Ha a társadalmi igazságosságot a szegénység fokán, valamint a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség mértékén keresztül szemléljük, Szerbia a stagnáló társadalom tipikus példája – véli Zoran Stojiljković, a Belgrádi Egyetem Politikatudományi Karának professzora. Az N1 televíziónak adott nyilatkozatában kiemelte: országunkban a polgárok több mint hetven százalékának nincsenek meg a feltételei a tisztességes életre.
Hozzátette: nagyon rosszul értelmezzük például a szabadságot, az egyenlőséget és a szolidaritást.
– Mi a társadalmi igazságosság? Az emberek helyzetüktől függően meg fogják érteni. A liberálisok vagy a neoliberálisok számára olyan, mint a csokoládé a gyerekeknek: kihívásokkal teli és kis mennyiségben viszonylag ártalmatlan. A baloldali politikai gondolkodás viszont azt vallja, hogy nem lehet politikai igazságosságról és jogi egyenlőségről beszélni, míg léteznek elfedett társadalmi egyenlőtlenségek. Ugyanakkor a jobboldaliak számára a társadalmi igazságosság egyfajta totalitarizmus vagy logikai képtelenség – vázolta a különböző felfogásokat a társadalmi igazságosság világnapja alkalmából Stojiljković.
– A társadalmi igazságosság egy olyan rendszer, amelyben összetartóak vagyunk, közös értékeink vannak, ugyanazok a lehetőségeink és az esélyeink a társadalmi előhaladásra. Szerbia tipikus példája a stagnáló társadalomnak, a bizonytalan növekedési ütemnek, a nagy egyenlőtlenségnek. Ez elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a lakosság egyötöde súlyos szegénységében él – fejtette ki a szakember.
Ugyanakkor kitért a régióra vonatkozó elemzésekre is, melyek szerint a tisztességes élet feltétele egy háromtagú család esetében az 1000-1200 eurós jövedelem. Ez területeinken azt jelentené, hogy csak az a család él tisztességes életet, ahol a család két tagja munkaviszonyban van, és magas jövedelemmel rendelkezik – vonta le a következtetést Stojiljković, aki szerint országunkban a polgárok több mint 70 százaléka nem rendelkezik ekkora havi bevétellel.
Nyitókép: (Illusztráció: pixabay.com)
