Akár átutazóban is, de mindenki felfigyel Titel szépségeire. A Tisza jobb partján fekvő dél-bácskai település ugyanis festői szépségű még napjainkban is, amikor a gazdasági válság miatt sok az elhanyagolt, sorsára hagyott épület. A négy és félezer lakosa közül talán háromszázan magyarok. De már csak az idősebbek beszélnek anyanyelvükön. Magyar tannyelvű oktatás ugyanis már több mint négy évtizede nincsen Titelen. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete anyanyelvápolással próbálja megtartani a magyar nyelvet a fiatalok körében.
A titeli katolikus templom (Kecskés István felvétele)
Tóth Eleonóra Nagybecskerekről jár Titelre, ahol hetente egyszer 15 gyerekkel próbálja megszerettetni a magyar nyelvet. Más lehetőség nincsen, mert magyar tannyelvű intézményes oktatás a településen nincsen. Mint mondja, ezeknek a gyerekeknek a többsége úgymond félig magyarul, félig szerbül beszél. Két csoportban, kezdő és haladó szinten folynak a foglalkozások. A tanulás játékos formában zajlik, a témákat pedig a gyerekek bevonásával beszélik meg.
– A lényeg az, hogy ápoljuk a magyar hagyományokat, a zenét, fejlesszük a magyar nyelvtudást. Egyes szülők kifejezték óhajukat, hogy szeretnék, hogy a gyerekeik megtanuljanak magyarul írni és olvasni. Az érdeklődés folyamatos és az elmúlt két év alatt növekedett a gyerekeknek a száma. Vannak családok, amelyekből három gyerek is jár a foglalkozásokra – mesélte Eleonóra.
Az így elsajátított tudásnak a megőrzése sem könnyű feladat, mivel a gyerekek szerb tannyelvű iskolába járnak. Mint ahogy az ötödikes Sándor Anita elmondta, a családban beszélhet csak magyarul, a barátaival, osztálytársaival már nem.
Az órákat a helybeli, 2015-ben alakult Pipacs magyar polgári egyesület helyiségében tartják meg. Harminc tagjuk van. Az anyanyelvápolás mellett műhelymunkákat szerveznek és szeretnék beindítani a zenei szakosztályt is. Sándor Tamara, az egyesület elnöke is próbálja elsajátítani a magyar nyelvet. Elmondása szerint Titelen többnyire még csak az idősebbek beszélnek magyarul. A családok legtöbbje vegyes nemzeti összetételű és nemcsak magyarul beszélnek otthon, hanem szerb nyelven is. Szerinte a gond az, hogy a magyarok szétszéledtek, elmentek innen, az itthon maradtak többsége pedig vegyes házasságokban él.
Sándor Tamara és Anita (Kecskés István felvétele)
Titel többnemzetiségű közösség. A szerbek és magyarok mellett a településen kisebb számban szlovákok és horvátok is élnek. De az utcán mindenki szerbül beszél.
– Otthon mi mindannyian beszéljük a magyar nyelvet. De a kapun kívül, amint az emberek kilépnek az utcára, csak szerb nyelven beszélnek, akár csak a gyerekek is az iskolában. Még akkor is, hogyha a beszélgetőtársunkról tudjuk, hogy szintén magyar. Így viszont nagyon nehéz megtartani a magyar nyelvet. Mi a családban, egymás között magyarul beszélünk, de ahogy találkozunk valakivel, szinte észrevétlenül átváltunk szerbre – hallottuk Kovács Gabriella anyukától, akinek a kilencéves fia is jár a VMPE foglalkozásaira, mert, mint mondta, másutt nincs lehetősége arra, hogy magyarul beszéljen.
A felnőttek számára – házon kívül – a helybeli Magyar Művelődési Központ, illetve a szentmise kínál lehetőséget a találkozásra, a magyar nyelven való társalgásra. Sajnos a járványhelyzetben ezek a lehetőségek is korlátozottak.
