A világhálónak hála a dunai áradást napokkal megelőzte a híre, és olyan riadalmat keltett, amilyent általában szokott. Pedig már hozzászokhattunk volna, hogy a folyó felső – de különösen a komárom–esztergomi meg a nagymaros–budapesti – szakaszának értékei tájainkra nem másolódva, hanem a mederviszonyoknak megfelelően futnak be. Ennek íratlan szabálya, hogyha a folyó felső szakaszán már véget ért az áradás, tájainkra pedig még nem futott be, akkor baj nem lesz. Ott már vége, itt meg sem kezdődött, árvíz nem lesz… Itt álljunk meg!
Ami most történik a Duna mentén, az kivétel. Ingolstadtnál, a tőlünk hegymenetben legtávolabb eső vízmércén, már apadt a folyó, amikor Bezdánnál még nem áradt. Aztán ez a jelenség tovább egyszerűsödött, hiszen a teljes Felső-Dunán már apadt, az árhullám pedig továbbra sem érte el tájainkat, Bezdánban – meg tőle völgymenetben is mindenütt – apadt a folyó. Csak éppen a vízállással volt némi gond. Magas volt. Szokatlanul magas. Mind Bezdánnál, mind Újvidéknél nagyjából +500 centiméter körül alakult a vízszint – egy-két arasz se ide, se oda –, és ez mindkét helyen rendes árvízvédelmi szintet jelent. És erre érkezett a… sok.
Újvidéken várhatóan január másodikán tetőzik a Duna (Buzás Mihály felvétele)
Mivel a különböző, tőlünk távol levő vízmércéken mért értékekhez nem mellékelnek használati utasítást, tájaink embere joggal hiszi, hogy az esztergomi háromméteres vízszintemelkedés – ott tegnap tetőzött, nagyjából ekkora áradás után – tájainkon is akkora lesz. Márpedig ha ennyi érkezik az újvidéki +500 centire, abból +800 lesz, márpedig ennyi Újvidéknél még soha nem volt. Úgyszintén zavaró, ha a budapesti +700 centimétert vesszük kiindulási alapul – várhatólag ott ma tetőzik ennyivel a folyó –, és attól tartunk, hogy Újvidéknél meg Bezdánnál is ennyi lesz. Mert az ennyi mindkét helyen sok. Éppen ezért tudni kell, hogy a vízmércéről leolvasott érték csupán helyben releváns, távolabbi vidékeken az ottani vízmércéké a szó. Budapestnél ugyanis a bármikor mért legmagasabb érték +891, míg a legalacsonyabb +33 centiméter, a kettő különbsége – ezt nevezik vízjátéknak – pedig 858 cm. Újvidék esetében a legnagyobb víz +778, míg a legalacsonyabb –68 centi, ami 846 centis vízjátékot jelent. Tehát mind Budapestnél, mind Újvidéknél ugyanakkora a vízjáték, csupán a mérce fekvése más.
Aztán van még egy-két igen komoly dolog, amely indokolatlanná teszi a máshol mért értékek áthelyezését hazai környezetbe. Ezek egyike arról szól, hogy a Duna medre a folyó középső szakaszán nem sziklás, nem is horganyzott bádogból való, ezért úgymond vízáteresztő. Budapesttől errefelé jelentős vízveszteségekre kerül sor, bizonyítja ezt a vízhozamokban tapasztalt különbség, Budapestnél gyakran több, mint Újvidéknél, ahol már a Dráva is benne van. Az Apatin és Gombos között a Dunába ömlő Dráva jelentősen befolyásolja a vízállás torkolat alatti alakulását. Kirívó példaként kívánkozik ide, hogy a Budapestnél 2013-ban mért mindenkori legmagasabb vízállás (+891 cm) alkalmával az újvidéki vízszint kereken egy méterrel volt alacsonyabb (+678 cm) a mindenkori legmagasabbnál. Miért? Mert a Dráva azokban a napokban csúnyán alulteljesített. Szerencsénkre!
Aztán van egy egészen harmadik jelenség is: az árhullám ellaposodása. Anélkül, hogy meredek vízügyi meg földtani jelenségekbe bocsátkozzunk, szögezzük le, hogy a folyó medre nem lejt egyformán. Arra fent jobban, errefelé kevésbé, messze lent az Alsó-Dunán pedig éppen csak. Ez hatással van a víztömegek áthaladására is. Amikor a felső szakaszon hirtelen kipattanó árhullám túlfut a meredek részeken, haladása lassul. Az utána érkező apadás pedig tovább lassítja. Ennek következtében – egyszerűsítünk – azokon a helyeken, ahol a víztükör lejtése kisebb, az árhullám elhúzódik. Tovább tart, de alacsonyabb lesz.
Adott esetben ez úgy fog kifejezésre jutni, hogy a hazai tájakon sokkal kisebb lesz az árhullám, mint a Felső-Dunán, vagy a Közép-Duna felső részén. A Dráva alacsony vízállása pedig erre rátesz – inkább kivesz belőle – egy-két lapáttal. Mindennek ellenére a beérkező vizek így is sok gondot fognak okozni. Mivel nincs módunkban a leírtakon úgy változtatni, mint ahogy vízügyi honlapok teszik – akár óráról órára, úri hidegvérrel letagadva és felülírva az egy órával korábban közölteket, frissítésnek nevezve a mellébeszélést – óvatosan kell saccolnunk. A dolgok pillanatnyi állása szerint tájainkon az árhullám összértéke nem fogja meghaladni a két métert. Ez a Dráva-torkolat feletti részre vonatkozik, az alatt még kisebb lesz. A tetőzés a bezdán–apatini szakaszon várhatólag szilveszter éjszakáján bekövetkezik, Újvidéken nagyjából két nappal később. Nagy tételbe nem fogadunk erre, mert mi nem frissíthetünk. De fogadni merünk arra, hogy a hullámtéren épült víkendházakat el fogja önteni a Duna. Akinek régen van ott házikója, az már hozzászokott, aki újabban tett szert ilyenre, az szokjon hozzá. Ez ugyanis gyakorlat. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy ez az árhullám nem húsvétkor köszöntött be, hanem karácsonykor meg szilveszterkor. Amikor se ideje, se órája. Az idényen kívül, és látható ok nélkül – kevés csapadék, stabil hóvízkészlet a vízgyűjtő terület hegyi részein – beköszöntő heves árhullámok az utóbbi három évtized hozadéka. Nem globális felmelegedésről, nem is a kis zöld emberek ármánykodásáról van szó. A történet kizárólag a Felső-Duna területén levő tározók vízkészlet-manipulálására vezethető vissza. Visszatérő, és egyre gyakrabban ismétlődő jelenségről lévén szó, oda fogunk figyelni. És gyakran frissítünk.
Nyitókép: A Duna Újvidéknél (Buzás Mihály felvétele)
