– Ez nem csavargyár – mondogatta annak idején Góbor Béla megbecsült szerkesztő általában olyankor, amikor a mindenkori lapvezetőség közül valakinek korszakalkotó ötlete támadt, és az újságírói munka értékét megpróbálta billentyűzeti leütésszámmal, az újsághasábokon „megtöltött” terület arányával, vagy éppen a szerkesztőségben eltöltött percekkel mérni. A Főnöknek igaza volt, a lapkészítési folyamatban részt vevők többsége valóban nem futószalagon érkező, egységnyi idő alatt összeszerelésre váró félkész termékként éli meg a napi feladatokat. Az újságíró az év összes napjának minden órájában „dolgozik”, tervez, játszunk velük, és forgatjuk azokat a gondolatokat, amelyeket majd alkalomadtán szöveg formájában, szellemi munkánk végtermékeként továbbítunk a csomagolóosztályra. Béla is ezt tette pályafutása során, de jóval nyugdíjba vonulása után is, egészen addig, ameddig súlyos motorkerékpár-balesete nem parancsolt megálljt. Most, az új év közeledtével Bélának azt kívánjuk, hogy épüljön fel, álljon be ismét a gondolatgyártó üzem melósainak sorába, minden kedves olvasónknak pedig azt, hogy az új esztendő legyen számukra ötletekkel és produktív munkával teli! Fotóinkon lapunk négy szerkesztőségének újvidéki, szabadkai, zentai és topolyai tagjai, azok, akik hiányoznak a képekről,valószínűleg ihlet után futnak valahol.
