Ezekben a napokban, amikor élőben követjük az orosz háborút Ukrajnában, bennem egy a pandémia idejéről már ismerős érzés uralkodik, ez pedig a tehetetlenség borzasztó és nyomasztó érzése. Mit is jelent a tehetetlenség? A hétköznapi beszédben leginkább azt jelenti, hogy valaki nem képes valamit megtenni, tehát a képesség hiányát értjük alatta. A Covid idején képtelenek voltunk sok mindenre, a lezárások alatt még szentmisét sem ünnepelhettünk a templomainkban. Sehová nem lehetett elmenni, szeretteinket nem tudtuk látogatni, a haldokló rokonoktól, ismerősöktől nem tudtunk búcsút venni. Így búcsú nélkül halt meg a nővérem is Covidban, a kórházban. Bement kivizsgálásokra, hazahozták urnában, meghalt Covidban. Tehetetlenek voltunk.
Én így vagyok most Ukrajnával is. Tehetetlen, pedig hát olyan szívesen a fülébe ordibálnék minden politikusnak, hogy minek ez a hihetetlen sok szenvedés, ennyi kiontott emberi élet, harminc évvel a szovjet birodalom szétesése után harminc év fejlődése omlott össze. Szívesen elmondanám az egyházvezetőknek is, hogy a nacionalizmus és a hatalmi vágyak, a politikusok minden kritikán aluli kiszolgálása, nem jézusi és nem evangéliumi gyakorlat. De tehetetlen vagyok.
Sajnos biztos nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel. Sokan vagyunk így. Ilyenkor, Nagyböjtben, – persze nem csak most – de most talán még jobban átélhetjük Jézus tehetetlenségének a drámáját a Golgotán és a kereszten. Egyedül, tehetetlenül, elhagyatottan, még az Atyját sem érezte. Hiába akarták rávenni a körülötte állók, hogy csináljon már egy jó kis csodát, másszon le a keresztről, ő némán tűrte a sorsát. Tehetetlensége a halálba torkollt.
Jézusra azonban ez a tehetetlenség nem volt rákényszerítve. Szeretetből tette. Az irántunk való szeretetéből, amely az Atya iránti szeretetből fakadt. A tehetetlenség elleni legjobb orvosság a szeretet. A szeretet, amelyet Jézus gyakorolt egész életében és amely kicsúcsosodott a keresztfán, és amely életet lehelt a keresztfán meghalt Jézus testébe.
A feltámadás, az egy végső leszámolás a tehetetlenséggel. A feltámadásban minden lehetséges: az ellenség iránti szeretet, a gonosz elviselése, a gonosz legyőzése, és a végső isteni terv megvalósítása. Mi életre születtünk, nem halálra, mi jóra születtünk, nem gonoszságra, nem a bűn hatalmának a kiszolgálására.
Még egy ilyen ördögi háborúban sem szabad elvesztenünk a keresztény hivatásunk végső értelmét: szeretetben élni és már most megélni a feltámadás erejét a világban.
Jó látni azt a hihetetlen összefogást, amellyel segítjük az Ukrajnából jövő menekülteket. Jó, hogy olyan sokat imádkozunk a békéért. Tegyük ezt önzetlenül, tiszta szívvel és örömmel.
Van azonban a tehetetlenségnek egy másik értelme is, amelyet inkább a fizikában szoktunk használni. Ez arra az igazságra vonatkozik, hogy teremtett világunknak van egy olyan sajátossága, hogy benne a testek, a rájuk ható külső erő (kölcsönhatás) hiányában, megtartják mozgásállapotukat. Egyszerű szóval: változás csak akkor jön, ha valami külső erő hat ki a testekre.
Valahogy ez is jelen van keresztény életünkben: minden maradna a régi, a megszokott, ha nem volna külső erő, amely hat ránk. Ez a külső erő pedig Isten kegyelme, a feltámadás kegyelme, amely állandóan arra hív minket, hogy változzunk meg.
A külső erő, Isten működése nem tud csodákat tenni, ha mi azt nem akarjuk vagy nem látjuk. Nem hiába mondja az Evangélium: „És a názáretiek megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.” (Mk 6,3-6).
Lépjünk ki a mindennapi tehetetlenségünkből! Legyünk bátrak és merjünk jobbakká válni! Ne mondogassuk, hogy ez mindig így volt, hisz ez nem stimmel.
Nem volt mindig így, voltak jobb idők, de voltak rosszabbak is. Egy biztos: nincs olyan idő, amelyben ne működne a feltámadás, pontosabban a feltámadt Krisztus, a kérdés csak az, hogy észrevesszük-e?
Ezekben a napokban készüljünk fel Krisztus eljövetelére, hozzánk, a mi világunkba és vegyük észre az ő csodáit mindennapjainkban.
Kegyelmekben gazdag Húsvétot kívánok mindenkinek!
