Tisztelt Pósa atya!
Templomainkban most zajlanak az elsőáldozások. Úgy tűnik, a gyerekek, de sajnos a szüleik hasonlóképpen nincsenek tisztában az elsőáldozás lényegével. A buli, az ebéd és a szép fehér ruha kerül előtérbe. Mi a véleménye erről? Kérem, kicsit írjon arról, hogy mire kellene valójában figyelni ezen az alkalmon. Köszönöm szépen. Rita
2018-ban adott ki az Új Város Alapítvány Budapesten egy könyvet Elsőáldozó leszek címmel, mely gyereknyelven elmondja az elsőáldozás lényegét, és arról tanít, mire kellene figyelni az elsőáldozás kapcsán. Néhány részletet közlök ebből a könyvből, azzal a céllal, hogy az elsőáldozók szülei, hozzátartozóik vagy akár a Magyar Szó olvasói valamennyire meglássák, mi is valójában az elsőáldozás.
Egy 10 éves kislány, Gitta és öccse, a 7 éves Peti beszélget.
„Azon gondolkodom – mondja Peti –, hogy mit jelent igazából az elsőáldozás.
– Talán úgy tudnám elmagyarázni, hogy az elsőáldozásban Jézussal találkozol – válaszol Gitta. – A hittanon megismered Őt és rájössz, hogy Ő a barátod. Az áldozáskor tudsz Vele beszélgetni, aztán bárhova mész, magaddal viheted a szívedben.
– Tényleg? Jézus valóban a szívemben lesz?
– Igen! Sőt, Ő már most is a szívedben él, még soha nem érezted? Az elsőáldozásban felfedezed majd, hogy Jézus mindennap veled van. Tudod, az áldozás a mise egyik legszebb pillanata.
– Szeretném, ha nekem is minden pillanatban a szívemben élne Jézus, ha barátok lehetnénk – mondta lelkesen Peti. – Gitta, szerinted kik voltak az első elsőáldozók?
– Az apostolok. Jézus a halála előtti napon még utoljára együtt akart vacsorázni velük. Vacsora közben azt mondta nekik a kenyérről, amit ma ostyának hívunk: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.« A papok ezt mondják a misében, és akkor a kenyér, az ostya átváltozik Jézus testévé, és attól kezdve Jézus van benne.
– Értem. Ha magunkhoz vesszük azt az ostyát, akkor találkozunk Jézussal. De hát nem ismerem Őt igazán!
– Azért járunk hittanra, hogy ott megismerjük Jézust. Az Ő élete a négy evangéliumban van leírva. Az evangéliumból megismerjük Istent is, aki mindannyiunk Édesapja, megismerjük Jézus anyukáját, Máriát, aztán Jézus barátait, az apostolokat, a tanítványokat. Olyan az egész, mintha egy másik családunk is lenne, a keresztény családunk, melynek a titka Jézus.
– Akkor ebben a családban benne van anya, apa is meg a nagyi? És ebbe a családba lépek be én is az elsőáldozással?
– Nem, nem! – vágta rá Gitta. Te már kiskorodtól benne vagy, amióta megkereszteltek.
– De miért kellett Jézusnak lejönnie a földre?
– Azért, mert a rossz belépett a világba. Jézus azért jött a földre, hogy a szívünkből kivegye a rosszat, és beletegye az Ő szeretetét. A kezdet kezdetén az emberek tökéletes barátságban éltek Istennel. Boldogok voltak, mert hallgattak a szavára. De aztán elkezdtek ellenszegülni, és egymás közt veszekedni. Így szép lassan megérkezett a rossz.
– Akkor azért vannak a háborúk? Mert az emberek, akik rossz dolgokat művelnek, nem segítik egymást?
– Igen, ezért. De Isten annyira szeretett bennünket, hogy óriási ajándékot adott nekünk: a fiát, Jézust. Ha úgy szeretjük a mellettünk lévőt, mint ahogy Ő szeretett, ahogy Ő tanította nekünk, akkor elősegíthetjük, hogy visszatérjen a béke, lassanként, lépésről lépésre.
– Gitta, és hol lakik most Jézus? A templomokban?
