Húsvétot ünneplő nemzettársaim, keresztyén testvérek a Krisztus Jézusban!
Húsvét ünnepének csodája érkezett el újra közénk. Lukács evangéliumának utolsó fejezetében olvashatjuk el a húsvéti történetet, ami sokaknak ismerős történet. Húsvét hajnalán megérkeznek az asszonyok a sírhoz, megdöbbenve tapasztalják, hogy az üres. Két férfi fénylő ruhában áll előttük, akik felteszik a kérdést: „Miért keresitek a holtak közt az élőt?”
Nem tudom, van-e ember, aki ezt a kérdést értelmezni tudná. Van-e valaki, aki érti a kérdést? Mi, földhöz ragadt emberek, akik szeretteink sírja felett törünk össze, nem tudjuk értelmezni a történteket. Ilyenkor hagyományainkhoz nyúlunk, szokásainkhoz, de vigaszt nem fogadunk be. Megijedünk. Talán épp úgy, mint az asszonyok akkor, Jézus sírjánál. Megijedtek, és elfutottak. „Nincs itt, hanem feltámadt!” Idézi Lukács evangéliumában. Ekkor már a hívő ember sem hiszi el, mi történhetett, hiszen nem tudjuk még körülírni sem a húsvéti eseményeket. Persze tudjuk, hogy Jézus halála és feltámadása után megjelenik tanítványainak, ismerjük a Szentírás leírását, de a hitünk erősen ingadozik...
Félelem fogja el az embert minden olyan pillanatban, ami a halálhoz köthető. Mert húsvét sincs nagypéntek nélkül. És éppen ebben van a húsvét csodája. Ezért fokozzuk – szóban – a hitet feltámadásba vetett hitté. Mert az valami sokkal személyesebb, magasabb rendű, mint a mi gondolkodásunk, képzelődéseink. A feltámadást csak élő hittel lehet megragadni, és az élő hit személyes hit. Ebből fakadóan a feltámadásba vetett hit egyfajta személyes, szoros kötődés Istenhez, amely az örök életbe vezető út sajátossága.
Az ünnepben, a hagyományokon és külsőségeken túl egy fontos dolog lehet jelen, ez pedig a hit. Amikor már nem a sonka és főtt tojás a fontos, a húsvéti csokinyuszi, hanem a személyes tapasztalás Istennel, a közösség együtt ünneplése, legyen az családi, baráti, vagy gyülekezeti közösség. De az idén, ezen túl, a nemzeti közösség is kiemelt jelentőséget kap. Amikor az örömben, ajándékozásban és boldogságban ott van az imádság is. Imádság nemzettársainkkért, azokért is, akik a háború, az éhezés, és a gonoszság elől menekülnek. Amikor az életért küzdenek...
Az idei húsvét ilyen kellene hogy legyen. Csendes. Az örömben és megszokásban egy kis szomorúsággal. És ez a csendesség képes elhozni sokunknak a feltámadásba vetett hitet. Amikor nem csak magunkra gondolunk, amikor nem csak a saját jólétünk és örömünk a fontos...
Milyen jó volna ma az angyalok mondatait megváltoztatni... Itt van, feltámadt!
Áldott békés húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, töltsük az ünnepeket feltámadásba vetett hitben!
