Az újvidéki Biodiverzitást Kutató Központ és a belgrádi Természettudományi Múzeum szakembereinek köszönhetően kiemelt figyelmet kapott az álarcos gébics (Lanius nubicus), hiszen az ornitológusok először jegyeztek Szerbia területén ilyen madarakat. Ezúttal Preševo területén, nem messze Észak-Macedónia északi határától figyeltek meg egy fészkelő párt.
Egy több napos közös projektum keretében tartózkodtak a szakemberek Bujanovac és Preševo területén, véletlenül figyeltek fel a kis testű, túlnyomóan ízeltlábúakkal és rovarokkal táplálkozó énekesmadárra, amely a cserjékkel és fákkal tarkított száraz mediterrán gyepeket szeretik, így elsősorban Európa délkeleti részén és a Közel-Kelet egyes részein fordul elő. Az egész világon alacsony népességgel rendelkező költözőmadár Északkelet-Afrika területén telel, a Balkán-félszigeten ritka fajnak számít, de Észak-Macedónia, Albánia, Bulgária és Görögország egyes részein már jegyezték az előfordulását. Az álarcos gébics megjelenésének okairól Nikola Stanojevićtyel, a Biodiverzitást Kutató Központ szakemberével beszélgettünk.
– Mivel az álarcos gébics a melegebb, szárazabb területeket kedveli, a megjelenésük jelezheti a klíma megváltozását?
– Tény, hogy az álarcos gébics északra való terjeszkedése az utóbbi évtizedekben történik, amikor rekordmeleg éveket jegyzünk. Ugyanakkor, ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le, olyan klímaváltozás okozta változásokat kellene észlelnünk az élőhelyeken is, amelyek lehetővé tették a madarak az állomáshelyek kialakulását. És mégis, Szerbiában mindig is szubmediterrán hatású élőhelyek voltak, ahogy a Vardar és a Pčinja völgyei is, amelyen keresztül Észak-Makedónia déli területeiről a faj megjelent. A fajtartomány megváltoztatásának folyamata gyakran bonyolultabb, és különféle tényezők, vagy azok kombinációi okozzák.
– A klímaváltozás mellett más tényezőket is említ. Újabb rovarok is megjelentek, amelyek biztosíthatják a fennmaradásukat és az új állomáshely kialakítását?
– Kicsi a valószínűsége, hogy az álarcos gébics étkezési szokásai okozták terjeszkedésüket. Nem ritka, hogy a fajok az eredetileg betelepített élőhelyektől eltérő körülményekhez alkalmazkodnak, és idő kell ahhoz, hogy azokat az élőhelyeket benépesítsék, amelyekhez alkalmazkodniuk kell. A gerlét például először a XIX. század első felében vették nyilvántartásba a Balkánon, de száz évig tartott mire benépesítette ezt a területet, majd innen gyorsan elterjedt egész Európában.
– Az új fajok megjelenése sok esetben másik fajok eltűnését is jelenti. Ebben az esetben is beszélhetünk erről? Más madárfajok veszélyben lehetnek?
– Szerbiában már három fajta gébics fészkel – a tövisszúró gébics, a kis őrgébics és a vörösfejű gébics, télen pedig északról érkezik hozzánk még a nagy őrgébics. Mindezek viszonylag hasonló életmódot folytatnak, gyakran egymás mellett élnek. Annak ellenére, hogy a gébics a kis testű énekes madarak egyedüli madárcsaládja, amely húsevő – a nagyobb rovarok és ízeltlábúak mellett, kisebb gerincesekre is vadásznak, így madarakra is, amelyeket töviseken és szúrós hálókon darabolnak fel – mindannyiuknak meg van a helye az ökoszisztémában. Ezért megjelenése nem jelenthet veszélyt más fajokra. Azonban minden gébics (és nem csak ők), minden madár, amely az emberek által is használt élőhelyen él, függ a terület fenntartható használatától és veszélyt jelentenek rájuk a peszticidek, a sövények, a cserjék és a fasorok pusztítása, hiszen itt fészkelnek és innen vadásznak. Emiatt a mezőgazdasági gyakorlatot és általában a területhasználati szokásokat a biológiai sokféleség megőrzéséhez kell(ene) igazítani. Ez mutatja meg ugyanis a környezet állapotát, ettől függünk mi magunk is.
