Emlékezetünk és örökségünk

Verbászon vasárnap először a helyi római katolikus templomban Szabadi Károly plébános szentmisét mutatott be a megkínzott és mártírhalált halt áldozatokért, ezt követően a régi temetőben lévő tömegsíroknál,  a 2012-ben állított keresztnél, koszorúztak a megemlékezők.  

A verbászi magyarság számára fontos, hogy méltó emléket állítsanak a megtorlás ártatlan áldozatainak, mondta Bógáncs Andrijašević Lívia, a Vajdasági Magyar Szövetség verbászi szervezetének elnöke és hozzátette, a Magyar Nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően egyre nagyobb területet tisztítanak meg a tömegsíroknál.

‒ Több alkalommal is találkoztuk és tárgyaltunk a helyi önkormányzat, valamint a Magyar Nemzeti Tanács képviselőivel abból a célból, hogy ezen a területen egy emlékparkot és emlékművet létesíthessünk. A temető a város központjában található, így mindenkinek érdekében áll, hogy mielőbb rendbe tegyük – magyarázta Bógáncs Andrijašević Lívia.

Cseresnyés Magdolna, a Keskenyúton Alapítvány elnöke reményének adott hangot, hogy a régi temető rendbetétele felgyorsul és mielőbb megteremtődnek a feltételek az emlékhely kialakításához.

‒ Szinte adja magát, hogy park legyen a város központjában. Ez egy hatalmas, mintegy 60 ezer négyzetméteres terület, ami egyházi tulajdonban van, és ahol építkezni nem lehet, hiszen ez egy katolikus, evangélikus és református részből álló temető. Itt van három tömegsír, amelyekbe megközelítőleg 180 megkínzott és kivégzett verbászi magyar és német ártatlan áldozatot temettek el nyolcvan évvel ezelőtt. A terveket mi társadalmi munkában, önkéntesek bevonásával elkészítettük és be is mutattuk. Tulajdonjogi viszonyok tisztázására, fenntartási kötelezettség meghatározására és komoly összefogásra lenne szükség. Úgy gondolom, hogy a 21. században nem lehet anyagi kérdés, hogy tömegsírokat méltóképpen jelöljük meg – mondta a budapesti alapítvány elnöke.

Horváth László Zágrábból érkezett Verbászra, ahova 1959-ben egyetemistaként költözött, később ott alapított családot is. Elmondta, minden évben eljön a megemlékezésre, mert nagyon meghatotta mindaz, ami szülőfalujában 1944 őszén történt.

‒ Ötéves voltam, amikor az édesanyámat elvitték a partizánok, mert apámat nem találták otthon. A felnőttek akkor már tudták, hogy mi történik. A nagymama nagyon siránkozott, hogy nem tudja, hol lakik a szerb nemzetiségű munkásunk, én pedig tudtam, és elvezettem hozzá. A szerb munkás és családja összeköttetésben voltak a partizánokkal, így még aznap megmentették az anyámat és még tíz embert a kivégzéstől. Miután 1991-ben elolvastam Cseres Tibor úr könyvét, akkor tudtam meg mindazt, amit a szüleim (is) évtizedeken át elhallgattak. Azt a könyvet egy kolléganőmmel lefordítottuk horvát nyelvre és ki is adtuk – mondta Horváth László.

A kegyelet virágait először a Vajdasági Magyar Szövetség nevében Valka Károly és Bógáncs Andrijašević Lívia helyezte el, majd Cseresnyés Magdolna és a Keskenyúton Alapítvány képviselői koszorúztak, a verbászi Szirmai Károly Művelődési Egyesület koszorúját pedig Dubinji Miklós vitte az emlékkereszthez. A megemlékezést Fenyvesi Petronella éneke és szavalata tette meghittebbé.

NÁDALJA ÉS SZENTTAMÁS

Az előző évekhez hasonlóan a szenttamási magyarság is megemlékezett az 1944/45-ben meggyilkolt ártatlan magyar áldozatokról. A kegyelet virágait szombaton délelőtt először a nádaljai temetőben, az ottani ártatlan áldozatok emlékére elhelyezett keresztjénél helyezték el a Vajdasági Magyar Szövetség szenttamási szervezetének képviselői.

A megemlékezés délután a szenttamási római katolikus temetőben folytatódott, ahol először  egyperces néma csenddel adóztak a újvidéki vasútállomásnál történt, pénteki tragédia áldozatai emléke előtt. A bejáratnál lévő keresztnél az egyházi szertartást követően a kegyelet virágait először a Magyar Nemzeti Tanács nevében Munjin Szokola Erika, a tanács tagja helyezte el. Az önkormányzat nevében a tömegsíroknál Radivoj Debeljački, Szenttamás polgármestere, Vladimir Šarčev polgármester-helyettes és Stefan Mladenović, a községi tanács tagja koszorúzott. A Vajdasági Magyar Szövetség nevében Kerekes Zoltán és Kovács Károly rótta le kegyeletét, a párt szenttamási szervezetének nevében pedig Brasnyó Nándor, a községi szervezet elnöke, Kocsis Krisztián polgármestersegéd és Szabados Fodor Beáta, a községi tanács tagja koszorúzott.

