A makkhetesiek olyan határövezetek kialakításában látják a migránshelyzet megoldását, ahová a migránsok nem mehetnek be. Mint a szombati tüntetésükön kiemelték, a migránsoknak nem szabad megengedni, hogy az államhatár mentén, szabadon közlekedjenek. Kihangsúlyozták, a migránsokat a befogadóközpontokban nagyobb felügyelet mellett kellene felügyelniük. A kormánytól és a városveztéstől, valamint a rendőrségtől a helyzet megoldását várják, ezt nyílt levélben is közölni fogják az illetékesekkel, majd úgy döntöttek, hogy a kezükbe veszik a saját sorsukat, és a Makkhetes központjában összegyűlt 60-70 ember megindult az erdőbe, hogy felkutassa a migránsokat.
A múlt szombaton, a Szabadkához tartozó Makkhetes helyi közösségben, vagyis a szerb-magyar határ mentén húzódó erődben két migránscsoport hideg- és lőfegyveres leszámolására került sor, amelyben hivatalos információk szerint 7 migráns sérült meg, köztük egy 16 éves lány, illetve egy személy elhunyt. A lakosság azonban arról számolt be, hogy ezek nem valós adatok, úgy vélik, hogy több migráns is életét vesztette a sortűzben, illetve két rendőr is megsérült, csak a valós adatokat titkolják az illetékes szervek.
Ettől a naptól kezdve a polgárok féltik az életüket és nem is érzik magukat biztonságban, ugyanis a migránsokat szinte naponta, főleg az éjjeli órákban szállítják a zombori, de szabadkai és belgrádi taxik. A polgárok elbeszélései szerint egyik este 17 taxit számoltak meg. Egymás után szállították a migránsokat az erdőbe. A makkhetesiek önszerveződésbe kezdtek, napok óta polgárőrségben állnak, minden alkalommal, amikor migránsok csoportját veszik észre, riasztják a rendőrséget. Elégedetlenek azonban a rendőri reakcióval, hiszen szerintük nem szállítanak el minden migránst a határ menti városrészből, illetve a taxisokat sem fékezik meg, hogy migránsok tömegét szállítsák kis helyi közösségükbe. Így csendes tüntetést szerveztek szombat 18 órától Makkhetes központjában, ahol mintegy 60-70 polgár jelent meg, nem csak a helyi közösségből, hanem más helyi közösségekből is, a város más részeiből is érkeztek, hogy támogassák őket a megmozdulásukban, hiszen Szabadka több határ menti helyi közösségében hasonló félelmeken osztoznak a polgárok.
A tüntetésen felszólaló polgárok elmondták tapasztalataikat. Čedo Japundža például arról számolt be, hogy az erdőhöz vezető Anne Frank utcában lakik, és éppen aznap több migráns vonult végig az udvarán, átugrálva a kerítést, a gyümölcsösön áthaladva távoztak. Ők a feleségével csak akkor vették észre az illetéktelen betolakodókat, amikor már kifelé mentek, azt is csak azért, mert a feleségével a teraszon ültek.
Đorđe Lalić arra mutatott rá, hogy Szerbiának Magyarország példáját kellene követnie, ha meg akarja védeni a polgárok biztonságát. Olyan határsávokat kellene kialakítaniuk az illetékes szerveknek, ahová a migránsoknak nem szabad belépni, hiszen így védhetné meg az ország a határ mentén élő polgárokat.
A tüntetésen támogató erőként jelen volt az úgynevezett Polgárőrség (Narodna patrola) elnevezésű polgári csoportosulás. A polgári kezdeményezés elnöke, Damjan Knežević rámutatott, hogy miután a lakosok nem érzik magukat biztonságban, nem hisznek a rendőrségnek, nekik kell tenni a saját lelki nyugalmukért. Nekik kell kezdeményezni az erdő megtisztítását. Mint mondták, nem szabad a lakosságnak félnie, hiszen a helyi közösség az ő otthonuk, nekik kell tenni azért, hogy az is maradjon. Majd a polgárok felbuzdulva elindultak, valamikor este 7 után, hogy a kezükbe vegyék a sorsukat. Addigra azonban már több tucat rendőr, több járművel felügyelte a polgári megmozdulást. Az erdőben pedig a csendőrség és rabszállító autó is várta a polgárokat. Az Anne Frank utcán végigvonuló embersereget azonban az erdő elején megállították a rendőrök, próbáltak a lelkükre beszélni, hogy az önbíráskodással nem tudnak semmit elérni, hagyják, hogy a rendőrök végezzék a dolgukat. Mint rámutattak, ők azon dolgoznak, hogy a polgárok biztonságban érezzék magukat, az erdőben is éppen abban az időben, a polgárokkal tárgyaló rendőrök szerint, rendőri akció folyt. Az útra kelt lakosok azonban nem hagyták magukat meggyőzni, folytatták az útjukat az erdő belsejébe. Ez azonban nem tartott sokáig, hiszen lassan alkonyodott, így végül feladták a tervüket és visszafordultak. Ahogy a polgárok visszafordultak, a rendőri felügyelet is enyhült, a rabszállító is elhajtott az erdőből. Amikor viszont a rabszállító autó elhagyta az egyik erdei ösvényt, a polgárok egy nagyobb kupac élelmiszert, több vekni kenyeret, zöldségféléket, gyümölcsöket, palackozott vizet, új ruházati cikkeket és hálózsákot fedeztek fel mintegy tíz méterre attól a helytől, ahol a rendőrjármű állt. Azonnal lecsaptak a zsákmányra, elmagyarázva, hogy azt a migránsok hagyhatták ott, vagy nekik hozta valaki. Volt, akiben az a gyanú is felmerült, hogy esetleg a rendőrök hagyták ott az erdőben rejtőzködő migránsoknak. A polgárok úgy döntöttek nem hagynak semmit az erdőben, mindenki vitt magával valamit, az élelmiszer nagyobb részét azonban a helyi rászoruló családnak vitték el.
A polgárok este fél 9-re már szétszéledtek, közben a rendőri felügyelet is csökkent, végül Makkhetes központjában 9.15-kor már egy rendőri jármű sem volt.