Nemrégiben újraindult a jövő évi – előzetes bejelentések szerint április elejei – választásokat megelőző pártközi dialógusnak a nemzetközi közvetítőkkel, vagyis európai parlamenti küldöttséggel folyó változata is. Közben már zajlott a szerbiai parlamenten belüli illetékes testület révén folyó hatalmi–ellenzéki dialógus is. A pártközi párbeszédet tulajdonképpen azért hozták létre, hogy ne ismétlődjön meg a tavalyi parlamenti választás forgatókönyve, az ellenzék nagy része ne bojkottálja a választást, hanem kapcsolódjon be a politikai folyamatokba. A nemzetközi közvetítőkkel zajló párbeszéd, melyen a legtöbb politikai párt részt vesz, szeptemberben folytatódhat, addigra konkrét javaslatokat is megfogalmaznak. Azt már tudni, hogy a legtöbb vitát az ellenzéki pártok sajtómegjelenésének korlátozása okozza, s ennek kapcsán a legtöbben minimális változásokat tartanak elképzelhetőnek. Lehetséges-e ilyen helyzetben eredményt elérni? Erről is kérdeztük Mihal Ramacs politikai elemzőt, a Danas belgrádi napilap korábbi főszerkesztőjét.
□ Jó ismerője a hazai politikai körülményeknek. A többpártrendszer bevezetése óta volt a parlamentben valamikor olyan helyzet, mint ma, amikor ellenzéki pártok egyáltalán nem foglalnak helyet a törvényhozásban?
– Magam sem emlékszem ilyen helyzetre. Még a kilencvenes években is voltak ellenzéki pártok a képviselőházban. Előfordult persze, a politikai körülményektől függően, hogy bojkottálták a parlament munkáját, de, ha nem csal az emlékezetem, mindig jelen voltak a törvényhozásban.
□ Mennyiben befolyásolta ez a körülmény a hatalmi pártokat abban, hogy a dialógusban való részvétel mellett döntsenek?
– Éppen ebben rejlik a magyarázat, ugyanis nem jó képet fest az országról a parlament jelenlegi, ellenzék nélküli összetétele, másrészt a hatalom úgy döntött, az Európai Unió kedvébe jár e téren, s vállalja a párbeszédet. Van azonban ennek kapcsán egy gond: a hatalomnak megvan a legitimitása, hogy részt vegyen ebben a párbeszédben, politikai értelemben éppen az ellenzék szerepe itt a kérdéses: hogyan van meg a legitimitása arra, hogy folytassa a párbeszédet a választási feltételekről, amikor elutasította az azokon való részvételt, jelenleg parlamenten kívüli, olyan pártok is vannak közöttük, amelyek részt vettek a választásokon és nem jutottak be a képviselőházba. Nem teljesen világos hát, hogy Boris Tadić, Vuk Jeremić, Dragan Đilas kinek a nevében követeli a dialógust, kinek a nevében tárgyal. Pártjaiknak mindössze néhány ezer tagja van, kérdés, egy megmérettetésen hány szavazatot tudnának szerezni.
□ A párbeszéd két „vágányon" fut, az egyik európai közvetítőkkel, a másik közvetítők nélkül. Vannak pártok, amelyek csak az egyiken, vannak, melyek csak a másikon vesznek részt. Melyik dialógus lehet sikeresebb?
– Attól tartok, nem létezik őszinte szándék, amely valóban a párbeszéd, a lényegi diskurzust célozná. Ezért a külföldi közvetítésben hiszek, meglátásom szerint az európai képviselőkben megvan a jó szándék egy sikeres tárgyalás levezetésére. Természetesen külföldi „segítség" nélkül is megállapodásra juthatnak, ha ezt akarják. E pillanatban sajnos nem látom ezt az akaratot. Viszont nem látom a lényegi különbséget sem, ami miatt az egész dialógusra voltaképpen szükség lenne: az oppozíció legnagyobb része „támogatja" a vezetőség politikáját, vagyis nincs másik, attól eltérő politikai meggyőződése, legyen szó a koszovói kérdésről, az európai csatlakozás kérdéséről. Nincsenek lényegi különbségek, nincs alternatíva. Éppen ezért folyik a dialógus a leginkább a médiáról, arról, hogy melyik párt mennyit szerepelhet abban. Nem láthatunk egy eltérő gazdaságpolitikát, és a média szabadságára vonatkozó kérdésekben is egyetértés van, csak minden oldal a helyzetet saját javára szeretné fordítani. Azt kellene látnunk, miben különbözik az ellenzék politikája Montenegróval, Bosznia-Hercegovinával, a háborús bűnökkel kapcsolatban?
□ Mi számíthat sikernek ebben a folyamatban?
– Végül is, mindig jobb beszélgetni, mint veszekedni. A dialógus mindig jó megoldás, függetlenül attól, mit gondolok a hatalomról vagy az ellenzékről. A média az első számú téma, de azt is láthatjuk, hogy a közszolgálati televíziók új vezetőségeinek tagjai alapján leszűrhető, a hatalom nem akar megválni a médiától, ahogyan azt az ellenzék szeretné. A párbeszéd, ennek ellenére, elvezethet bizonyos választási feltételeknek a módosításához, például a parlamenti küszöb újradefiniálásához. Szerintem nincs értelme a jelenlegi alacsony küszöbnek.
□ Elképzelhetőnek tartja, hogy megállapodás helyett ismét bojkottot és tüntetést látunk?
– Nem zárható ki, de nem igazán hiszem már, hogy a polgárok érdekeltek lennének nagyobb demonstrációkban.