A gyásznapra való tekintettel az alkalmi műsor helyett az emlékezők két szavalatot hallottak. A megemlékezés folytatásában a második világháborúban Szenttamáson elesett és itt eltemetett, főleg bácskai településekről toborzott honvédek sírjánál koszorúztak. Itt az egyházi szertartás után a Vajdasági Magyar Szövetség községi szervezetének koszorúját a női, a nyugdíjas és az ifjúsági fórum tagjai helyezték el.

A megemlékezésen az ártatlan áldozatok hozzátartozói és rokonai mellett jelen voltak a szenttamási civil és kulturális szervezetek képviselői is.

BEZDÁN

Bezdánban az Alsó temetőben tartottak megemlékezést az 1944-ben Isterbácon, a partizánok által meggyilkolt mintegy 120 magyar áldozat emlékkeresztjénél, valamint a Turul-emlékműnél. A kegyeletadó misét ft. Zélity Mihály szolgáltatta. Az alkalmi programban szerepeltek szavalatok és közreműködött a templomi kórus.

Kapitány Károly történész kiemelte, a nyolcvan évvel ezelőtt lezajlott tragikus napra emlékeznek, amikor a bevonuló partizánok megtizedelték szülőfalujuk férfi lakosságát – több mint 100 ártatlan magyart végeztek ki.

– Ezeknek a mártíroknak vagyunk a kései utódai, akiknek az a feladat jutott, hogy emlékezzünk és tisztázzunk valamit abból az örökségből, amit azóta is cipelünk – így adva esélyt magunknak, hogy továbblépjünk végre, megértsük önmagunkat, gyökereinket – mondta Kapitány Károly.

A megemlékezésen beszédet tartott dr. Bank Barbara történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja és Illésfalvi Péter hadtörténész, kutató, a Honvédelmi Minisztérium-Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmunkatársa.

A kegyelet virágait elhelyezte többek között a Magyar Nemzeti Tanács, a bezdáni Helyi közösség, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a Keskenyúton Alapítvány, a Szent György Lovagrend, a Bezdáni Hidak civil szervezet és a Bezdaninfo civil szervezet képviselete is.

MUZSLYA

A Bánátba bevonuló partizánok 1944 októberében meggyilkolták a muzslyai Budai Józsefet, Kanász Antalt, Sörös Imrét, Simon Dezsőt, Márton Istvánt és Kovács Józsefet. Az áldozatok a muzslyai réten élő tanyasi emberek voltak és csak azért fizettek életükkel, mert figyelmeztetni mertek egy Magyarországról áttelepített (optáns) szerb gátőrt, hogy más földjén ne legeltesse a jószágát. Rájuk emlékeztek meg szombaton a temetőben. Muzslya a háborús időkben békés település volt. Nem volt semmilyen nemzeti alapú atrocitás 1941 és 1944 között. Az áldozatok becsületes emberek voltak, akik két kezükkel keresték meg a kenyerüket. Egyedüli bűnük az volt, hogy magyarok voltak. Nem is próbáltak megszökni a hóhéraik elől, pedig volt rá alkalmuk. Több mint húsz muzslyait tartottak fogva az écskai községházán. Egy részük elkerülte ugyan a legrosszabbat, de később kényszermunkára vitték őket. Állítólag egy oda érkező orosz tiszt állította le a további kivégzéseket.

Az áldozatok nyugvóhelye mindmáig ismeretlen. Feltehetőleg a régi écskai téglagyár meszes gödreiben lettek elhantolva. Egyik-másik hozzátartozó időnként titokban virágot vitt a (vélt) sírhelyekre, de senki se merte áthelyeztetni a holttesteket. A történtekről hatvan éven keresztül hallgatni kellett. 2009 óta a muzslyai temetőben felállított emlékoszlopnál gyújthatnak gyertyát szeretteik emlékére a hozzátartozók.
A megemlékezésen a Himnusz eléneklése és alkalmi szavalat után Bodó Poturica Mária, Muzslya HK Tanácsának alelnöke mondott alkalmi beszédet. Koszorúzott a VMSZ, a MNT és Muzslya HK Tanácsa. A megemlékezők a temető nagy keresztjénél gyertyát gyújtottak az újvidéki tragédia áldozatainak emlékére.