Tisztelt atya!
Meg kell mondjam, hogy rettentően zavar valami. Itt a nyár, mindenki boldog, s mennek nyaralni, meg mindenféle jobbnál jobb helyekre. Aztán meg posztolják a Facebookon a vigyorgós élményeiket. Undorgok már a látványtól is. Dühít ez a sok öntelt, vidám ember.
Nem értem, nekem miért nem adatott ez meg? Huszonnyolc éves vagyok, anyuval élünk egy faluban, és én nem fogok eljutni sehova. De tavaly se jött össze. Nincs is kivel. Nincsenek nagyon barátaim se. Anyu szerint jobb ez így. Úgyis kihasználnának. Rettentően dühös vagyok, csalódott. Azt hiszem, ez igazságtalan az Istentől. És azt hiszem, irigy is vagyok a jókedvű emberekre.
Megírná, mit gondol? Köszönöm. Bé
Úgy néz ki, hogy mindenki boldog, aki nyaralni megy, aki posztolja a Facebookra vigyorgós élményeit. Ez a nyaralásos boldogság, ez a kéjes vigyorgás csak látszat. A nyaralók többsége émelygően unatkozik, a vigyorgó posztolók többsége emésztően undorodik.
Akik nyaralni mennek, azok elengedik magukat, és vakon belemennek a kikapcsolódásba, az élvezetek hajhászásába, a gyönyörkeresésbe. Ezzel a legönzőbb módon csak magukra figyelnek, csak a saját jólétük körül forognak, és eszükbe se jut, hogy mi kell, mi lenne jó a másiknak. Ezzel a mániával magukat csömörbe, unalomba hajszolják, a velük lévőkben pedig utálkozást gerjesztenek. Az unalom és az utálat egyre növekvőbb elégedetlenséget teremt, amit aztán a maguk kéjes mutogatásával próbálnak betölteni a Facebookon.
A mások szeretetére éhező, a mások megcsodálására szomjazó elégedetlen emberek posztolják a Facebookra vigyorgós élményeiket. Kábítószeres szenvedélyként ég az elégedetlen emberekben a vágy, hogy népszerűséget, elismerést, megcsodálást, megirigylést arassanak a Facebookra felrakott exhibíciós képeikkel. (Az exhibicionizmus, a magamutogatás – az értelmező szótár szerint – az őszinteségnek, nyíltságnak túlzó, rendszerint beteges megnyilvánulása, amellyel az adott személy saját egyéniségének, lelkivilágának olyan vonásait, gyengéit, életének olyan eseményeit is a nyilvánosság elé tárja, amelyek nem tartoznak másra, vagy a jó ízlést sértik.)
A posztolók lelki koldusok, a szeretetnek, az elismerésnek, a dicsőségnek nyomorult koldusai. Az elégedett, boldog emberek nem érzik annak a szükségét, hogy mutogassák magukat a Facebookon, még csak nem is nézegetik a Facebookot, mert a munkájuk és a másokért való fáradozásuk teljesen betölti és szeretetben elégedetté teszi őket.
A kikapcsolódást, az elégedettséget nem a nyaralásban és a posztolásban kell keresni, hanem a küzdelmes életmódban. A küzdelmet olyan módon kell érteni, hogy mindig a jelen pillanatban legyen az ember, hogy az adott jelen pillanatban jól dolgozzon, jól figyeljen a másikra, jól viselje a nehézségeket. Az ilyen életmód egyrészt érdekes, újat hozó, kreatív, másrészt pedig pihentető, lazító, egészséges testi és lelki szempontból. Aki ilyen módon tud élni, az akkor is nyaral, ha nem megy el nyaralni, ugyanakkor testileg-lelkileg pihentetően nyaral, ha elmegy nyaralni. Aki viszont olyan módon él, hogy mindig a jövőn vagy a múlton jártatja az eszét, a jelenben mindig bosszankodik valamin, a vele lévők pedig terhelik, az a nyaralásnak sem tud örülni, a nyaraláson is mindig mérgelődik valamin, a vele nyaralók is mind nyomasztják. Ezért nagy tévedés „undorogni a boldognak látszó nyaralók látványától, és dühöngeni a magukat mutogató sok öntelt, vidám emberen”.
