Tisztelt atya! Március 19-én Szent Józsefet ünnepeltük, s általa az apákat is. A hallgatag szentnek fontos szerep jutott Jézus nevelésében, formálásában. Szerintem ugyanilyen lényeges, hogy a mai társadalomban példakép legyen a családban az apa. Sajnos azt tapasztalom, hogy kevés a hívő férfi. A templomokban főként nőket látok. Pedig a nevelés egyik eleme a hitre nevelés is, vagyis annak kellene lennie. Ha valaki hisz, az süt a személyiségéből, hite irányítja tetteit, melyek ha vonzóak, átragadnak másokra, így nevelik akár a kisebbeket is.
Kérdésem az: Miért nem hisznek a mai férfiak (vagy csak kevesen)? Hogyan lehet ezen változtatni?
Köszönettel üdvözli egy feleség
A jóléti társadalomban – mint amilyen a miénk is – a nevelést általában nem az apák, hanem az anyák végzik. Az apák, a férfiak szinte teljesen a munkájuknak, a pénzkeresésnek élnek, az estét és meg a hétvégét pedig lazításban töltik, amibe esetleg bekapcsolják a gyermekeiket meg a baráti társaságot. Vallásgyakorlat a legtöbbnél már nincsen, ezért eszükbe se jut, hogy hitre neveléssel foglalkozzanak.
Az apák, a férfiak a gyerekekkel való törődést, nevelést, tanítást az anyák kötelességének és munkájának tartják. Mivel általában ők is apai nevelés hiányában nőttek fel, nincs is fogalmuk a nevelő apáról, nem is tudják, mi fán terem az.
De hát amit nem tesz az apa, megteszi az anya – mondhatjuk. Igen, az anya valóban törődik a gyerekével. Az anya gondoskodása azonban, éppen anyaságából kifolyólag, egész más, mint az apáé. Az anya a testébe fogadja be a gyermeke testét – a szíve alatt, a méhében hordja 9 hónapig –, a testét szüli a világra, a testét eteti, itatja, fürdeti, öltözteti, gyógyítja, ápolja, gondozza. Az anya minden figyelme gyermeke testi léte felé irányul, mindig azzal törődik, hogy a gyermekének kényelme, jóléte legyen. Ezért az anyai nevelés általában kényeztetés, gyengéd bánásmód, a kedvében járás, óvás „még a széltől is”, megvédés minden erőfeszítéstől, munkától, fáradozástól, szenvedéstől.
Az anyai nevelésben felnövő gyermekek, a fiúk, de a lányok is, nem tudnak igazi felnőtté válni, „gyernőttek”, azaz „nagyra nőtt gyerekek” maradnak, vagyis olyan emberek, akik elvárják, hogy mások törődjenek velük, mint gyerekekkel. Ezt ma divatosan úgy mondjuk, hogy mamahotelban és papabankból élő felnőtt fiúk, lányok. Ezek nem vállalnak felelősséget senkiért, nem képesek gondoskodni sem a szüleikről, sem a házastársukról, élettársukról, sem a gyermekeikről. Az anya nevelte fiú, felnőtt férfiként és apaként nem tud foglalkozni gyermeke nevelésével, mivel nem tanították meg fáradságos, áldozatos munkára. Az anya nevelte lány, felnőtt asszonyként és anyaként, nem tudja munkára, kötelességteljesítésre nevelni a gyermekét, mivel azt ő sem kapta meg az anyjától.
Ez utóbbi, a munkára, a kötelességteljesítésre való nevelés éppen az apák képessége, küldetése, feladata. Az anyáknak, női mivoltukból kifolyólag gyermekük testi gondozására van a képesítésük, ők ennek a szakértői. Az apáknak, mivel az értelmükkel fogadják gyermeküket – nem a szívükkel, méhükkel, mint a nők –, fiuk, lányuk értelmének, szellemének, lelkének a gondozására, hitre való nevelésére van a képesítésük, ők ennek a szakemberei.
