Valóság kontra látszat

Terjedelmes elemzésben boncolgatta a CNN a kérdést, vajon Aleksandar Vučić politikája és hatalomgyakorlási módszerei miként befolyásolják Szerbia és a térség stabilitását, illetve mennyire őszinte partnere a Nyugatnak Szerbia.

A Nyugat nem hajlandó meglátni a rosszat Vučićban, viszont ez a hozzáállás megingatja a Balkán stabilitását, állapítják meg az N1 tv összeállítása szerint az elemzésben, amelyikben egyebek mellett Oroszország ukrajnai agressziójának a kontextusában közelítették meg a témát. Az agresszió kezdetét követően az EU és az USA alapvető céljainak egyike az volt, hogy Szerbia elhatárolódjon Oroszországtól és minél szorosabbra fűzze kapcsolatait a nyugati országokkal. Moszkva egyik legfontosabb európai szövetségese hosszú ideig próbált egyensúlyozni az Oroszországgal ápolt, hagyományosan jó kapcsolatok és a gyorsabb európai integráció között. Nyugati diplomaták igyekeztek Vučićot meggyőzni arról, hogyha eltávolodik Vlagyimir Putyintól, akkor Szerbia gyorsabban uniós taggá válhat, ha viszont nem így jár el, akkor az ország elszigetelődik. „Mivel azonban a répa mellé nem járt bot, egyik célt sem sikerült megvalósítani.”

– Párhuzamosan az uniós szankciópolitikához való csatlakozás elutasításával Szerbia folyamatosan igyekezett érvényre juttatni érdekeit a térségben, egyre inkább mellőzve a felelősségtudatot és feszültséget keltve a régióban, ekképpen elterelve a figyelmet a belső elégedetlenségről. Szerbia biztos volt abban, hogy a Nyugat nem neheztel majd rá. Ennek a következményei elsősorban Koszovóban szembetűnőek. A nyugati kormányzatok sokáig megkerülhetetlen balkáni tényezőként kezelték Szerbiát, olykor a kevésbé jelentős szereplők kárára – fogalmaznak az elemzésben.

Az írás szerint az EU összes igyekezete ellenére Szerbia energetikai szempontból továbbra is nagymértékben függ Oroszországtól, ennek oka elsősorban az, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat többségi tulajdonosa az orosz Gazprom Nyeft. Az elemzés szerint megtörténhet, hogy részben ezzel magyarázható, hogy Szerbia nem csatlakozott az uniós szankciópolitikához, hiszen az ENSZ az orosz agressziót követően hozott határozatait támogatta.

Az elemzés szerint Szerbia az orosz–ukrán válsággal kapcsolatos semlegessége megkérdőjelezhető. Habár a szerb kormány áprilisban cáfolta, hogy az ország fegyvert és lőszert adott el Ukrajnának, a kiszivárogtatott Pentagon-dokumentum ennek az ellenkezőjét állítja.

– Szerbiának nem kellett volna sokat tennie annak érdekében, hogy kiérdemelje az EU és az USA elismerését, ám Vučić sokszor teljesítetlen ígéreteket tesz. A szerbiai elnökválasztás időszakában türelemre kérték a partnereket, hogy majd a választást követően válik nagyon nyugatorientálttá Szerbia, illetve azt követően csatlakozik a szankciópolitikához. Ez nem történt meg, sőt, néhány hónappal később biztonsági megállapodást írtak alá Putyinnal, noha azt mondták, nem mélyítik el az együttműködést Oroszországgal. Időnként a Nyugat arcába nevetnek – idézték az elemzésben Alicia Kearns brit parlamenti képviselőt, majd emlékeztettek, hogy utóbbi nyilatkozatai már korábban is felháborították Aleksandar Vučićot, egyesek szerint reakciójával az államfő valójában megfenyegette Kearns-ot. „Mindennek okán sokak szerint megkérdőjelezhető Szerbia uniós integrációjának a fenntarthatósága, hiszen ha csodával határos módon esetleg sikerül is integrálni, az aktuális hatalommal valójában még egy orosz trójai faló kerülne az EU-ba.”

Az elemzés a Belgrád–Pristina viszonyokat elemző fejezetében felelevenítették az utóbbi egy év történéseit, kitérve a néhány hónappal ezelőtti erőszakos tüntetésekre Észak-Koszovóban, majd szintén Alicia Kearns-ot idézték: „A Nyugat reakciója nem volt kiegyensúlyozott, hiszen nem vette figyelembe a válság tényleges okait. Minden azzal kezdődött, hogy Belgrád beleszólt a koszovói belpolitikai folyamatokba, arra buzdítva az észak-koszovói szerbeket, hogy ne vegyenek részt a helyhatósági választásokon.”

„A tények feletti szemhunyás gyakorlata kezd meginogni. Valóban kérdéses, hogy a Biden-kabinetben ki hiszi még el, hogy Vučić érdemi partner. Erre utal Aleksandar Vulin szankcionálása is. A Biden-adminisztráció már nem rabja a Vučićtyal kapcsolatos tévhiteknek. Ugyanakkor egyelőre nem egyértelmű, hogy mindez egy új politika kezdete-e” – fogalmazott Edward Joseph, a Johns Hopkins University School of Advanced International Studies tanára.