Befejeződött a hatalom és az ellenzéki pártok közötti, az idén újrakezdett párbeszéd első köre, azaz az érdemi párbeszédre való felkészülés. Ivica Dačić, a Szerbiai Képviselőház elnöke bejelentette, hogy az Európai Parlament képviselői május végéig körvonalazzák a párbeszéd folytatásának a munkatervét. A párbeszédben, amely a 2019-ben megejtetthez képest ezúttal kétvágányosra sikeredett, Dačić szerint júniusban tarthatják meg a következő találkozót. A folyamat várható kimenetelével kapcsolatban Bojan Klačar, a Központ a Szabad Választásokért és Demokráciáért (CeSID) végrehajtó igazgatója nyilatkozott lapunknak.
Néhány nappal ezelőtt kifejtette, hogy „meglepetés lenne, ha a párbeszéd nem végződne sikeresen". Miért, mi változott 2019-hez képest?
– Pontosabban az lenne meglepetés, ha a párbeszéd nem járulna hozzá a választási feltételek jobbá tételéhez. Nincs persze biztosíték arra, hogy a párbeszéd során körvonalazott megállapodás mindenki számára megfelel majd, és hozzájárul ahhoz, hogy minden párt részt vegyen a következő választásokon. A tét jelenleg mind az ellenzék, mind a hatalom szempontjából is jóval nagyobb. Mindkét félnek nagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy a párbeszéd sikeres legyen. Két évvel ezelőtt egyik fél sem volt túlságosan motivált. A hatalom azt gondolta, hogy az ellenzéki bojkott semmilyen szempontból nem veszélyeztetheti, az ellenzék egy része pedig már akkor tudta, hogy bojkottálni fogja a választásokat, amikor a párbeszéd még be sem fejeződött.
Azon kívül, hogy egyes politikai tömörülések az EP közvetítői szerepének a megtagadásával fejezzék ki politikai álláspontjukat, a gyakorlatban mi értelme lehet a kétvágányos párbeszédnek, főleg, hogy a hivatalos nyilatkozatok értelmében a választási feltételek jobbá tételének a tekintetében az EU és az ODIHR észrevételei jelképezik az alapot?
– Az ODIHR ajánlásai valóban fontosak, ám nem ezek jelentik a tárgyalások egyetlen alapját. Ezekkel elsősorban a kormány illetékes munkacsoportja foglalkozik. Az ellenzéki követelések másik lajstroma túlmutat az ODIHR ajánlásain. Éppen utóbbiak a „legsúlyosabbak", egyebek mellett új tv-frekvencia, továbbá a választások ellenőrzésével megbízott minisztérium, vagy más szerv megalapítása, valamint az SZRTV vezetőségének a megújítása szerepel közöttük. A kétvágányos párbeszéddel az a legnagyobb probléma, hogy a pártok közötti ellentétek túlságosan nagyok, így nehéz kompromisszumra jutni. Ivica Dačić szerepe hatalmas a párbeszédben, neki arra is érdemes lenne törekednie, hogy a két vágány egy adott pillanatban eggyé váljon.
Ebben a hosszantartó és többkörös párbeszédben mennyire veszett el az igazságos választások egyik alapfeltétele, nevezetesen a politikai szereplők a médiumokban való egyenrangú jelenlétének a biztosítása?
– A párbeszédre való felkészülés túlságosan elhúzódott, a járvány okán megváltozott a dialógus formája, míg a két vágány felvizezte a teljes folyamatot, illetve valamelyest elveszett a lényeg. Becslésem szerint júniustól már konkrét kérdések és konkrét megoldások is napirendre kerülnek. A médiumok és a REM munkája, valamint a választókra gyakorolt nyomás mindenképpen kiemelkedően fontos témák, amelyek tekintetében kompromisszumra kellene jutniuk a feleknek. A médiumokban uralkodó helyzet jobbátétele a hatalmi-ellenzéki párbeszéd sikerességéhez is hozzájárulhat.
A párbeszéd október elejéig fejeződhet be, míg a választások, tartsák azokat a hatalom akárhány szintjén is, jövő tavaszra esedékesek. Elegendő-e ez az idő ahhoz, hogy a megállapodások alkalmazásával jobbá váljanak a választási feltételek?
– Ez a határidő valóban lehetne hosszabb, ám a párbeszéd eddigi dinamikájára való tekintettel, nem reális másra számítani. Ha kedvező megállapodással fejeződik be a párbeszéd, a 2022-es választásokig megteremtődnek az igazságos politikai megmérettetés feltételei. Ugyanakkor az is jó lenne, ha a politikai szereplők megértenék, hogy a választási folyamattal kapcsolatos problémák annyira súlyosak, hogy a 2022-es választásokat követően is indokolt lesz beszélgetni róluk.
A választási feltételek jobbá tételével kapcsolatban rendre törvénymódosításokat is kilátásba helyez a hatalom. Az eddigi tapasztalatokból kiindulva nem lenne célravezetőbb a meglévő jogszabályok maradéktalan alkalmazására összpontosítani?
– Ahhoz, hogy érdemben váljanak jobbá a választási feltételek, radikális változásra van szükség, mind a jogszabályok, mind a választások megszervezésével felhatalmazott intézmények tekintetében. A CeSID még 2007-ben javaslatot tett a választási reform tekintetében, javaslatunk csak részben valósult meg a 2009 és a 2012 közötti időszakban. Az érdemi reformot a következő választásokig már nem lehet megejteni. Gyakran találkozni azzal a megállapítással, hogy a jogszabályozás megfelelő, ám az alkalmazás hiányos. Ezzel nem értek egyet. Szerintem sem a választási jogszabályozás, sem a jogszabályok alkalmazása nem megfelelő. Rendkívül előnytelen, hogy a teljes választási jogszabályozást a politikai pártokra alapozzák. A következő választásokat követően érdemes lenne érdemben módosítani a választási törvényeket, a választási adminisztráció munkáját, valamint a médiumokat ellenőrző szervek munkáját és a választási kampány finanszírozásának az ellenőrzését. A soron következő választásokig esetleg az ODIHR javaslatait lehet foganatosítani, ezért érdemes ezekre összpontosítaniuk a feleknek.
