A Szabadkai Nyilatkozat általánosságban szól a városkép megőrzésének fontosságáról. Melyek azok az épületek, amelyeket mindenképpen meg kellene őrizni, védelem alá kellene helyezni?
– A közösség tudja a legpontosabban meghatározni, mi az, amit védelem alá kell helyezni − ez esetben melyek azok az épületek, amelyek szellemi, történelmi, ambientális vagy általános szempontból értékesek a számára. Ezeket az értékeket meg kell óvni, s nem szabad megengedni, hogy egyéni érdekek miatt tönkretegyék őket. Ha a polgárok számára valami fontos, akkor az intézményeknek nem lenne szabad olyan döntéseket hozniuk, amelyekkel ennek ellenkezőjét legitimálják, hiszen nekik a polgárok érdekeit kellene védeniük.
Ezt figyelembe véve kellene feltérképezni a szabadkai építészetet, s nem csak a központot kellene preferálni, hiszen vannak érdekes épületek a külvárosban is, hogy csak a szabadkai szélmalmot említsem, amelyről teljesen elfeledkeztünk. De állnak még jelentős földszintes épületek is, amelyeket érdemes volna megőrizni. Minden egyes épület esetében meg kellene határozni az értéket, majd egy listát kellene készíteni, amelyen szerepelnének a védelemre érdemes objektumok. Szabadkán azonban nemcsak a védelem alá helyezés a probléma, hiszen nem lehet és nem is kell az egész várost megvédeni, hanem a városrendezés is gond, ez az, ami tönkreteszi a város hangulatát. Ezen kell változtatni ahhoz, hogy megőrizhessük Szabadka különleges hangulatát. Olyan objektumokat kell építeni a jövőben, amelyek illeszkednek a meglévő városképbe. Természetesen biztosítani kell a fejlődést is, de csak ezek tudatában, és nem úgy, hogy kaotikusan többemeletes házakat építünk olyan városrészekbe, ahol csak földszintes házak találhatók. Szabadka városképét meghatározza a XIX. és XX. századi építészet, száz éve ugyanannyi lakosa van, egyszerűen nincs rá szükség, hogy a várost monoton településsé változtassuk, amelyben csak ötemeletes tömbházak vannak, ahogyan azt a városrendezési tervek előirányozzák. Ennek következtében a város elveszítené sokszínűségét és eredetiségét, amely most még fellelhető. Ha meg szeretnénk őrizni Szabadka előnyeit, amelyek különlegessé teszik, akkor igencsak óvatosan kellene bánnunk az építészeti örökséggel. Életet kell lehelni a már meglévő épületekbe, fel kell újítani, amit csak lehet, s ennek köszönhetően fenntartható lesz a fejlődés.
A lebontásra ítélt Lázár cár utca egyik épülete
A nyilatkozatban többek között szerepel, hogy részletes kutatást kell végezni arról, mely épületeket kell megvédeni. Ilyen kutatást már végzett a Községközi Műemlékvédelmi Intézet. Ez Ön szerint azt jelenti, hogy ez az intézmény nem megfelelően végzi a munkáját, esetleg a politikum, a befolyásos befektetők maguk alá gyűrték?
