A második világháború az emberiség eddigi történelmének legpusztítóbb fegyveres konfliktusa volt. Emberek milliói vesztették életüket, maradtak árván vagy özvegyen. Ezen időszak vidékünkön is kitörölhetetlen nyomot hagyott, amely napjainkban is erősen érezteti hatását. Az 1941 áprilisában bekövetkezett impériumváltás során, illetve azt követően a magyar hatalom is elkövetett számos atrocitást az itt élő szerb lakosság körében. Az 1942 januárjában bekövetkezett razzia idején Újvidéken és a Sajkás község területén több ezer embert végeztek ki. Erre egyfajta válaszul – azonban ideológiai megfontolások miatt is – a Délvidéken szinte minden helységben történtek kisebb-nagyobb méretű kivégzések, főként a magyar és az itt maradt német lakosság körében.
Sírok (archív fotó)
Napjainkban is csupán feltételezések vannak a kivégzettek számát illetően, amely mintegy 40 ezer fő körül lehet. Az erre vonatkozó kutatások már több mint két évtizede tartanak, azonban még mindig rengeteg kérdés adódik a témában. Fontos kiemelni, hogy tömeges kivégzésekre nemcsak Vajdaság területén, hanem Szerbia minden részén sor került. A szűkebb értelemben vett Szerbia területén a kivégzettek száma eléri a 30 ezret. A repressziók során a kutatások jelenlegi állása szerint összesen mintegy 70 ezer ember vesztette életét. Ezek a számok azonban sokkal nagyobbak lehetnek, melyekre a későbbi kutatások deríthetnek fényt. Az országban számtalan kisebb nagyobb tömegsír található, melyek közül minél többet igyekeznek feltárni a történészek, a jelenlegi állás szerint 211-et sikerült lokalizálni.
Dr. Srđan Cvetković történész az Népvédelmi Osztály (OZNA) által elkövetett kegyetlenkedések kutatásában elismert szakember, elmondása alapján sokak szerint ezek a kivégzések szervezetlenül folytak le. Fontos tudni azonban, hogy épp az ellenkező állítás az igaz. A kegyetlenkedéseket a Jugoszláv Kommunista Párt és annak végrehajtó szervei pontosan előre meghatározott forgatókönyv szerint, jól megtervelt és megfontolt alapokon vitték véghez az egész volt Jugoszlávia területén.
Dr. Srđan Cvetković – A kivégzések előre megtervezett forgatókönyv szerint zajlottak le (Puskás Károly felvétele)
– A repressziókat szisztematikusan és brutális módon kivitelezték, ugyanakkor legnagyobb számban olyan embereket érintettek, akik teljesen ártatlanok voltak. Több kategóriába sorolták a kiszemelt áldozataikat, ezek lehettek ideológiai ellenfelek, kollaboránsoknak tartott személyek, de bosszúból, vagy személyes leszámolás okánál fogva is hamisan jelentettek be ártatlan embereket. A levéltárakban őrzött OZNA jegyzőkönyvek pedig azt támasztják alá, hogy létezett egy pontosan előre meghatározott forgatókönyv, amely mindenütt érvényes volt. Egész Európában egyedülálló módon csak az OZNA egységei vezettek kimutatásokat az áldozatokról, és ezekből az aktákból megtudhatjuk a kivégzések pontos lefolyását is – mondta Cvetković.
Hozzátette, hogy ezeknek az iratoknak a kutathatóságának köszönhetően, már nemcsak a szemtanúk elbeszéléseire, hanem eredeti történelmi dokumentumokra lehet támaszkodni. Ez pedig lehetővé teszi, hogy pontosan követhető legyen a kivégzések lefolyása. Az áldozatokat legelőször összegyűjtötték a listák alapján, majd az előre kijelölt vesztőhelyre vezették őket, amelyek leginkább félreeső helyeket jelentettek (folyópartok, temetők, erdős területek stb.). A kivégzés módjait is lejegyezték a jegyzőkönyvekbe, amelyek az esetek többségében golyó általi halál volt. Az áldozatokkal sok esetben előre megásatták a saját sírjukat, majd ode lövöldözték bele és hantolták el őket, majd álcázták a területet.
A következő években, évtizedekben a történészek előtt még rengeteg munka áll. Ez alatt az idő alatt fő céljuk, hogy minél több tömegsírt és áldozatot azonosítani tudjanak. A kutatások végén a maradványok méltó nyughelyre való helyezésével egy hosszas és fájdalmas történelmi időszakot lehetne lezártnak tekinteni, amely utat jelenthetne a végső megbékélés felé.