Sok olyan ember van, akinek nem adatik meg a nyaralás. Lehet az egy 28 éves is, olyan, aki egy faluban él az anyjával, és soha nem fog eljutni sehova. A bajt még tetőzi az is, hogy nincs neki kivel mennie, nincsenek barátai. Egyedül pedig nem jó menni, mert a magány egyhangúsága sírba temet. A nem-barátokkal, csak ismerősökkel vagy ismeretlenekkel pedig veszélyes menni, mert ezek csak kihasználják az embert.
Ilyenkor inkább otthon kell maradni és azon lenni, hogy az itthoni életmód váljon nyaralássá, vagyis tenni a jelen pillanatban a teendőt, szeretni az ott lévőt, elviselni a nap terhét. És semmiképpen nem dühöngeni senkin, semmilyen frusztrálódásnak nem engedni. Sem a nyaralási akadályok miatt, de semmi másért a világon. Követni kell az ősi közmondás bölcsességét: „Ez van, ezt kell szeretni”, nem pedig bosszankodni azon, ami nincs. Minden pillanatban van valami, amit tehetünk, van valaki, akit szerethetünk, van, amiért küzdhetünk. Ez elég, ez a minden, ez a boldog, pihentető, egészséges élet.
Nem szabad azt hinni, hogy ha az ember nem mehet nyaralni, ha nincsenek barátai, akkor az igazságtalanság Istentől. Isten nem igazságos olyan módon, hogy mindenkinek megteremti a nyaralási feltételeket, hogy „tejben-vajban füröszti” az embert. Isten olyan módon igazságos, hogy mindenkinek megadja a képességeket, a „talentumokat”, hogy a legrosszabb körülmények közepette is megdolgozhasson a boldog életért. Aki használja a képességeit, aki dolgozik a „talentumaival”, az például a börtönben is tud mindig vidám lenni, aki pedig komisz és lusta, az például a palotában is mindig kesereg.
A jólétben élők azt tartják igazságosnak, hogy az élet boldogsága sült galambként az ölükbe hulljon, hogy a jólét magától kijárjon nekik. Isten minden embernek azt mondja igazságosnak, hogy „keresse az Isten országát és annak igazságosságát, és akkor minden megadatik nekik” (Mt 6,33). Isten országát keresni azt jelenti, hogy jól tesszük a kötelességeinket, hogy igazságosan gondoskodunk embertársaink szükségleteiről, hogy szelíden és alázatosan elviseljük az élet terheit.
A jólétben úszkáló emberek nyaralása unalmas és fárasztó. Csak a küzdő emberek nyaralása érdekes, érdekfeszítő és pihentető testileg-lelkileg. Mint például a hegymászóké.
Ács Zoltán hegymászó 1969-ben született, sportszakember, testnevelő tanár. Nyaralni a magas hegyekbe megy, a Kaukázisba, a 8000 méter magas Himalájára. Részt vett többek között a 2001-es Everest Kanshung-fal és a 2002-es sikeres Everest-expedíciókban, valamint a Broad Peak (8047 m) első magyar megmászója.
A Keresem az Embert (5. rész) riport-videofilmben Ács Zoltán röviden összefoglalja Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, pedagógus, egyetemi tanár a Flow – Az áramlat – A tökéletes élmény pszichológiája című nagysikerű könyvének a gondolatát, ami őt is vezeti az életében:
Az embernek olyan célokat kell kitűznie maga elé, amelyekért küzdenie, dolgoznia kell, amelyeket persze meg is tud valósítani, mert akkor egy olyan sikerélményben lesz része, ami egy nagyon jó bensőséges állapot. Ha aztán ki tud tűzni egy újabb célt, és halad előre, aztán egy újabbat meg újabbat, akkor az élete egy olyan áramlat lesz, amelyben nagyon jól érzi magát. De ha nagyon könnyű célokat tűz maga elé, akkor unalmas lesz az élete, és beleun az egész életébe. Ilyenek a könnyű nyaralások: unalmasak és untatóak. A küzdelmes, a kemény nyaralások pedig érdekesek és boldogítóak.
|
Kedves Olvasóink! |