– Halála után Jézus feltámadt és felment a mennybe, a Mennyei Atya mellé. De az áldozásnak köszönhetően itt lakik mindannyiunkban. Velünk lehet, tudod, Peti, mint egy igazi jóbarát. Én gyakran beszélgetek is vele mindenféléről. Ő pedig segít a mindennapokban, meg abban, hogy minden helyzetben szeretni tudjam a többieket. Téged is, amikor piszkálsz vagy rosszalkodsz. De van még valaki, aki velünk van. Hogy ne érezzük magunkat egyedül, Jézus nekünk adta segítőtársnak a Szentlelket, aki olyan, mint egy »szeretetáramlat«, Ő köti össze az Atyát és Jézust is.
– Az ima jó lehetőség arra, hogy beszélgessünk Jézussal! – gondolkodott el Peti. – Most jut eszembe erről, amit az unokatesónk, Kata mesélt, hogy amióta elsőáldozó lett és megismerte Jézust, azóta sokszor érzi boldognak magát. Valahogy így mondta Kata:
Elhatároztam, hogy a napokban megpróbálok sok kicsi jótettet csinálni: beágyazok, megterítek, segítek a kisöcsémnek a háziban, ilyeneket.
Amikor sikerül valami, nagyon jó érzés kerít hatalmába: érzem, hogy Jézus itt van bennem. Mintha valaki megdicsérne, azt mondaná: Köszönöm! Szerintem Jézus az.
– Ez ismerős! Amikor szeretjük a többieket, a jelenléte olyan erős, hogy érezni lehet. Emlékszel, amikor meglepetésből szép rendet tettünk a gyerekszobában, és apáék mennyire boldogok voltak?
– Én legjobban a közös pakolást élveztem – mosolyodott el Peti, majd magába mélyedve töprengett egy kicsit az elhangzottakon, s végül így szólt: – Tudod, meghoztad a kedvem, hogy találkozzam Jézussal, hogy megáldozzam Vele.
– De ahhoz fel kell venned a menyegzős ruhát. Ez pedig a szeretet, amit Ő hozott a földre. Aztán békében kell lennünk mindenkivel: anyával, apával, tesókkal, barátokkal. És őszintén bocsánatot kérni attól, akit megsértettünk, vagy megbocsátani annak, aki minket megbántott.
Peti gondolatai az elsőáldozáson jártak. Megkérdezte Gittát, mit mondjon majd Jézusnak, amikor belép a szívébe.
– Peti, figyelj rám! Van egy ima, amit én szeretek minden reggel elmondani. Megtanítom neked, és majd ezt mondd Jézusnak:
Kedves Jézus! Taníts meg minket szeretni, hogy ne csak önmagunkat, ne csak a szeretteinket, ne csak azokat szeressük, akik szeretnek minket. Taníts meg minket gondolni a többiekre, szeretni azokat, akiket senki sem szeret. És segíts, drága Jézus, hogy ne egyedül éljünk boldogan, hanem ezt az örömöt másoknak is átadhassuk!
– Gitta, ez tényleg nagyon szép ima. Megtanulom, és reggelenként majd együtt elmondjuk, és megtanítom majd rá az elsőáldozókat, és velük is együtt elmondjuk a templomban. Érdemes elsőáldozónak lenni, mert Jézus szeretetét kapjuk a szívünkbe, és ezzel majd igazán tudunk szeretni. Köszönöm, hogy ezt megtanítottad velem.”
Tisztelt Rita! A testvérpár beszélgetése révén egy kicsit megérthetjük, mi az elsőáldozás, és egyáltalán mi az áldozás lényege: a szívünkbe fogadni Jézust, az Ő szeretetét, hogy aztán szeretni tudjuk egymást és mindenkit. Az elsőáldozásra való előkészületnek, a hittanra járásnak pedig az a lényege, célja, hogy megismerjük Jézust, megbarátkozzunk Vele, megismerjük a mi Mennyei Atyánkat, gyermekeiként éljünk, megismerjük Jézus tanítványainak nagy családját, az egyházat, és váljunk ennek az isteni családnak szerető tagjává.
Ha ilyen módon befogadjuk a szívünkbe Isten szeretetét, akkor békét teremtünk a világban. Ha nem fogadjuk be a szívünkbe a szeretetet, akkor háborút teremtünk a világban.
