A Nagybecskerek közelében fekvő Szentmihályról ezekben a nehéz időkben is mondhatjuk, hogy életerős közösség. A falu és a határa rendezett, látni még új házakat, sok a fóliasátor. Egykor a szentmihályiak dohánytermesztők és jószágtenyésztők voltak, ma pedig a kertészeikről és a gabonatermelőikről ismertek a vidéken. Munkalehetőség híján innen is több fiatal elköltözött. Főleg azok maradtak, akiknek megvolt a kellő családi hátterük a gazdálkodáshoz. Németország, Ausztria, Magyarország, Svájc, Nagy-Britannia a célország.
Terítéken a kétszáz kilós hízó
A szentmihályiaknak nincs sok földjük, mégis Nagybecskerek és más városok zöldségpiacainak az ellátói. Ehhez pedig sokat kell dolgozni. A szorgalmat itt már a gyerekkortól tanulják. A falunak legtöbb lakosa az 1960–70-es években volt, amikor mintegy ezernégyszázan éltek itt – a településnek ma hat-hétszáz lakosa lehet. A bánáti magyarlakta településekre jellemző hagyományokat azonban ma is őrzik, ezek közé tartozik a disznótor is. Ennek a hagyománynak a megőrzése céljából szervezték meg az első Szentmihályi Magyar Disznótort.
A jövendőbeli „böllérek”
Hagyományteremtő szándékkal fogtak össze a kertészfaluban, és szeretnék ezt a rendezvényt minden évben megtartani. Egyrészt, hogy megőrizzék az egykori disznótorok hangulatát, másrészt meg, hogy közösségi találkozót teremtsenek az egész évben szorgalmasan dolgozó szentmihályiaknak.
Első alkalomra megtelt az egykori szövetkezeti udvar, a gyerekek pedig élvezték a disznópörkölésnél a „kis tüzet”, amit a bátrabbak át is ugráltak.
– Próbáltuk feleleveníteni és megőrizni a hagyományokat, mert az utóbbi időben mind kevesebben vagyunk a faluban. Igyekeztünk megmutatni a gyerekeknek a hagyományos disznótort, egykor hogy is pörkölték a hízót, hogy is zajlott egy disznótor. Az ötlet a sportolók részéről jött, meg azok köréből, akik támogatják a sportot. Ha sikeres lesz, akkor folytatjuk, ha pedig nem, akkor nem fogjuk csinálni. De szerintem sikeresnek bizonyul – nyilatkozta a megnyitón Tóth Ernő tanácselnök.
A Kószó házaspár
A faluban egyre kevesebben hizlalnak sertést, de azért az ólakban még van a család részére.
– Hagyományos disznótorok még vannak. Persze, olyan formában hagyományos, hogy gázzal pörkölik, nem szalmával, a szalmát már nem használják erre. Sajnos a faluban még jószág se nagyon nincsen. Csökkent a disznóállomány is. Ám a disznótorokat, egy kicsit más módon, más felszereléssel ugyan, de minden család igyekszik megtartani – mondta a tanácselnök.
A rendezvény ötlete a helybeli focicsapat berkeiből indult, ahol a mérkőzések után együtt beszélik meg a pályán történteket. A csapat köré csoportosult szinte az egész falu, a rendezvénynek sikerült összehoznia a faluban működő többi civil szervezetet, sőt szinte minden falubelit – hallottuk Bálint Jánostól, akit nemcsak a kertészárujáról, hanem a főztjéről is ismernek a környéken.
A pálinkafőzés hagyományát is őrzik
– Nagyon szeretjük a focimérkőzés után az úgynevezett „harmadik félidőt”, amikor a futballistákat és saját magunkat is megvendégeljük. Bab, paprikás, birkapaprikás, malacpecsenye, báránypecsenye, csirke, sült csirke van általában az étlapon. Eldöntöttük, hogy november 29-ére, vagyis a dátumhoz közelebb eső hétvégén, ezentúl összejövünk, és disznóvágást szervezünk. Nálunk is, akárcsak a többi magyarlakta meg más falvakban is, nagy az elvándorlás. De mi, akik itt maradunk, összetartunk, és megpróbálunk szórakozást, társalgást szervezni olyan napokon, amikor az emberek ráérnek – mondta Bálint János, a rendezvény egyik szervezője.
Szalmával pörköltek
A pörkölés után a kétszáz kilós jószág az asztalra került, húsából pedig 38 főzőcsapat próbálta elkészíteni a legízesebb disznótori paprikást. Bánátban a disznó minden részéből kerül a paprikásba. Kószó Rozáliát, a muzslyai Rémusz hagyományápolók egyesületének a tagját – sok főzőverseny győztesét – a bánáti disznótori paprikás főzésének a titkairól kérdeztük.
– A hús mennyiségétől és minőségétől függ, és az a fontos, hogy a disznónak minden részéből rakjunk bele a paprikásba. Más különös titka nincsen. A hagymát megdinszteljük, belerakjuk a húsokat, legyen bordából, karajból, tiszta combhúsból. Azt is szoktuk csinálni, hogy amikor az „abálót” megfőztük, akkor a májából, szívéből, veséből még adunk hozzá a paprikáshoz, és tovább főzzük. Tehát kell hagyma, különféle húsok a disznó más-más részéből, pirospaprika és krumpli – mesélte Kószó Rozália.
A szentmihályi templom
A disznótor mellett megtartották az első szentmihályi pálinkaversenyt is, amelyre Szerbia számos településéről 47 kiállító 115 mintát küldött.
– Szentmihályon és a környező falvakban nagy hagyománya van a pálinka főzésének. A gyümölcs az évi termésétől függ, hogy miből kerül a legtöbb a kazánba. Az idén a birsalma és a körte volt túlsúlyban, szőlőből valamivel kevesebb volt. Elmondhatom, hogy a szentmihályiak jó minőségű pálinkát főznek. Majdnem minden háztartásnak van saját, házi pálinkája – hallottuk a helybéli Kószó Dánieltől, az osztályozóbizottság tagjától.
Az áldomásra is volt idő
Szerény támogatásokból sikerült összehozni a rendezvényt, mégis értékes díjakat osztottak ki, és jótékonysági jellege is volt. Az eladott disznótori paprikásból származó jövedelmet a helybeli labdarúgócsapatnak adták, a pálinka és a díszpoharak eladásával pedig egy beteg kislány gyógykezeléséhez járultak hozzá.
Tordai cipók a disznótori paprikáshoz
Volt mit megfogni
