A szabadkai Szent György-plébánia, a Városi Múzeum és a Kiss Lajos Néprajzi Társaság Beszédes Valéria néprajzkutató ötlete alapján készített kiállítást AJézuska sok ruhája címmel, amely a szabadkai városházán található emléktárgyboltban tekinthető meg.
A hagyomány szerint az eredeti Jézuska-szobrot valamikor a XVI.században egy spanyolországi karmelita szerzetes készítette, és 1551-ben került Prágába. Idővel az édesanyák és gyermekek oltalmazója és a világ legkedveltebb kegyszobra lett. A mi térségünkön a Prágai Kis Jézus népszerűsítése a györgyéni születésű Gellért atyához fűződik, aki Grazban vásárolta meg a szobor mását. Korábban is varrtak a szobrocskának ruhákat liturgikus színű anyagokból, de szigorúan tartották magukat az eredeti öltözethez. Ez a szokás azóta profanizálódott, és most már modernebb ruhákat is varrnak a Jézuskának, különösen azok az asszonyok, akik gyermekük megsegítéséért imádkoznak hozzá, vagy gyermekszületési áldásért.
A Jézuska sok ruhája kiállítás tárgyaként kilenc alkotó tervezett és készített ruhákat a Prágai Kis Jézusnak. A művészek szabadjára engedték a fantáziájukat, így a Jézuska ruhatárában liturgikus színű ünnepi, szabadidő-, sőt még punkos ruha is található. A vízkeresztig látogatható kiállítás kapcsán Palatinus Istvánnal, a szabadkai Szent György-templom plébánosával beszélgettem a Prágai Kis Jézusról, közben pedig elkalandoztunk a vallásosság, a hit és a templomok megnyíló ajtajainak irányába.
Hogyan jutott a Prágai Kis Jézus-szoborhoz?
– Velem együtt költözött a Szent György-templomba. A telecskai Bús András atyának tulajdonában állt egy. Miután átkerült Zentára, a Szent Ferenc-templomba, kiderült, hogy ott már volt egy Prágai Kis Jézus-szobor. Amikor egyszer meglátogattam, beszéltem neki arról, hogy milyen szép gyerekkori emlékek fűznek a szobrocskához, és nekem ajándékozta, nem sokkal tragikus halála előtt.
Mit jelent az embereknek ez a szobrocska?
– Az édesanyák, nagyanyák lelkében felébreszti a szépítés készségét. Nem idegen ez tőlünk, hiszen bármerre járunk a világban, gyakran látni ékesített fogadalmi ajándékokat. Ez is hozzátartozik ahhoz a szeretethez és hálához, amellyel gyógyulásért vagy imameghallgatásért próbálnak köszönetet mondani az emberek. A Prágai Kis Jézust is a szeretetünkbe akarjuk öltöztetni.
Mi jut eszébe a Prágai Kis Jézusról?
– Lisieux-i Szent Teréz története, aki nagyon kötődött a gyermek Jézushoz. Egyfajta bizalmi kapcsolatot épített ki vele, ahogyan egy gyerek képes elbabázgatni, vagy gondolataiban eljátszadozni, mert ez nagyon fontos a fantáziavilágunk kibontakozásában. Az egyház ezt a bizalmat Teréz lelkivilágának kis útjaként ismeri fel, ami ösvényt mutat a mai kor emberének is, akinek nem sok ideje van elmélkedni. Az útnak köszönhetően viszont bármely helyzetben gondolatok által összeköttetésbe kerülhet Istennel. Nem kell ehhez külön jámborság, manapság sokszor láthatjuk, hogy a szekularizált ember szívében is felébredhet a kapcsolat Istennel. Azt gondolom egyébként, hogy sokan irtóznak a jámborság különféle megnyilatkozásaitól. Ez viszont nem jelenti, hogy nincs bennük vágy az Istennel való kapcsolatra. Ebben nagyon jó üzenet Lisieux-i Szent Teréz kis Jézussal kialakított összefonódása. Ez a ráhagyatkozó, megnyíló, bizalmat építő összetartozás szép lelkiséget tud kialakítani. Ezért gondolom, hogy fontos a gyermekekbe elültetni a szép és a jó iránti lelkesedést. A hitük kibontakozásában lényeges, hogy együtt növekedjenek a szép történetekkel és Jézus közelségével.
Mit jelentett gyerekkorában ez a szobrocska?
