Dávid király 23. zsoltára, Shakespeare XVIII. szonettje, Allen Ginsberg Üvöltése, Krležától a Harc a dolgokkal, Domonkos Istvántól a Kormányeltörésben…
Találomra csak néhány vers címét említem meg a végtelennek tűnő óceánból, hisz felbecsülni sem tudom, hogy az ókortól napjainkig a legkülönbözőbb nyelveken hány vers jelenhetett meg a világon. Ma van a költészet világnapja. Az UNESCO jelölte ki 1999-ben ezt a napot a nyelvi sokszínűség védelme és továbbfejlesztése érdekében. A jeles nap célja a költészet, az írás, az olvasás és az irodalmi műveltség támogatása, előmozdítása.
A versolvasás találkozás a lelkünkkel ebben az eltárgyiasult világban. A jó vers olykor karcol, máskor simogat, hol örömet szerez, hol sírásra késztet, hol nevetésre ingerel, hol gyötrelmet old.
„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság – ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartásához, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni” – mondta a Holt költők társaságában a Robin Williams által játszott tanár a tanítványainak.
Hallgassunk rá. Olvassunk verset gyermekünknek, unokánknak, és ami ugyanilyen fontos: a könyvespolcról vegyük le valamelyik kedvenc verseskötetünket, vagy az interneten keressünk rá legkedvesebb költőink alkotásaira, sőt, fedezzünk fel újabbakat is. Csak úgy, a lelkünk táplálására.
Nyitókép: Illusztráció
