Nem legenda, tény, hogy Johnny Weissmüller, a Tarzán filmek hőse, olimpiai úszóbajnok, Temesvár közelében, Béga-parti kis településen született. Az, hogy fürdött-e a folyóban (négyéves koráig) mielőtt a családja Amerikába költözött, vagy netán a Bégában tanult meg úszni, az persze már találgatás. Az viszont biztos, hogy Béga János korai éveinek idejében sok örömet hozott a partján élők számára.
Aztán jött az idő, amikor a folyót szennyvízcsatornává degradálták. Ebben a két bánáti város, Temesvár és Nagybecskerek mutatott (rossz) példát.
Kibírhatatlanná vált a folyó partján élni. Évtizedeken keresztül, aki csak tehette, messzire elkerülte. Közben megszűnt a Románia és Jugoszlávia közötti hajóforgalom is. Aztán, jött a fordulat. Politikai változások, tönkrement a régió gyáripara, immár kevesebb szennyvíz került a Bégába. A természet is élt az alkalommal és kezdte visszafoglalni a folyót. Az ember is belátta, hogy érdemes lenne visszahozni azokat az időket, amikor a Ruszka-havasokban eredő víz mindenki javát szolgálta.
Mostanában a Béga iszaptalanítását és hajózhatóvá tételét tervezik, a határ mindkét oldalán. Ez egy újabb, kockázattal (is) járó beavatkozás lesz. Nyilván jól meg kell majd gondolni a szakembereknek, hogy mit rajzoljanak a papírra. Hogy ne legyen olyan terv benne, mint negyven évvel ezelőtt, amikor Nagybecskerek város egy részéből elterelték a Bégát.
Közben a folyó mentén élőknek is megvannak a maguk kis elgondolásai. Így például a magyarittabéi fiatalok egy csoportja a napokban egy kis strandot létesített a Bégán. Kiirtották a növényzetet, homokkal szórták be a partot. Hűsölési lehetőséget teremtettek az itt élőknek. Mondani sem kell, hogy erre mostanában nagy szüksége van mindenkinek. n K. I.