Pontosan ebben örök példakép Szent József. A Szentírás mondja: József „el volt jegyezve Máriával. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. Az Úr angyala álmában megjelent Józsefnek, és így szólt: »…vedd feleségül Máriát, fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki.« És József így tett.” (vö. Mt 1,18–24) József aztán igazi apaként gondoskodott a fiáról, megtanította hitre, munkára, kötelességteljesítésre, olyan felnőtté nevelte, aki képes volt mindenkinek „szolgálni és életét adni váltságul sokakért”. (Mt 20,28)
A kérdésre, hogy miért nem hisznek a férfiak, azt válaszolom: azért is, mert nem nevelték őket felelősségteljes férfiakká. Hogyan lehet ezen változtatni?
A jóléti társadalmakban sokféle kezdeményezés indult el a változtatás céljából. Magyarországon létezik az Apaakadémia, a Férfiak Klubja, az Apaépítők és még számos kezdeményezés. Köztük igen jelentős a Férfisátor mozgalom, melyet Zöldy Pál szociálpedagósus alapított és vezet.
Zöldy Pál háromgyermekes családapa, két évtizede foglalkozik tudatosan a férfilét kérdéseivel. Nevezhetnénk a férfi „emancipáció” harcosának is, de ennél sokkal többről van szó: napi támpontokat keres és nyújt mindazoknak, akik a férfisátor találkozókon részt vesznek. Az apasebektől a virtustáborig sokféle témában szervez előadásokat.
„Minden férfiember minta a következő generáció szemében. Nem mindegy, hogy a náluk fiatalabbak látnak-e férfiakat, akiket követni lehet, akik bírják a magányt, a sötétet, a hideget, az éhséget, az esőt. Ezért tudnak kapcsolatot tartani, világítani, élvezni az ételeket és hajlékot adni. Társadalmunkban manapság a fiúkból nehezen válnak valódi, a szó klasszikus értelmében vett felelősségteljes férfiak. A Férfisátor Mozgalom, a Magyar Keresztény Férfiak Baráti Szövetsége éppen ebben akarja segíteni a fiúkat.”
Arra a tényre, hogy apa nélküli társadalomban élünk, Pál csak felnőttkorában döbbent rá, három serdülő gyermek apjaként, amikor egy születésnap kapcsán meg kellett volna fogalmaznia számukra – családfőként –, hogy mit is jelent felnőttnek lenni. A lényeget nem tudta szavakba foglalni. Ekkor lehetett már negyven-egynéhány éves. Úgy emlékszik, addig egyszer sem hallotta, mit jelent az, hogy felnőtt vagyok, mik a jogaim, lehetőségeim és kötelességeim. Életének ez az élménye indította el vizsgálódásait a férfiszerepek területén. Ezt az utat nem egyedül tette meg, hanem más férfiakkal együtt, s ezzel Pál a férfiak közös útja mellett tette le a voksát.
A Férfisátor lényegében az „apák közössége”, melynek célkitűzése nem a férfinak a nő feletti uralma (vagy viszont), hanem a szövetségük helyreállítása, nem az önkényes önmegvalósítás, hanem a közösség szolgálata, nem az öregek félreállítása, hanem a megszólaltatásuk. Azok a férfiak, akik elfogadták Pál meghívását a „férfisátorba”, arcukkal a családjuk felé akarnak fordulni, míg hátukat egymásnak vetik, hogy vállalni tudják felelősségteljes férfiszerepüket a társadalomban.
A férfiszerep a világhoz való teljes odafordulást jelenti. Erre egy idős ember, Kálmán bácsi tanította meg Zöldy Pált.
„Amikor egy kedves idős emberrel, Kálmán bácsival kimentem a családi szőlőnkbe Sümegen, át kellett haladnunk mások ültetvényén. Egyszer csak hátranézek, és látom, hogy az öreg lemaradt. Egy almafa lehajlott ágát kötötte fel. Odaszóltam neki: „Hagyja csak, az nem is a mi fánk!” Azt válaszolta:
„Mindegy, hogy kié, ez akkor sem maradhat így.” Ebben a gesztusban ott láttam a teljesség igényét.”
Zöldy Pálnak van saját honlapja http://satorfa.hu/ címmel, amelyen megismerhető minden tevékenysége, megtekinthető az az „Apáknak férfiakról” című, 15 részes kisfilmsorozat, amelyben húsz év „sátrazás” során szerzett tapasztalatairól beszél.
A Férfisátor Mozgalom és a többi hasonló kezdeményezés erős férfilelkiséget teremt a Kárpát-medencében, mely képes lesz sok fiút felnőtt hitre és felelősségteljes férfiszerep-vállalásra nevelni.
