Mindenkinek van egy kis hiteles vagy annak vélt saját „emléke” a negyvennyolcas forradalomról. Például olyan, hogy ragyogó tavaszi napsütésben egy hétvégén indították el a pesti fiatalok a szabadságharcot. Pedig csúnya, borús-esős idő volt akkor március közepén. De hát egy szabadságharccal ötvözött forradalomhoz mégiscsak derű, hitet adó fény illik. Meg a közönséges szerda helyett ünnepi hétvége, hiszen évszázadokra szóló esemény készült, ha a résztvevők ezt még nem is tudhatták.
Mégis a fény maradt ránk belőle, immár több mint egy és háromnegyed évszázada, hogy lelkesítsen, csüggesztő időkben meg hitet adjon és bizakodást nyújtson: kis nép is nagy tettekre lehet képes, hiszen egy császár serege kevés volt, hanem a cáré is kellett a legyőzéséhez.
A heroikus helytállás mellett talán Petőfi élő költészete feledteti velünk az idő múlását, és érezteti közelinek a szabadságharcot, esetleg az, hogy a mi vidékünkön is zajlottak a későbbi csaták, vagy a Tizenkét pontnak nevezett kiáltvány örök időkre szóló, mindennél előbbre helyezett kívánalma: Legyen béke, szabadság és egyetértés.
S ha a magyar nemzet kívánságainak teljesülését keressük a mai időkben, az egyetértés mellett az utóbbi években a békét is hiányolhatjuk belőle. Mert ijesztő időket élünk manapság, amikor a háborúpártiak hangja elnyomja a békéért kiáltókét; a nemzeti egyetértést fölülírják nemzetáruló érdekek; új, természeti törvényeket és évszázados emberi értékeket tagadó mondvacsinált eszmék törtek ránk kívülről, hogy itthon is szerezzenek követőket; a józan ész vált Európa-szerte megtagadottá, a hagyomány kiközösítetté, a nemzet mellőzötté, utat törve a jellegtelen embermasszából épülő leendő Európa felé.
Csak Magyarország áll szigetként ebben az értelmetlenséggel vívott harcban, amikor minden irányból vezényszóra támad a normalitás ruhájában tetszelgő őrület. Akik pedig ezt megtestesítve álszent módon mégis ünneplik a szabadságharc hőseit, nem kellene titkolniuk, hogy ők épp azt kínálják most júdáspénzért, aminek kivívásáról szólt a fölkelés: a nemzetet és a szabadságát.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
