Ma éjjel jön a Mikulás! Gyere, tisztítsuk meg a csizmánkat! Hova tesszük? Az ajtóba? Én nem szeretnék virgácsot kapni! – mondtam a nővéremnek gyermekkoromban. Szerencsére nem is kaptam soha virgácsot.
Úgy nőttem fel, hogy soha nem volt gond az édességellátással otthon. Az édesanyám az édességgyár előtt ment el munkába menet, vagy éppen onnan jövet, szinte hetente töltötte fel az „édességraktárat” otthon. Annak ellenére, hogy a nővéreimmel soha sem szenvedtünk csoki- vagy cukorkahiányt, az az édesség, amit a Mikulás hozott, mindig édesebb volt. A készülődés pedig izgalommal töltött el minket és nagy örömmel tisztítottuk téli csizmáinkat: nagy csizma, sok finomság – gondoltuk. Ez a pillanat adta meg nekünk, gyerekeknek akkor a karácsonyi ünnepek, az adventi időszak hangulatát.
Be kell valljam, ez a családi hagyomány (a Mikulás-ajándék: egy csokoládé, vagy egy kis gyümölcs) megmaradt, ma is kapok a szüleimtől egy kis ajándékot, azzal, hogy most már én is átvedlettem ajándékozóvá. Jó érzés kapni, de még jobb érzés látni, egy kis aprósággal mekkora örömet lehet szerezni.
Ma már, így felnőtt fejjel, teljesen másként élem meg a Mikulás-jelenséget. Nem is olyan régen, két-három évvel ezelőtt elmentem arra a hajnali misére, amit Szent Miklós tiszteletére tartottak. A plébános a mise során elmagyarázta a jelenlevő gyerekeknek, ki is az a Mikulás, milyen cselekedeteivel vált kiemelkedővé Szent Miklós. Mise után pedig megérkezett Szent Miklós, fehér traktoron (mivel mással, ha nem traktorral?) és hozta a zsákját tele sok-sok ajándékkal, legalábbis jutott abból mindenkinek valami. A jelenet elég vicces volt és egyáltalán nem volt hétköznapinak nevezhető, de ugyanakkor megható is, hiszen a gyerekek csillogó szemmel várták, hogy vajon a korszerű Mikulás mivel fogja őket megajándékozni.
Azt gondolom, annak ellenére, hogy már felnőttünk, a varázs utáni vágy megmaradt. Örömet tudunk szerezni másnak, vagy akár saját magunknak, ha egy naranccsal, csokoládéval, vagy egy szem cukorkával lepünk meg valakit. És ebben a komor világban, azt hiszem, ki kell használni az örömszerzés minden pillanatát.