– A politika ma az életünk minden szegmensébe beférkőzött, mindennel számol és mindennel manipulál, még a legapróbb részletekkel is. Akinek lehetősége van bárhol monopolhelyzetet kialakítani, az meg is teszi. Az általános érdek mindig alá van rendelve a személyes érdekeknek, így van ez a városrendezés esetében is. A Községközi Műemlékvédelmi Intézet jól végzi a munkáját, mindaddig, amíg valakinek eszébe nem jut, hogy mindenáron építeni szeretne valahol. Ugyanez a helyzet a Városrendezési Intézettel is, hiszen a városrendezési politika néhány befolyásos beruházó hatása alatt áll, mert egyszerűen az a meggyőződés, hogy a polgároknak nem érdekük, sőt nincs elég tudásuk, sem anyagi lehetőségük, hogy építsék a saját városukat. Amikor az egyéni érdekek kerekednek felül, akkor kerül sor arra, ami velünk is megtörtént. A XIX. században minden háztulajdonos részt vett a város kiépítésében. A város nagy része a mostani rendezési tervek szerint bontásra van ítélve, tulajdonképpen a Harcosok sorakozója (Prozivka) lakóteleptől a központig, majd a központtól az újonnan tervezett sugárútig, amely kettévágja a mostani sugárutat. Ebben az övezetben vannak értékes házak, amelyekkel a műemlékvédelmi intézet még nem foglalkozott, és vannak építészeti és urbánus szempontból értékes egységek, mint például a Žarko Zrenjanin utca. Tehát az intézetnek ki kellene tekintenie a városközponton túlra, s az ottani épületeket, egységeket is védelem alá kellene helyeznie, a Városrendezési Intézetnek pedig ezzel összhangban kellene terveznie.
A petíció aláírói szerint a Szélmalom is védelmet érdemelne
Ön szerint megőrizhető lett volna a két Raichle Ferenc által tervezett épület a Vasa Stajić utcában?
– Ezen épületek bontása 1997 óta húzódott, és én már a kezdetektől tiltakoztam, majd 2000-ben a községi képviselő-testület arról döntött, hogy ezeket az épületeket védelem alá kell helyezni, ezt azonban valamilyen oknál fogva sohasem vették figyelembe. Így az új rendezési tervben, amelyet 2007-ben hoztak meg, bontásra ítélték ezeket az épületeket. Ismét tiltakoztunk, s annak ellenére, hogy az akkori illetékes, Nebojša Janjić nyilvánosan ígéretet tett arra, hogy a kifogásainkat figyelembe veszik, nem változtattak a terveken. Ekkor felfogtam, a kis ember nem tehet semmit sem a „felsőbb erőkkel” szemben. A házakat gond nélkül lebontották, úgy, hogy még a homlokzat díszítőelemeit sem őrizték meg a Városi Múzeum számára, inkább gátlástalanul összetörték őket a bontáskor. Angliában létezik egy alapítvány, amely segíthetett volna megőrizni az épületeket, a város felvásárolhatta volna a házakat, odaköltöztethette volna a Községközi Műemlékvédelmi Intézetet, hiszen nem volt, s most már nincs is méltóbb hely a városban erre. Ez sajnos nem történt meg. A két épület lebontása következtében nemcsak mi vagyunk szegényebbek, hanem az egész ország is.
A Žarko Zrenjanin utcát is meg kellene őrizni
Mindennek tudatában Ön szerint hogyan óvható meg a városkép, az épületek?
– A Szabadkai Nyilatkozat mindenre választ ad, hiszen közösen írtuk szerb, magyar, osztrák, spanyol és angol szakemberekkel. A dokumentum elolvasható magyar, szerb és angol nyelven a www.savesubotica.org honlapon, ahol alá is lehet írni azt a petíciót, amely ennek a nyilatkozatnak a városi képviselő-testület ülésén történő elfogadását, illetve az abban lefektetett mércék elfogadását szorgalmazza, amelyet a jövőben a város rendezési terveinek készítésekor alkalmaznának. Számos lehetőség van ezeknek az épületeknek a megőrzésére, ehhez csupán az emberek meggyőződésére és akaratára, az önkormányzat szilárd állásfoglalására van szükség. A fenntartható fejlődés alappillére: nem tönkretenni a meglévő adottságokat, hanem felújítani és fejleszteni őket. Tehát ne bontsunk le épületeket, ha nem tudunk szebbet és jobbat építeni a helyükre.
A Szabadkai Nyilatkozat aláírható az interneten, a www.savesubotica.org honlapon, valamint a Plato könyvesboltban, ahol ma, szombaton délután öt órától teadélutánt tartanak a szervezők, amelyen bemutatják a dokumentumot és az érdeklődők kérdéseket tehetnek fel a nyilatkozattal kapcsolatban.
