Mohammed Tetouani-nak nevezi magát az a vélhetően marokkói férfi, aki a feltételezések szerint embercsempész banda vezetőjeként az egyik, mostanra felszámolt illegális horgosi migránstábort – a valamikori Bácska birtokon – tartotta kezében. A tábort kikiáltotta királyságának, címere és pecsétje is volt, legalábbis ez derül ki Ksenija Pavkov az N1 tv számára készített, U mreži című dokumentumfilmjéből. Az ebben látható felvételek egyikén a migránsok és/vagy menekültek a táborban hosszú asztaloknál ülve a „király” nevét skandálják – egyébként Tetuán város Marokkó északi térségében.
Senki nem tudja, hogy az említett férfi és a többi banda vezetője hogy néz ki, a táborlakók kizárólag a „bossok” jobbkezeivel, azaz az ellátásért és a rendért felelős, úgynevezett sakálokkal találkoztak. Utóbbiak, egy nyilatkozó migráns szerint, nemcsak az illegális táborokba jártak, vagy járnak be, hanem a formális befogadóközpontokba is. Ugyanezt nyilatkozta egy másik migráns Zomborban. „Mindenhol ott vannak Szerbiában” – jegyezte meg a „horgosi” migráns, aki azt állítja, a magyar határzáron „a boss kialakította kapcsolatoknak köszönhetően” juttatják át az embereket.
A feltételezések szerint november végén éppen Tetouani emberei és egy másik banda tagjai csaptak össze Horgos központjában. A „horgosi királyságot”, ugyanúgy, mint az összes hasonló tábort, haraba-nak – a dokumentumfilm szerint ez arabul romot jelent, ám más fordítások szerint a szó igeként is használható, ekkor menekülést, vagy csempészést jelent – nevezik. A filmeseknek nyilatkozó migránsok egyike elmondta, hogy Tetouani táborát messze földön az Európába tartó migránsok menedékeként emlegetették. Ott állítólag nemcsak ellátást, hanem hamis útleveleket is biztosítottak a migránsok számára, hogy azzal igazolják magukat, amikor megérkeznek valamelyik nyugati célországba. A képsorok egyikén látható, hogy több koffernyi útlevelet csomagolnak ki a táborban. Állítólag 3 ezer euróba került, vagy kerül, hogy az adott személyt átjuttassák a magyar határzáron – az embercsempészet világszinten évente legalább 50 millió eurós üzlet.
A dokumentumfilm szerint Vajdaság északi térségében több tíz, elsősorban közel-keleti és észak-afrikai, transznacionális embercsempész banda tevékenykedik, illetve a „szerbiai határrendészet orra előtt tartja uralma alatt az északi határövezetet”. Az afrikai és közel-keleti bandák állítólag a célközönség által elérhető közösségi oldalakon reklámozzák szolgáltatásaikat, olykor sikeres „határátkelésekről” készített felvételekkel, vagy éppen tunéziai rapperek Szerbiában készített klipjével.
Saša Dragojlo, a BIRN újságírója szerint az embercsempészek elsősorban Koszovóból és Bosznia-Hercegovinából szerzik be fegyvereiket. Mint azt a dokumentumfilmben elmondta, az embercsempészek nemcsak fegyver-, hanem kábítószer-kereskedőkkel is szorosan együttműködnek. „Nem az a kérdés, hogy honnan szerzik be a fegyvereket, hanem az, hogy miért nem járnak el ellenük. Ha csak nekem több tíz olyan felvételem van, amelyiken felfegyverkezett embercsempészek láthatók, akkor a szerbiai rendőrségnek legalább 500 ilyen felvétele van” – jegyezte meg.
Ami a külföldi embercsempészekkel együttműködő szerbiai polgárokat illeti, az elmondások értelmében elsősorban apró bűnözőkről van szó. A zombori Alen Basilre – hivatalos fordítóként működött együtt a rendőrséggel – is emlékeztettek a filmben. Vele kapcsolatban tavaly júniusban merült fel annak a gyanúja, hogy az egyik legbefolyásosabb embercsempészbanda vezetője. Saša Dragojlo szerint Basilt kicsit sem burkoltan támogatta a szerbiai rendőrség.
A dokumentumfilmben megszólaló jogászok és aktivisták szintén egyetértenek azzal, hogy a szerbiai hatóságok számára ismeretesek az említett folyamatok. Nem tartják kizártnak, hogy hallgatólagosan megengedik az embercsempészek tevékenységét, mivel érdekük, hogy minél több migráns elhagyja az országot.
Nyitókép: A horgosi migránstábor koronázatlan „királyának” címere és pecsétje is volt
