Akármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy az egyik legmegrendítőbb bűncselekmény, a gyermekek szexuális zaklatása, közvetlen környezetünkben nem történik meg, a kimutatások mást igazolnak. Tavaly Vajdaság területén 131 esetről értesültek a hatóságok. A legtöbb áldozat 6 és 14 év közötti kislány.
Múlt héten, amikor a szerbiai rendőrség húsz személyt tartóztatott le gyermekpornográfia terjesztése és felhasználása miatt, ismét a közvélemény figyelmének középpontjába került a társadalom legvédtelenebb tagjaival való visszaélés témája. Az Armageddon rendőrségi akcióról szóló hírekben szinte mindenhol kihangsúlyozták, hogy a pornográf felvételeken látható gyermekek, olykor néhány hónapos kisbabák, nem szerbiaiak. Akármekkora megkönnyebbülést váltott ki ez az információ, tisztában kell vele lennünk, hogy a körülöttünk élő gyermekek egy része szintén szexuális zaklatás áldozatául esett, vagy esik.
KÖRÜLÖTTÜNK TÖRTÉNIK
A Tartományi Szociális-védelmi Intézet tavaly 41 szociális munkaközpont bevonásával felmérést végzett a gyermekek szexuális zaklatásáról Vajdaságban. Az Európai Bizottság által támogatott projektum során, amely a Pandóra szelencéje címet kapta, az elmúlt öt év idevonatkozó adatait gyűjtötték össze. Kiderült, hogy 2006-ban 56, 2007-ben 61, 2008-ban 70, 2009-ben 83, 2010-ben pedig 131 esetet vettek nyilvántartásba. A projektum szerzői megállapították, hogy az esetek száma azért növekszik évről évre, mert az emberek egyre felvilágosultabbak, és könnyebben felismerik a gyermekek zaklatását, valamint be is jelentik azt. A gyermekekkel való visszaélést legkönnyebben a szülők, a tanárok, vagy az egészségügyi dolgozók ismerik fel.
Az elkövetők 18 százaléka az édesapa, 12 százaléka pedig az áldozat mostoha apja. A gyermek édesanyját az esetek 2 százalékában azonosították elkövetőként, lánytestvér, vagy fiútestvér pedig a zaklatásos esetek 5 százalékéban volt elkövető. A legtöbb elkövető, 39 százalékuk, a gyermek számára ismert személy, aki azonban nem tagja a családnak. Az elkövetők 90 százaléka férfi. Az iskolai végzettséget illetően az elkövetők 77 százaléka vagy nem rendelkezik semmiféle végzettséggel, vagy csak alapfokúval, 23 százalékuk pedig középiskolát fejezett be. Az életkort illetően az elkövetők legtöbbje 50 és 54 év közötti (16 százalék), 15 százalékuk 45 és 49, 14 százalékuk pedig 35 és 39 év közötti. Az áldozatok leggyakrabban 6 és 14 év közötti kislányok, őket követik a 15 és 18 év közötti leányok, akiket gyakran már prostitúcióra is kényszerítenek.
A felmérésből az is kiderült, hogy az elmúlt öt évben csupán az áldozatok 48 százaléka vett részt terápián a szociális munkaközpontokban, 4 százalékuk pedig valamilyen más intézményben kapott segítséget az átélt traumák feldolgozására.
A vajdasági szociális munkaközpontok munkatársainak csupán 7 százaléka vett részt azon az akkreditált képzésen, amelyen a gyermekek szexuális zaklatásának témájában összeállított általános protokoll alkalmazását oktatják.
AZ ÁLDOZAT BŰNTUDATA
A tartományi felmérés eredményeit, az áldozatokra, valamint az elkövetőkre vonatkozó adatokat Mirjana Tatić Gorčik pszichológus, a szabadkai Szociális Munkaközpont munkatársa is megerősítette. A szakembertől megtudtuk, hogy Szabadkán 2006-ban 8, 2007-ben 0, 2008-ban 4, 2009-ben 6, 2010-ben 7, az idén eddig pedig 5 esetet jegyeztek fel. A legtöbb bejelentés a rendőrséghez érkezik, a rendőrség ezt követően pedig felkéri a szociális központot, hogy az alkalmazásában álló pszichológusok valamelyike beszélgessen el a gyermekkel.
– A rendőrség elvégzi a nyomozást, meghallgatják a gyanúsítottat vagy gyanúsítottakat, valamint az esetleges tanúkat, majd a szociális központtól és a gyermeket megvizsgáló orvostól begyűjtött adatokkal egyetemben az illetékes ügyészségnek továbbítják a dokumentációt. Az utóbbi években az igazságügy határozottabban jár el ezekben az ügyekben, sokkal kifejezettebbé vált az áldozatok védelme, az eljárások gyorsabbá, a büntetési gyakorlat pedig szigorúbbá vált. Korábban, amikor az eljárások évekig is elhúzódtak, sok áldozat, illetve az édesanyjuk, időközben kilépett az ügyből. Hat évvel ezelőtt azonban módosították az ide vonatkozó törvényt, amely mos már sokkal kedvezőbb az áldozatokra nézve. Az eljárás során a gyermek ma már nem találkozik az elkövetővel, csak a bíró, az ügyész, az ügyvédek, a szülője és egy pszichológus van jelen a meghallgatásnál. Az áldozatokat a törvény értelmében legfeljebb két alkalommal hallgathatja meg a bíróság, nem kell számtalanszor szembesülniük az átélt traumával – részletezte Mirjana Tatić Gorčik.
