Már az ókorból és a középkorból is számos feljegyzés maradt ránk a napfoltokról. Részletes jegyzeteket találhatunk az ókori és középkori kínai, koreai és japán megfigyelőktől. Elsőként a görögök számoltak be szabad szemmel látható napfoltokról. A középkori Európából viszonylag kevés megfigyelés maradt ránk, ezek közül az egyik első a worchesteri János barát krónikába rajzolt észlelése, amit egy szabad szemmel jól látható képre alapozott.
Azóta azonban a csillagászok már tudni vélik, hogy a napfolt a Nap felületének (a fotoszférának) az egyik olyan területe, amit a környezetéhez képest alacsonyabb hőmérséklet és intenzív mágneses aktivitás jellemez. Vagyis a Nap felületének olyan része, ahol a mágneses tér sokkal erősebb, mint bárhol másutt. De hogy ezek a napfoltok milyen hatással vannak a Földre, azt igazából senki sem tudja. Kutatások viszont már folynak. Amerikai és brit tudósok összefüggést fedeztek fel a napfoltok gyakorisága és a kelet-afrikai heves esőzések között. A nemzetközi kutatócsoport száz évre visszanyúló adatok elemzésével jutott erre az eredményre. A felfedezés, amit 2007-ben hoztak nyilvánosságra, nagy jelentőségű, mivel a nagy esőzések gyakran vezetnek áradásokhoz, melyek pusztító járványok kitöréséhez járulhatnak hozzá. A Curt Stager (Paul Smith's College) által vezetett csoport Kelet-Afrika XX. századi rendkívüli esőzéseit vizsgálta, s közben arra figyelt fel, hogy a legcsapadékosabb évek minden alkalommal körülbelül éppen egy évvel a napfolt-tevékenység maximuma elé estek. Mivel a napfolt-aktivitás meglepően pontosan előrejelezhető, így az esőzések bekövetkezése is megjósolható. Ők akkor úgy ítélték meg, hogy a következő, 2011/2012-re várt napfolt-maximum előrejelezheti a 2010-ben bekövetkező újabb heves esőzéseket.
Amelyekre – mint ma már tudjuk – sor is került. Ám a jelenséggel nem csupán az amerikai és brit kutatók foglalkoznak, hanem Hulló István szabadkai biológus is, aki évek óta figyelemmel kíséri a Nap felületén történő és a természetben végbemenő változások közötti kapcsolatot. A természetet járva elsősorban az évszakok és az időjárási változások okozta hatásokat figyelte meg a madárvilágban és az élővilágban.
– Azt már tudjuk, hogy a Nap 11–11,2 éves periódusokban „működik”, és vannak aktív, illetve passzív időszakai, amikor a naptevékenység minimális. Ennek az egyik megnyilvánulása a napfolt-jelenség – emelte ki Hulló István, aki hobbiból természetfotózással is foglakozik. Rámutatott: a természetfotózás több okból is fontos, hiszen a fényképeket analizálni lehet. Az arra alkalmas időszakban (elmondása szerint erre a hajnali órák a legmegfelelőbbek, hiszen máskor nem lehet a Napba nézni) sikerült a napfoltokat is lefényképeznie.
– Huzamosabb ideje követem a napfoltok mozgását. Akkor, amikor a Nap nyugalomban van, a napfoltok teljesen eltűnnek. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a foltok megjelenése előtti évben hatalmas esőzések vannak. Legutóbb 2010-ben volt ilyen esős esztendő. Törvényszerű ugyanakkor, hogy az esős év után, a Nap periódusainak kezdetén aszály, szárazság van, mint ahogy az idén is az volt – magyarázta a biológus, majd hozzátette: – Én három periódust kísértem figyelemmel. Az ez előtti időszakban, 1999-ben hatalmas esőzések voltak, majd 2000-ben szárazság sújtott minket – mondta. Kiemelte: hatalmas adatbázisok vannak, amelyek ezeket a jelenségeket igazolják, vagyis tudva, hogy milyen időszakot mi követ, az állami szervek akár fel tudnának készülni arra, hogy ezeknek a jelenségeknek a káros hatásait elkerüljék.
– Egy aszály óriási veszteséget jelent a mezőgazdaságban, ami társadalmi és szociális változásokat is von maga után. Meg kell tehát állapítanunk, hogy a Nap sokkal nagyobb hatással van az életünkre, mint gondolnánk. És miután tudjuk, hogy ciklikusan változik az idő, vagyis egy periódust esős idő zár és szárazsággal kezdődik a következő időszak, akkor előre ki tudjuk számolni, hogy 2020-ban mi várhat ránk – mutatott rá a biológus. Majd elmondta, hogy az időjárási viszonyok módosulásakor teljesen megváltozik a madarak szaporulata is. Az idei szárazság miatt például a fecskeféléknél a rovarhiány jelentett gondot. A tavalyi esős idő kedvezett az élővilágnak, elsősorban a gombáknak és az algáknak, így sok esetben a termés elrothadt. Az idei év viszont a vegetáció számára volt kedvezőtlen. A szója például egyes területeken ki sem kelt.
– A Nap most egyébként az aktív periódusába kerül, ami várhatóan 2012/2013-ban kulminál majd. Ennyire aktív, mint most, eddig nem volt a Nap. Ilyen nagy méretű foltokat még nem rögzített a tudomány, mint amilyenek május óta megjelentek – tudtuk meg Hulló Istvántól. Mint kifejtette, a Nap aktív időszakában fortyogó gázgömbé alakul: nyalábokat lövell ki magából, elektromágneses viharokat idéz elő. Emiatt jövőre akár elektromos hullámkitörésekkel is számolhatunk.
– Ezekre a hullámokra a NASA is nagyon készül. A Föld történetében ugyanis az ilyen erős elektromágneses hullámkitöréseknél cserélődtek meg például a pólusok. Tudom, hogy ezúttal ez nem fog megtörténni, de ebben a világban, amikor oly mértékben függünk az elektromos berendezésektől, egy hullám hatalmas károkat okozhat – mondta a biológus. Hangsúlyozta: legutóbb az ötvenes években jegyeztek fel ilyen jelenséget. Ilyenkor intenzívebb a sarki fény.
