1965-ben, amikor a bezdán–újvidéki szakaszon a Duna felállította – sportosan fogalmazva – azóta is érvényes egyéni legjobbját, Bezdánnál +776, Újvidéknél pedig +778 centiméterrel tetőzött. A most tomboló árhullámot sokan ezzel hasonlítják össze. Ami a különböző vízmércéken mért csúcsértékeket illeti, végül akár hasonlóan is alakulhatnak a dolgok, a két árhullám között azonban semmi hasonlatosság nincs. A különbségek végeláthatatlan felsorolása helyett vegyünk elő néhány egyszerű és dokumentált adatot.
Annak idején a Duna május közepén lépett ki a hullámtérre, azaz a főmeder és fővédgát közötti területre, helytől függően ez egy-két arasszal a +500 feletti vízállásnál történt, és történik ma is. A tetőzésre azonban csak július első napjaiban került sor. A kevesebb mint háromméteres vízszintemelkedést – három közbeékelődő, a gátszakadások miatt kialakuló kisebb apadással tarkítva – másfél hónap alatt érte el a folyó. Ez a mostani árhullám azonban akár hét–nyolc méteres vízszintemelkedést is eredményezhet, mégpedig alig tíz-egynéhány nap alatt. Hogy ezt az időszakot követően jön-e újabb árhullám, azt a közeljövő időjárása fogja meghatározni. De már most kimondjuk, ez az első is sok (lesz), senki se kér még egyet. Kettőt végképp nem.
A Sodrossal szemben 2006-ban még állt a két kő
Az újvidéki vízmérce csúcsa. Semmi pánik, amíg nem ér idáig a víz (Buzás Mihály felvétele)
Elsősorban azért mert a Felső-Duna sorozatos árhullámai errefelé haladva utolérik az előttük haladót, ránövik magukat, és egységes, sokkal magasabb hullámként tépnek tovább. Ha már szóba hoztuk az 1965. évi legnagyobbat, nem árt tudni, hogy annak idején arra fenn a hegyekben hét árhullám alakult ki, tájainkra azonban majdhogynem egységesként érkezett. Most azonban egyetlen kialakulása miatt milliók álmodnak rosszakat. Okkal.
Bécsnél ugyanis szeptember 14-én 7-től 15-én 7 óráig 270 centit áradt, és ki is öntött a Duna. Tegnap Pozsonynál folytattak ádáz küzdelmet a folyóval, és igyekeztek mederben tartani. Errefelé haladva is igen komoly a helyzet. Borúlátás helyezett azonban vegyük elő a számadatokat, valamint az utóbbi húsz évtapasztalatit hasonló méretű áradásokkal. Jöjjenek a számadatok!
A Közép-Dunán – tehát Dévénytől errefelé –, ahol a folyó még nyugat–kelet irányba tart, mintha klónozták volna a vízhozamgörbéket. Nagybajcsnál, Esztergomnál, Komáromnál... nagyjából hétméteres vízszintemelkedés lesz, a tetőzés pedig péntekre, szombatra várható. Ez a szakasz azért raplis, mert itt éri el a befogadó folyót jobbról a Rába, balról pedig a Morva, a Vág, az Ipoly és a Garam. Ez után – ahol a Duna megindul dél felé – következik Nagymaros, és itt már minden mellékfolyó benne van. Ezen a helyen a mérések és az előrejelzések szerint pénteken vagy szombaton lesz a tetőzés. Budapestnél is szombatra várják a tetőzést, itt azonban szórakozzunk el a számokkal. Tizenegy nap alatt mintegy 7,5 métert fog áradni, és az eddig mért legnagyobb víznél fél méterrel alacsonyabb szinten tetőzik.
Valójában ez az adat a legfontosabb az egész történetben, hiszen a mindenkori legmagasabbra élénken emlékezünk, nem olyan régen, 2013-ban volt. Meg is ijedtünk akkor, hiszen ha ott a mindenkori legmagasabb, akkor itt is lehet akkora. De nem lett. Az újvidéki mércén kereken egy méterrel mértek kevesebbet a mindenkori legnagyobbnál. Konkrétan +678 centit, márpedig ez a vízszint nem számíthat dobogós helyezésre. A vízparti önbeiktatott szaktekintélyek szaporán pislogtak, és már azt hitték, elromlottak a vízmércék. Valójában csupán az történt, hogy a Dráva alulteljesített. A rendelkezésre álló adatok szerint a vízhozama a tetőzés időszakában nagyjából ezer köbméterrel volt kisebb az 1965. évi nagyvíz alkalmával mértnél.
Nem gond, amikor a hullámtéren csak a fák koronái vannak ki a vízből (Buzás Mihály felvétele)
Nagyon jó lenne, ha ez most is megismétlődne. Mert nem szeretnénk, ha a Közép-Duna hétméteres áradásai az itteni vízmércékre is átmásolódnának, hiszen ez a mindenkori második, jobbik esetben harmadik legnagyobb vizet eredményezné. A Drávához fűzött reményeknek van némi alapja, hiszen az utóbbi napokban a Mura már nem itatja. A folyót többnyire középvizek uralják, az előrejelzések szerint csak Eszéknél kell eszméletlenül magas vízre számítani. Ez azonban már nem a vízhozam, hanem a visszaduzzasztás következménye.
Tehát emlékezetes nagyvizetkapunk, de oda se nézünk, mert nem lesz nagyobb a 2006. évinél. Azért ne tudjuk le ilyen könnyen a veszélyt. Nem tudjuk ugyanis, hogy az eltelt időszakban milyen változások – értsd: sérülések – történtek a fővédgátakon. Reméljük, nem történtek. De továbbra sem dőlhetünk hátra, és gyújthatunk szivarra, mert... Aki odafigyelt az időjárás-jelentésekre, láthatta, az Alpokban havazott. Ez azért jó, mert az a hó még a hegyekben van, és nincs a mederben. Rossz hír, hogy olvad. És ebben a pillanatban nem kérünk még egy árhullámot, amely éppen tájainkon nőne rá az előtte haladóra. De ismét beigazolódott, amit a szakma évtizedek óta ismételget. Nevezetesen az, hogy változik az éghajlat, ezért ugrásszerű heves áradások és hosszantartó, kifejezetten aszályos időszakok váltogatják majd egymást. Rövid idő alatt az idén megtapasztalhattuk mindkettőt.
Nyitókép: A Kopácsi-rét sok vizet képes elnyelni (Balog Máté felvétele)
