Pénteken, a Nemzeti Összetartozás Napján avatták fel Bíró Károlynak (1864–1952), Szabadka egykori polgármesterének egész alakos szobrát a Főterén, a Városháza mellett. Bíró Károly 1902 és 1918 között állt a város élén, többek között ő építtette a Városházát. Az emlékművet szabadkai fiatalok társaságában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, a szoborállítás ötletgazdája és kezdeményezője leplezte le, majd Miocs József pápai prelátus szentelte fel. Az eseményen jelen volt a többi között Stevan Bakić, Szabadka polgármestere, dr. Pásztor Bálint, a városi képviselő-testület elnöke, illetve a városi tanács és a képviselő-testület tagjai, kulturális intézmények vezetői, a szabadkai közélet jeles személyei.
A szoboravatón beszédet mondott Pásztor István, felelevenítve Bíró Károly, az egykori polgármester életét, eszméit pedig követendő példaként állította a mai városvezetők figyelmébe, emellett egy városi közhiedelmet is kijavított Bíró Károly lemondásával kapcsolatban. Kiemelte, hogy a nagy formátumú polgármesternek méltatlanul sanyarú sors jutott osztályrészül, miután 1918-ban távozott a polgármesteri pozícióból, és nevét elfeledte a történelem.
Szellemalakot idézünk meg ezen a mai szoboravató ünnepségen, hiszen egészen a közelmúltig nagyon sokan még azt sem tudták, hogyan nézett ki Bíró Károly. Mint ahogy az sem ismert adat, hogy 88 éves korában, 1952. február 21-én, a hidegtől és nélkülözéstől nyomorogva halt meg a Városházától alig ötszáz méterre lévő, édesapjától megörökölt háza emeleti lakásán. A legtöbben azt sem tudják, hogy melyik volt a város kétségtelenül legsikeresebb, a modern, a XXI. században is kiaknázható módon teremtett Szabadka polgármesterének a háza. Nincs rajta emléktábla, ahogyan utca sincs, amit róla neveztek volna el – kezdte beszédét a szoborállítás kezdeményezője.
Pásztor István megköszönte azoknak a történészeknek, helytörténészeknek és ismeretlen személyeknek, akik megmentették Bíró Károly szellemi hagyatékát és kevés személyes tárgyát.
– Bíró Károlynak hosszú élete volt. Végigélt két világháborút. A nevéhez bűn nem tapadt, sem a háborúban, sem közéleti, polgármesteri tevékenysége alatt. Akkor miért törölték ki a város történetéből a nevét és az emlékét? – tette fel beszédének központi kérdését Pásztor István, majd a szobrot méltatva így folytatta:
– Bíró Károly mától újból a szabadkai mindennapok része. Egy lesz közülünk, ahogyan mindig is az volt. Hazafelé indul derűsen és békésen. Lelkének nyugalma kiül az arcára, ahogy az minden róla készült fotón látszik – mondta a VMSZ elnöke.
Pásztor István továbbá igyekezett egy máig is élő városi legendát eloszlatni, mely szerint Bíró Károlyt 1918-ban a Szabadkára bevonuló szerb csapatok mondatták le. Rámutatott arra, hogy a polgármestert valójában az őszirózsás forradalom hívei (élükön Havas Emil újságíróval, szerkesztővel) váltották le 1918. november 11-én úgy, hogy még nyugdíjjogosultsági kérelmét is elutasították. A szerb csapatok két nappal később, november 13-án vonultak be. Bíró Károly tehát egy magyar belpolitikai leszámolás áldozata volt. 1918 után nem vállalt közéleti szerepet. Pásztor István éppen ezért nevezte a szobor felavatását mérföldkőnek Szabadka történetében, mert ez az esemény eltörli a szabadkai magyarok számára elfogadhatatlan nézőpontot, ami a várost kisajátító gondolkodást jellemzi. Itt megköszönte Bogdan Laban volt polgármesternek, hogy hivatali ideje alatt támogatta a kezdeményezést.
– A Vajdasági Magyar Szövetség jövőorientált, együttműködésre építő, kompromisszumkereső politikai párt. Ez azonban nem jelenti a történelem elfeledését, ahogyan a múlt átírásának lehetőségét sem, és nem jelenti csoportérdekek mentén történő alkuk megkötését. A VMSZ, a Bíró Károly Alapítvány létrehozója, példaként tekint a modern Szabadkát megteremtő polgármesterre. Azonosul azokkal az értékekkel, amelyeket Bíró Károly is képviselt. Célunk a város belső erőforrásaira támaszkodva, az itt élő emberek mentalitásának tiszteletben tartásával, olyan közép-európai városi miliő megteremtése, amely élhető várost, biztos egzisztenciát, erőteljes fejlődést jelent – emelte ki Pásztor István.
A beszéd után Pásztor István szabadkai fiatalokkal együtt leleplezte Bíró Károly szobrát és a mögötte felállított régi, szecessziós stílusú hirdetőoszlopot, amely négy nyelven, magyarul, szerbül, horvátul és angolul hirdeti az egykori polgármester érdemeit.
A leleplezés után Miocs József pápai prelátus szólt az egybegyűltekhez, aki a 128. zsoltárt idézte, miszerint, boldog az az ember, aki az Urat féli, aki az ő útján jár, mert az élvezi majd keze munkáját, és boldogságban, bőségben fog élni. Hozzátette, hogy Bíró Károlyt ezért boldog embernek nevezhetjük, mert istenfélő ember volt, akinek az életművét ma is csodálhatjuk, emlékezete pedig elfelejthetetlen, majd megáldotta Szabadka legújabb köztéri szobrát.
A leleplezés után dr. Pásztor Bálint a sajtónak nyilatkozva kiemelte, hogy Bíró Károly életműve ma is meghatározza a város döntéshozóinak munkáját.
– Úgy is fogalmazhatunk, hogy Bíró Károly hazatalált. Szabadka legsikeresebb polgármestere volt. A második leghosszabb hivatali idő fűződik a nevéhez. Tizenhat éven át állt ennek a városnak az élén, de nem a hivatali idő hosszúsága az, ami őt naggyá tette, hanem az, hogy felépítette a Városházát, Palicson a Női Fürdőt, a Víztornyot, a Vigadó épületét. Megteremtette azt a Szabadkát, amelyet mi szeretünk, amelyhez ragaszkodunk. Egy olyan közép-európai szecessziós várost, amelyet igyekszünk megőrizni, és olyan részekkel bővíteni, amelyek manapság modernnek és újnak számítanak, de kizárólag olyan elemekkel, amelyek beleillenek abba a városképbe, amelyet Bíró Károly több mint száz évvel ezelőtt megálmodott – mondta Pásztor Bálint.
Az ünnepség után a szobor, amely Lantos Györgyi és Máté István szobrászművészek munkáját dicséri, valóban a város mindennapjainak részévé vált, ugyanis az avató résztvevői, valamint a járókelők ellepték a szobor környékét, hogy egy közös fényképet vagy szelfit készíthessenek Bíró Károllyal.
