Elment a Szerkesztő. Nagybetűs szerkesztő volt ő, aki a Magyar Szó legnagyobbjai mellett tanulta a szakmát, s lett naggyá pontos és igényes munkájával. Kisújságjának, a Szivárványnak mindig, minden egyes számát a nyomdában várta meg, hogy elsőként lássa kinyomtatva. Vukovics Géza 1978-ban alapította a Szivárványt, a Magyar Szó ismeretterjesztő, a gyakorlati tanácsadást és a szórakoztatást felvállaló mellékletét. De mindössze két évig szerkesztette. Ezt követően Serer Lenke lett a Szivárvány szerkesztője, s annak utolsó, 600. számáig ő gondozta és saját gyermekeként kezelte a mellékletet.
Alaposságáról, a Szivárvány szerkesztésének kezdetéről így vallott egyik interjújában „… első dolgom volt az olvasók véleményét kikérni. Egy átfogó körkérdést szerveztem, egy szál magam dolgoztam fel a másfél ezernyi kérdőívet, csaknem 28 ezer rovátkát húztam és 46 oldalnyi szöveges véleményt szűrtem ki nemcsak a Szivárványra, hanem az egész lapra vonatkozóan. Ez lett a fogódzóm, útmutatóm. Tizenhat évig apait-anyait beleadtam a kisújság szerkesztésébe. Az eredmény nem maradt el. Már 1982 januárjában, amikor az előző évihez képest mindennap 1000–2000-rel csökkent a példányszám, a Szivárványt tartalmazó szerdai számé csaknem 500-zal nőtt. Ezt a kimutatást ma is őrzőm.”
Ő találta ki és szerkesztette éveken át az Unaloműző oldalt, sokáig volt a Hírek oldal szerkesztője , de bevallása szerint legjobban a Kilátó szerkesztését élvezte.
Most is fülemben hallom önfeledt nevetését és magam előtt látom könnyes szemét. Nem tudta elviselni az igazságtalanságot, nem tudott belenyugodni abba, hogy érdemtelenül némelyeket kiemelnek, a tisztességes és pontos munkát pedig nem becsülik meg kellőképpen. Hatalmas tudása, műveltsége és újságírói jártassága volt. Egyszerre volt harsány és kínosan szerény. Önmaga érdemeit soha sem emlegette, viszont a híres szerkesztőségi vitákban, amikor zsongott a deszk, vehemensen tudta védeni álláspontját és olykor-olykor hatalmasakat nevetett.
Élete volt a Magyar Szó. 35 évet dolgozott velünk. 1967 május 7-én kezdett a lapnál és soha nem volt más munkahelye, tőlünk ment 2002 decemberében nyugdíjba.
Serer Lenke 1944 január 18-án született Kishegyesen. A Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom tanszékén szerzett oklevelet. Egyetemi évei végeztével mindenképpen Újvidéken akart maradni. Sikerült neki. A belvárosban, gyönyörű növényei és mérhetetlen mennyiségű könyve között élt haláláig. A Magyar Szó munkáját újságírói- , életmű- és Forum-díjjal ismerte el.
