Visszasírjuk majd az árvizeket?

Shakespeare III. Richárdja országát kínálja egy lóért. A Kárpát-medence horgásza pedig – a dolgok pillanatnyi állása szerint –csónakját kínálja majd egy tevéért. Nem vagyunk meggyőződveróla, hogy ennek a kettőnek az ára ekvivalens, de némi hozzáfizetéssel, árcsökkentéssel megköthető az üzlet. Hogy mikor kerül erre sor? Egyelőre csak távlati fenyegetésről van szó, és szeretnénk, ha ez elmaradna. A kiszáradás és az elsivatagosodás azonban közelít.

Ha körbetekintünk tájainkon, télnek nyomát sem látjuk. Ezzel nem az a gond, hogy a körülöttünk levő síkságon régen elolvadt az a kevéske hó, ami volt. Az igazi probléma abban rejlik, hogy ott fenn a hegyekben, ahonnan a nagyvizek érkeznek tájainkra, éppen annyira nincs hó, mint itt lenn.

Furcsán hangzik, de nem árt többször is elmondani, hogy a Duna vízgyűjtő területének hegyvidéki részén éppen az évnek ebben a szakaszában szokott legmagasabb lenni a hóban tárolt vízkészlet. A sokévi maximumnak megfelelő értékek március első felében alakultak ki, és meg szokták haladni a húsz köbkilométert. Ezek leolvadásából lettek azok a nagyvizek, amelyekből csak a katasztrófaturisták kértek. Vagy talán még ők sem. Ebből a több mint húsz köbkilométerből az idén nem lett semmi, a március 11-ei adatok szerint a Nagymaros feletti vízgyűjtőn a hóvízkészlet fél köbkilométernél kevesebb. Ez 2,5 százaléka a maximumnak, vagyis negyvenszer kevesebb nála. A hóvízkészlet tehát számtanilag ennyi, gyakorlatilag nincs.

A Tisza vízgyűjtőjén ennél mind mennyiségileg, mind arányosan szemlélve, még kevesebb van. Tehát a hóból fakadó vizek olyan csendesen elfolytak, mint a nótabeli Marosé.

Ha már ennél a folyónál tartunk, csoda, hogy egyáltalán folyik. A vízhozamgörbéje szinte a padlóhoz ragadt, a vízszint alig húsz centiméterrel van a mindenkori legkisebb felett. Márpedig a kisvizek ezen a folyón nem március első felében szoktak kialakulni. Az ilyen esetekre szoktuk mondani, hogy nem tud semmit, de már felejt.

A Tiszára vonatkozó előrejelzéseket figyelve, ha nem is bátorítónak, de vigasztalónak mondható, hogy a folyó felső szakaszán kibontakozóban van egy áradás, amely első saccolásra legalább másfél méteres vízszintemelkedést eredményezhet. Úgyszintén a szomszédos előrejelzések szerint ezt a vizet nem a Tisza-tó nyári szintre való feltöltésére használják, hagynak belőle bőven az alvízi szakaszra is. A becslések szerint az árhullám négy-öt nap alatt hat, de még nem világos, eltart-e egy hétig. Nekünk azonban nyolc, hiszen a törökbecsei gát visszaduzzasztása minden bizonnyal kivasalja a vízhozamgörbét. Ha viszont nem, akkor annál jobb. A hazai hidrometeorológiai intézet erről az áradásról nem mond semmit, hiszen négynaposnál hosszabb előrejelzéssel nem szolgálnak. Helyes!

A Felső-Dunán azonban nem történik semmi vigasztaló. A tőlünk legtávolabbi mércén – Ingolstadtnál – a vízhozamgörbe már több mint két hete mozdulatlan, feszül, akár a szárítókötél, de sajnos nem olyan magasan, ahogy egy szárítókötéltől illik, hanem alig hatvan centiméterrre a mindenkori legalacsonyabb szint felett. A helyzet Passaunál is hasonló, azzal a különbséggel, hogy a duzzasztások meg a vízvisszatartások miatt a vízszint itt magasabb szinten, a mindenkori legkisebb felett szárítókötélnek illő magasságon állandósult.

A vízhiány azonban leginkább azokon a folyószakaszokon mutatkozik meg teljes nagyságában, amelyeken a tározók már nem rúgnak labdába. Példának okáért kell említeni a Duna komárom–esztergomi szakaszát, amelyen jelenleg kínosan alacsony a vízállás, alig ötven–hatvan centiméterrel van a mindenkori legalacsonyabb felett. A helyzet Budapestnél sem jobb – mitől is volna?! –, sőt Mohácsnál, a hozzánk legközelebb eső komoly vízmércén is csupán a nincsnél több a víz. A tisztánlátás végett: a vízszint hatvan–nyolcvan centiméterrel van a legkisebb víz felett. A hivatalos adatgyűjtés kezdete óta mért legalacsonyabbnál hatvannal–nyolcvannal több még mindig üvöltően kevés. Bezdánnál napok óta negatív értéket mérnek, és ezen nem fog semmit sem változtatni a Dráván kialakulóban levő kisebb áradás, hiszen a Dráva-torkolat Bezdán alatt van.

Vidékünk embere azonban a csónakázást még kisvizek idején is jobban kedveli a tevegelésnél, meg aztán a ladik nem kér szénát. Ezért nem ártana utánanézni, miért olyan kevés a víz a folyómedrekben, meg általában miért szárad ki a táj. Erről hamarosan bővebben.