A puhatestűekre szakosodott természetbúvárok – szinte halljuk őket – kapásból rá fogják vágni, hogy pusztultak el a tájidegenek. A belcsényi (beočini) homokzátonyt borító kagylóhéjak ugyanis kevés kivételével behurcoltaktól, özönfajoktól, tájidegenektől származnak. Nem kell emeletes biológiatudás annak megállapításához, hogy azok a hatalmas kagylóhéják az amuri kagylótól származnak, amelyet néhány évtizeddel ezelőtt minden bizonnyal az ázsiai halfajokkal hurcoltak be.
Fotó: Ótos András
Fotó: Ótos András
Nyaranta a nagy melegben rendszeresen pusztuló fajról van szó, hiszen van valami az itteni vizekben, ami nem tetszik a tájidegennek, az itteni fajok – a tavi meg a festőkagyló – pedig már ellenállóak azzal szemben. Az amuri kagylók héján levő, a rájuk tapadó apró kagylók pedig vándorkagylók, amelyeket hajótörzseken hurcoltak be... valamikor nagyon régen. A kerekded, vastag falu héjak egy úgyszintén ázsiai fajtól származnak, kapásból szemlélve valami Cornicula lehet a dologban. A természettudomány Hamupipőkéi persze hosszan foglalkozhatnak a most feltáruló leletekkel, hiszen akad minta bőven.
Fotó: Ótos András