A szakemberrel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy a tévhitekkel ellentétben az elkövetőknek csupán 10 százaléka nevezhető pedofilnak, erre mutat rá a belgrádi Inceszt Trauma Központ egyik felmérése. A Vajdaságban nyilvántartásba vett szexuális zaklatások elkövetői az esetek többségében felnőtt nővel folytatnak kapcsolatot, míg a pedofil hajlamú férfiak képtelenek felnőttekkel szexuális, vagy érzelmi kapcsolatot megvalósítani, bennük csak a pubertáskorba még nem lépő gyermekek ébresztenek szexuális vágyat – magyarázta a pszichológus. Kérdésünkre, hogy ha az elkövetők nagy része nem pedofil hajlamú, akkor mégis mi vonzza őket a gyermekekhez, Mirjana Tatić Gorčik azt válaszolta, hogy az elkövetőkkel általában nem érintkeznek a szociális központban, tehát ezt nem tudhatja.
– Tévhit az is, hogy az elkövetőkön elsőre észre lehet venni a hajlamukat. Nem igaz, hogy ezeken az embereken azonnal látni, hogy „csodabogarak”. Az elkövetők leggyakrabban az áldozat családjának a tagjai, vagy olyan emberek, akik közel állnak a gyermekekhez, akikkel olykor naponta érintkeznek valamilyen formában. Az elkövetőnek ezért is könnyű a gyermek közelébe férkőznie és megnyernie a bizalmát. A kisgyermekek nem is tudják, vagy értik, hogy mi történik velük a zaklatás során. Egyszer azonban eljön a pillanat, amikor kellemetlenül érzik magukat, mert olyasmit tesz velük egy bizonyos felnőtt, amit más felnőttek nem. Amikor pedig közösülésig fokozódik a zaklatás, akkor a fájdalom sugallja a gyermekeknek, hogy valami természetellenes dolog történik. Az, hogy hogyan derül fény ezekre az esetekre, nagyon individuális. Ha nem történt nemi erőszak, akkor általában nincsenek testen látható bizonyítékok. Leggyakrabban a gyermek egyszer csak megnyílik és közli, hogy többé nem akar annak és annak a bácsinak az ölébe ülni, mert a bácsi olyankor furcsa dolgokat művel, vagy többé nem akar játszani valakivel, mert az a valaki különös, számára kellemetlen játékokat játszik. Figyelni kell a változásokra. Figyelmeztető jel lehet, ha a gyermek korábban szívesen töltötte valakivel az idejét, vagy játszott valakivel, azonban egyszer csak nem hajlandó erre, vagy idegessé, feszültté válik, ha a korábban kedvelt személlyel kell találkoznia. A szülőknek arra is figyelniük kell, hogy valamelyik felnőtt érdeklődése gyermekük irányába nem lép-e túl bizonyos társadalmilag elfogadott határokat. Mindenféle változást, jelet komolyan kell venni – magyarázta a szakember.
A beszélgetés során megtudtuk, hogy az áldozatok gyakran magukat okolják a történtekért. Az elkövető általában olyan ember, akihez a gyermekek kötődnek és ezért nem szeretnék, ha ezzel a személlyel történne valami. Volt egy kislány, aki ijedten jegyezte meg, hogy akkor most a férfi (az elkövető) börtönbe megy és ezért ő a hibás – fűzte hozzá Mirjana Tatić Gorčik, mondván, hogy az elkövetők gyakran fenyegetőznek is: ha a gyermek elárulja az ő közös kis titkukat, akkor az anyukának kell börtönbe mennie, vagy azzal ijesztgetik az apróságokat, hogy édesanyjuknak is fájdalmat fognak okozni. Elképesztő módszerekkel próbálják az elkövetők megőrizni a titkot és bűntudatot ébreszteni a gyermekben – hangsúlyozta a pszichológus.
A szabadkai szociális központban szintén foglalkoznak az áldozatokkal, szüleikkel, vagy az egyik szülővel, és igyekeznek mindegyik felet megerősíteni az átéltek feldolgozásában.
Az is megtörténik, hogy a gyermek édesanyja tudott, vagy a tud a zaklatásról, ugyanakkor egzisztenciális félelmei miatt nem jelenti be partnerét – magyarázta beszélgetőtársunk, hangsúlyozván, hogy emiatt az anyákkal való beszélgetés különösen fontos.
Hogy a gyermekek mennyire lesznek képesek feldolgozni a történteket, több dologtól is függ. Többek között attól, hogy hány évesek voltak a zaklatás megtörténtekor, mennyire fogták fel a történteket, valamint attól, hogy a zaklatás hosszabb időn át zajlott-e folyamatosan, vagy csak egyszer történt meg – magyarázta a szakember, majd hozzátette, hogy a család támogatása, figyelme sokat segíthet az áldozatoknak az átéltek feldolgozásában.
