A koszovói szerbek ellen húsz évvel ezelőtt, 2004. március 17-én és 18-án pogromot hajtottak végre az albánok, amelynek során előbb Kosovska Mitrovicán, majd más városokban is erőszakos cselekmények történtek. Az összecsapások során 8 szerb nemzetiségű polgár vesztette életét, több százan megsebesültek, köztük a nemzetközi békefenntartó erők katonái is, és több mint 4 ezer embert üldöztek el lakóhelyéről. Emellett mintegy ezer lakóházat gyújtottak fel, vagy rongáltak meg, valamint tíz szerb iskola, egészségház, posta és a szerb állam más intézményének épületében is károk keletkeztek. A pogromot három albán nemzetiségű gyermeket ért szerencsétlenség váltotta ki, akik az Ibar folyóba fulladtak. A baleset 2004. március 16-án, Čabra településénél történt, amelyért az albán média a szerbeket tette felelőssé. A sajtóban megjelent hírek szerint a szerbek állítólag kutyákkal üldözték a gyermekeket a folyóba. Derek Chappel, az ENSZ koszovói missziójának (UNMIK) szóvivője később tagadta azt, hogy a gyermekek a szerbek elől menekülve vesztették életüket, mindez azonban nem vetett gátat az albánok erőszakhullámának.
ETNIKAI TISZTOGATÁS
Azon napon, vagyis 2004. március 17-én hat városban és kilenc faluban folyt etnikai tisztogatás. Mindössze 48 óra leforgása alatt megsemmisítették a Bogorodica Ljeviška templomot, a prizreni Papneveldét és a Szent György-templomot, a Megváltó Krisztus-templomot, valamint a Szent Arkangyalok kolostorának konakját is. Aláaknázták a Zočište-i Szent Kozma és Damján, valamint a Devič kolostort is. Kosovska Mitrovica déli részén felégették a Szent Száva-templomot, Pristinában a Szent Miklós-templomot, Podujevóban pedig ledöntötték a Szent András-templom kupoláján álló keresztet. A szerbeket elüldözték Kosovo Poljeról, Obilićből, Plemetinából, Lipljanból, Uroševácból, Đakovicából és Gnjilaneból is. A szerbeknek másodszorra is el kellett hagyniuk otthonaikat Belo Poljeból, ahol felgyújtották a visszatértek lakóházait. A zavargások a KFOR 38 ezer katonájának és az UNMIK 8 ezer rendőrének szeme láttára zajlottak le, akik Koszovó minden lakosának biztonságáért voltak felelősek. Ennek ellenére a szervezők büntetlenül megúszták az eseményeket, akik pedig közvetlenül is résztvevői voltak az erőszakos cselekményeknek, csak elenyésző börtönbüntetéseket kaptak. A száraz adatok azt mutatják, hogy a pogrom napjai alatt 286 szerb lakóházat, több mint 35 templomot, kolostort és temetőt gyújtottak fel, vagy semmisítettek meg. Emellett több mint 4 ezer szerbet üldöztek el otthonaikból az albán szélsőségesek erőszakhulláma során. A már említett nyolc szerb áldozat mellett tizenegy albán is életét vesztette, akik az erőszakot megállítani igyekvő KFOR amerikai és francia békefenntartóival való összetűzések során hunytak el.
AZ ERŐSZAKHULLÁM SZERVEZETT VOLT
A márciusi pogromot követően felvetődött annak kérdése, hogy az erőszakos cselekmények előre szervezettek voltak-e. Derek Chappel ekkor azt nyilatkozta, hogy az erőszak „szervezettségi szinten volt.” Harri Holkeri, az UNMIK rendőrségének akkori szóvivője Obilić településének bejárásakor, ami szintén az erőszak áldozatává vált, kijelentette, hogy az albán szélsőségesek kész tervvel rendelkeztek. Jaap de Hoop Scheffer, a NATO főtitkára a március 17-ei eseményeket „elfogadhatatlan erőszaknak” nevezte és kijelentette, hogy mindezt „az albán közösség szélsőséges szárnya által lett megszervezve és levezényelve”.
MEGEMLÉKEZÉSEK AZ ÉVFORDULÓRÓL
A szerb kormány az egész hetet a pogromra való emlékezésnek szentelte és számos rendezvényt tartottak. A központi megemlékezést tegnap tartották meg Gračanicán, ahol a leghevesebb összetűzések zajlottak. A Gračanica kolostorban tartott szentmisét követően az egybegyűltek fehér rózsákat helyeztek el a Missing elnevezésű műalkotás elé, majd felavatták a 2004. március 17-ei pogrom során elhunytak tiszteletére készült emlékművet, amit Branislav Ristić szobrász alkotott.
Nyitókép: Pixabay
