hogy ekkor tömegek mentek az utcára, most pedig a cenzúra, az online ellenőrzések globális bevezetése ellen gyakorlatilag senki sem tüntetett.
Talán mert a tavalyi győzelemmámor után újjáéledt a legenda, amely szerint a világháló „úgy van megcsinálva”, hogy se a működését, se a tartalmát ne lehessen hatékonyan korlátozni. A valóság persze más: az információs aszimmetria és a cenzúra, ami a papíralapú világban már-már megszokott, az interneten is kezd tanyát verni, olykor a „szabad világ” tevékeny közreműködésével.
Azt mindannyian tudjuk, hogy nagyon rossz, amikor az embert megakadályozzák az információkhoz való hozzáférésben és az információcserében. Az ellenőrzés azonban még a cenzúránál is rosszabb, mert oda vezethet, hogy végül kénytelenek leszünk az életünkért aggódni.
