Egyperces néma felállással indult a tartományi parlamentben a Pásztor István (1956–2023) elhunyt házelnök tiszteletére szombat délelőtt megtartott gyászülés. Pásztor István volt a vajdasági képviselőház 31. elnöke, három mandátumban töltötte be ezt a tisztséget, ezzel pedig beírta magát a képviselőház történetébe mint az eddigi leghosszabb ideig tisztségben álló házelnök.
A gyászoló tömeg előtt megtartott beszédében Damir Zobenica, a képviselőház alelnöke elmondta, házelnökként, közismert, óriási eredményt valósított meg a három mandátuma során, egy rangos, kölcsönös tiszteleten alapuló intézményt vezetett, melyet senki sem hagyott egyszerűen rá munkája kezdetén, nem örökségnek számított, hanem maga teremtette meg, saját munkájának az eredményeként vált a ház ilyenné. Aligha lehetett volna ilyen eredményt elérni az az autoritás és karizma nélkül, mutatott rá Zobenica, amellyel Pásztor rendelkezett, s amely nem tanulható – vagy birtokában van az ember, vagy nincs. Az elhunyt házelnök érdeme, fűzte hozzá, hogy a tartományi parlament különbözik a legtöbb képviselőháztól, s a kölcsönös tisztelet, a konfliktusok azonnali békés rendezése jellemzi ma, ellentétben más szerbiai képviselőházaktól és testületektől, közgyűlésektől. A magyar–szerb együttműködés egységét is megteremtette saját bölcsességével, politikai tapasztalatával, húzta alá. Határozottan védte külföldön is Szerbia érdekeit, adja Isten, jelentette ki, hogy a szerb politikusok között is legyen több olyan, aki csak húsz százalékban képviseli olyan intelligenciával és energiával a szerbiai érdekeket, mint azokat Pásztor István képviselte. Úgy tette ezt, jegyezte meg az alelnök, hogy a magyar és a szerb érdekeket is rendkívül fontosnak tartotta, a legmagasabb állami kitüntetéseket vehette át, s senki sem vonta kétségbe ezért odaadását egyik oldalon sem. Pásztor hidakat, kapcsolatokat épített, amelyek mindenkinek a javát szolgálták, hangzott el. Nem az a politikus volt, állapította meg Zobenica, aki magánkörökben egyet, a nyilvánosságban mást mondott. A legnehezebb körülmények között is kiállt véleménye, a közösség és az ország érdekeinek képviselete mellett, fogalmazott.
Igor Mirović tartományi kormányfő 28 évvel ezelőtt ismerte meg Pásztor Istvánt, amikor először tartományi képviselővé választották a magyar politikust, nyitotta alkalmi beszédét a kormány első embere. Hozzátette: csak látszólag fogják most a parlament választások előtti utolsó ülését nélküle előkészíteni – a hangját ma is hallják, értékelte, a mértékletesség, figyelmesség, mérlegelés hangja ez, a kapcsolatok építésének, a gördülékeny munkavégzésre buzdításnak a hangja ez. Igazi barátnak számított, értékelte Mirović, a tények embere, aki őszinte tisztelője volt a szerb népnek, s mindent megtett a magyarságért, a két nép megbékéléséért, a jövő építéséért, az értékek tiszteléséért. Nem a napi politikai érdekekért harcolt, nem ezek érdekelték, fogalmazott, hanem a közös jövő, az európai szövetségek megteremtése, ezeken fáradozott. Mindenki tudta róla, hogy mindig tartotta a szavát, minden beleegyezést komolyan vehettek tőle a tárgyalófelek, elhihette mindenki, hogy pontosan úgy lesz, ahogyan azt Pásztor István mondta. Ígéretét állandóan betartotta, szavai véglegesnek, támpontnak számítottak, közölte a kormányfő. Ma is hiányoznak ezek a szavak, melyek megerősíthetnének bennünket, fűzte hozzá.
Pásztor harcostársaként nehéz ma megszólalni, nyitotta búcsúzó szavait dr. Bagi Bojan, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi képviselőcsoportjának vezetője. Vele kapcsolatban megnyugtató érzés volt, hogy mindig ellenőrzés alatt tartott mindent, megbízható, nyugodt környezetet teremtett, ahol csak megjelent. Az egész közösséget megrendítette a hétfői halálhír, amikor kiderült, hogy az örökkévalóságba költözött az otthon melegéből. Kiváló emberismerő volt, jegyezte meg Bagi, nem kedvelte a kliséket, szavai pedig mindig meghatóak, szívélyesek voltak. Nemcsak egyszerű elnöke volt a pártjának sem, tette hozzá, hanem mindannyiunk vezetőjének számított. Szerette az embereket, szerette az őszinte beszélgetéseket, s mindennél jobban szerette a vajdasági magyar közösséget, amelynek erősödéséért mindent elkövetett, fáradhatatlanul dolgozott, még ha némely harcokban nem egyszer szerzett fájó politikai sebeket is. Mindig kész volt újraelemezni a lezártnak tűnt kérdéseket is, kész volt a párbeszédre, s egyenrangú vitapartnerként tekintett a tapasztalt politikus még a legfiatalabbakra is, szögezte le Bagi Bojan. Az általa ápolt értékek a politikai korrektség jelképeként maradnak majd meg a szerbiai politikai színtéren, állapította meg, majd beszéde végén hozzáfűzte: ahogyan egy latin mondás állítja, távozott, de nem halt meg – munkája eredményei örökké velünk maradnak.
Írásunkhoz GALÉRIA is tartozik.
Nyitókép: (Fotó: Ótos András)