– A mi moholi egyházközségünkben a kántorék gyermekei Isten ajándékai voltak, mégpedig a Prágai Kis Jézushoz való imádság gyümölcsei. Érdekes, hogy vannak emberek, akiket nem a „gólya hoz”, hanem például a Prágai Kis Jézus. Az ilyesmi izgatja a gyermekek fantáziáját. Sok minden hallanak ugyanis az életük kezdetével kapcsolatban. Az én fülemet is megütötte, hogy a kántorék gyerekeit – akikkel megközelítőleg egyidősek voltunk – a Prágai Kis Jézuska hozta. Nagyon foglalkoztatott, hogy engem miért nem. A moholi Kis Jézus-szobor a hálájuk jeleként került a templomba. Ágoston Miklós atya vezetett őket a Prágai Kis Jézushoz, hogy hozzá könyörögjenek gyermekáldásért. Két szép gyermekük is született, egy fiú és egy lány, ami sok család álma. Nekem ezt a nagymamám mesélte, aki nagyon vallásos asszony volt, és így őrződött meg szívemben a Prágai Kis Jézuskához kötődő kapcsolat. Azután akármikor bementem a templomba, és ránéztem a szoborra, mindig a kántor gyerekei jutottak eszembe.
Viszonylag ritkák nálunk a vallásos témájú kiállítások. Vajon ez a templomok egyfajta kapukitárása?
– Ez nyitás a szép felé is. Hisszük, hogy Isten csodáját tárja elénk bármilyen szépség. Nyugatról és Magyarországról is lassan átjut hozzánk, hogy az egyház a saját értékeit, szépségeit, kincseit megmutassa, bevonja az emberek közösségét a templomok szépségeibe. Az egyház nagyon sok szépet őriz, kimunkált, Istennek szentelt tárgyakat, kelyheket, feszületeket, szobrokat, miseruhákat stb. Mindazokat, amik által Istennek az ember a legszebbet akarja átadni. A Múzeumok éjszakájához hasonlóan szakrális művészeti napok vagy a Nyitott templomok éjszakája is zajlanak nagyvárosokban, Budapesten is, és lassan már a fontosabb kisebb városokban, ahova akár Szabadkát is sorolhatnám. Minden vágyam, hogy Szabadkán is megvalósítsuk a Nyitott templomok éjszakáját, merjék az emberek megismerni a templomainkat. Örülök, hogy a szabadkai Szent György-templomban szolgálhatok, mert ez az egyik legszebb templom. Szinte felemeli az ember lelkét, amire nagy szüksége van ebben a rohanó világban. Az elmúlt rendszerben a hívő embereket beszorították a templom falai közé. Azt tervezték, hogy ezzel elvágják a világot az egyháztól, és a kettő szöges ellentétbe kerül egymással. Azt szeretném, ha kitárnánk a templomaink ajtajait, és nemcsak a vallásosságon, hanem a szép megélésén keresztül is. Elég, ha csak arra gondolok, hogy a most 170 éves egyházközségünk milyen sok értéket, kincset rejt; például Szabadka millenniumi zászlóját, ami 1896-ra készült, gyönyörű selyemanyagra hímezve, köszönetként a Szűzanyának, a hátulján pedig virágok közé szőtt arany ezres szám hirdeti a nagy évfordulót. Ez nekünk, hívő és magyar embereknek nagyon sokat jelent. Sokan azt sem tudják, hogy létezik ilyen zászló. A templomunk is a millenniumra készült.
Visszatérve a kiállításra, elmondhatjuk-e, hogy kérdéseket ébreszt az emberekben a hitről és a vallásosságról?
– Nemrég olvastam egy cikket „Hívő ember vagyok, nem vallásos” címmel, és ebben sokat látok. Sokszor ugyanis a vallásosságunkkal elfedjük az igazi hitünket. A túlzott jámborság fölösleges. Hozzátartozik az idősek lelki világához, de a mai értelmiségi szekularizált embert sem nevezném hitetlennek, csupán a hit sokféle új dimenzióit éli meg. Nem szeretném persze lerombolni az emberek lelkében a berögzült vallásosságot, viszont szeretném az értelmiségiek, az egyetemisták szívében is megerősíteni azt, hogy a jámborságon és a vallásosságon túl is rejlenek értékek. Kiállításunkban is az a gyönyörű, hogy a megszólított művésznők vállalták, hogy készítenek a Kis Jézusnak ruhát, holott nem mindegyikük katolikus. Ez számomra annak bizonyítéka, hogy a széptől megilletődnek az embernek, gyönyörködnek a szoborban is. Ez a báj, ami megjelenik a szoborban is, valahol arra ösztönöz, hogy az örök szépségben találkozzunk, mert az örök szépség Istent jelenti.
