Ha végigfutunk a Tisza fontosabb vízmércéin mért értékeken, különös tekintettel a folyó év vízhozamgörbéjére, szinte nem is látunk vízszintingadozást. Csupán példaként mondjuk, hogy a zentai vízmércén július közepe óta rendszerint +230 centiméter körüli vizeket mértek, az ingadozások mértéke jelentéktelen. Ez nem csupán annak a következménye, hogy kisvizek alkalmával a törökbecsei gát visszaduzzaszt – nemcsak Zentáig, hanem tovább felfelé is –, hanem a vízhiány következménye is. A gát ugyan szinten tartotta a felvizet, de hiányzott az a vízmennyiség, amely áradást tudott volna gerjeszteni. Csakhogy ez a jelenség azokon a távoli vízmércéken is tapasztalható volt, amelyek nem a duzzasztott folyószakaszokon vannak.
Vásárosnaménynál ugyanis a Tisza vízszintje ugyanebben az időszakban mindössze fél méterrel volt a mindenkori legalacsonyabb szint, azaz a legkisebb víz felett. Az előrejelzések szerint néhány napon belül ez annyiban változhat, hogy egy enyhe és rövidke áradás egy méterrel – inkább kevesebbel – emeli meg a vízszintet, ezután azonban ismét lassú apadás áll be. A kis áradás meg a feszülő vízhozamgörbék ellenére bizonyos vízmércéken nyílegyenesen és egyenletesen lejt a vízhozamgörbe, és az előrejelzések szerint az elkövetkező napokban is folyamatosan apadni fog. Tehát jön egy gyenge áradás, de ennek ellenére a máskülönben egy helyben topogó vízszint csökkenni kezd. Ez mindaddig ellentmond a logikának, amíg szemügyre nem vesszük, melyik vízmércéknél van, és lesz továbbra is apadás.
Ezek a vízmércék ugyanis a Tisza-tó területén helyezkednek el. Ez tározótó, amelynek van nyári és téli szintje, mindkettő szabályozható, és mind a télit, mind a nyárit a körülményeknek megfelelően állítják be. Ezekben a napokban a tó leürítése van folyamatban. A fokozatos vízleeresztés, majd újbóli, kisebb mértékű felduzzasztás, aztán újra leeresztés... Mindez különösebben nem érdekel bennünket, azt azonban nem árt tudni, hogy a tározó téli vízszintjét két lépcsőben tervezik beállítani, figyelembe véve a halak vermeléséhez szükséges körülményeket.
Ez sem érint bennünket közvetlenül, hiszen a Kiskörei-vízlépcső és Zenta közötti táv 280 kilométer. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, mekkora víztömegről van szó. A tó területe 127 négyzetkilométer, és a csupán félméteres vízszintcsökkentés is 63,5 millió köbméter vizet szabadítana el. Mennyi az ennyi? Zentánál ezekben a napokban a Tisza vízhozam 300 köbméter másodpercenként. A Kiskörei-tározóból leengedett félméternyi víz tehát csaknem annyit tesz ki, mint amennyi a zentai szelvényen hatvan óra alatt folyik keresztül. Félméteres leeresztéssel számoltunk, a vízszint beállítása azonban meghaladja az egy métert. Konkrétan +735-ről indult október 30-án, és ezekben a napokban ér véget +620-as szinten. Tehát nem zúdítják a nyakunkba az egészet, hanem úgymond csepegtetve jön. Az sem árt tudni, hogy ez régóta megy így, és tájainkon oda se néztünk erre. Kivéve tavasszal, amikor mindennek a fordítottja történik – a tó feltöltéséről van szó –, és a tavaszi árhullám tájainkon olykor emiatt fél méterrel is alacsonyabbra sikeredik a saccoltnál. Volt már rá példa...
Most azonban ott tartunk, hogy a tározó leengedett vize nem fog számottevő vízszintemelkedést eredményezni. Különösen tájainkon nem. Annak ellenére sem, hogy Békésszentandrásnál a Hármas-Körös vizével ugyanezt teszik, mint a Tiszáéval Kiskörénél. Kisebb tiszai áradást csak a végre-valahára feléledt Maros idézhet elő. Mekkorát? Olyan kicsit, hogy nagy tételben nem kell fogadni rá.
A taglalt időszakban a Felső-Dunán nincs kilátás vízszintingadozásokra, vizet várni onnan hiábavaló. A Közép-Dunán – a Komárom–esztergomi szakaszon – ugyan kialakulóban van egy kisebb áradás, amely 3-4 nap alatt kifulladhat, de a vízszint vele együtt se rugaszkodik magasra, alig lesz másfél méterrel az ottani legkisebb felett. Budapestnél legfeljebb nyolcvancentis áradás várható, a hazai előrejelzésekben ezek a vizek – érthetően – még nem szerepelnek.
Tehát víz továbbra sincs, és hamarosan nem is lesz. De honnan jöhet? A Felső-Duna tározóiból. Kezdtünk már hozzászokni – több mint harminc éve ismétlődik –, hogy egy kiadós esőzésből származó víz befogadása végett az ottani tározók megszabadulnak vízkészletük bizonyos részétől. Csakhogy mindig többet engednek ki, mint amennyi beérkezését várják. Amikor tározótavak egész sora teszi ezt, akkor mesterséges árhullám kialakulására kerül sor. És ennek levét – szó szerint is – mi szoktuk meginni. A katasztrófajelentések szerint azonban a nagy esők a Duna meg a Tisza vízgyűjtőjét most elkerülték. A vízszintingadozások csupán arra jók, hogy látszódjon: visszatért az élet a vízhozamgörbékbe.
Nyitókép: A Kiskörei vízlépcső a haljárattal (Fotó: Sallai Zoltán)