Már az előző amerikai elnök is bírálta az orosz területről Németországba haladó Északi Áramlat-2 fölgázvezeték építését, és a munkálatok mielőbbi leállítását követelte Berlintől. Az új amerikai kormányzat is ragaszkodik ehhez, sőt szankciókkal fenyeget. Az igazi gondot nem is a csőrendszer jelenti, hanem az egyre inkább elmérgesedő orosz–amerikai viszony.
Az amerikai törvényhozás felsőházának két szenátora Washingtonban arra sürgette a kormányzatot, hogy állíttassa le az Északi Áramlat-2 gézvezeték építését. Bob Menendez és Jeanne Shaheen azt javasolta a Fehér Háznak, vessen be minden diplomáciai eszközt a cél elérése érdekében. Antony Blinken külügyminiszternek írt levelükben pedig azt tanácsolták, szükség esetén vezessen be szankciókat Németország ellen.
Alighanem fölöslegesen pazarolták az idejüket „lobbizásra”, mivel Blinken a két szenátor tanácsa nélkül is figyelmeztette Berlint az esetleges következményekre, ha nem vet véget az építkezésnek. Az üzenetet kedden fogalmazta meg Brüsszelben, miután tárgyalt Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral. Német hivatali kollégájával is egyeztetett a kérdésről. A Heiko Maasszal folytatott megbeszélés részleteiről azonban nem sokat közöltek a nyilvánossággal.
A vezeték már az előző amerikai elnök haragját is kiváltotta. Donald Trump többször sürgette a német kormányt, hogy mondja fel az oroszokkal kötött egyezséget és vessen véget a 9,5 milliárd dollár értékű beruházásnak. Hivatali utóda, Joe Biden szerint is rossz ötlet az 1230 kilométeres vezeték, mert ellentétes mind Európa, mind az USA érdekeivel, sőt az EU (energia)biztonságát sem szolgálja és rendkívül hátrányosan befolyásolná. Washington szerint a vezeték üzembe helyezésével a Kreml túl nagy befolyást szerezne Németországban.
Az Angela Merkel kancellár vezette kormány viszont létfontosságú gazdasági vállalkozásnak tartja az egészet, és nem szeretné abbahagyni. Berlin azt állítja, a beruházás megvalósításával közvetlen és biztonságos energiaforráshoz jutna.
Változás a német irányvonalban talán akkor lesz, ha a szeptemberben esedékes Bundestag-választás után a Zöldek bekerülnek a kormányba, ami könnyen megtörténhet. A jelenleg ellenzéki párt ugyanis évek óta követeli a gázvezeték megépítésének felfüggesztését.
Washington évek óta azzal érvel, hogy a Balti-tenger alján húzódó, és csaknem 95 százalékban elkészült vezetéken keresztül német területre szállítandó orosz földgáz nemcsak a fogadó országot, hanem egész Európát is túlságosan függővé tenné a Moszkva által biztosított szállításoktól. Az Egyesült Államok és néhány európai partnere, köztük Lengyelország és Litvánia, ugyanakkor ellenzi, hogy a csővezeték elkerüli a NATO és az EU felé közeledő Ukrajnát, és így megfosztja a tranzitdíjaktól. (Az orosz gázcsap teljes elzárása esetén a Nyugattal rokonszenvező Kijev évi 3,5 milliárd dollárt veszíthetne, ami esetében jelentős summa: megegyezik a bruttó hazai össztermékének 2 százalékával.)
Ha viszont leáll a munka, annak is komoly következményei lesznek. A hatalmas vállalkozás megvalósításába ugyanis 17 uniós tagállam kétszáz cége szállt be. A költségek nagyobb részét ugyanakkor a Gazprom orosz energetikai óriáscég állja, a többit pedig öt nyugat-európai vállalat. Ha elállnának a vezetéktől, azzal lemondanának arról az 55 milliárd köbméter gázról is, amely évente érkezett volna Németországba az Északi Áramlat legújabb útvonalán.
Blinken a minap a vezetéket orosz geopolitikai beruházásnak minősítette, amelynek szerinte két célja van: Európa megosztása és a kontinens energiabiztonságának gyengítése. Ha Washington nem fúrja meg a beruházást, őszre akár be is fejeződhet. Jelenleg azonban minden bizonytalan. Az amerikai–orosz viszony évek óta egyre rosszabb, és ez rányomja a bélyegét az Északi Áramlatra is.
A gázvezetéknek azonban támogatói is vannak. Szerintük Washington azért ellenzi annyira a beruházást, mert ő akar szállítani saját, cseppfolyósított gázt (LNG) Európának. Ebben pedig egyik fontos szövetségese épp Lengyelország, ahol Świnoujście kikötőjében (a német határ közelében) már évek óta működik egy LNG-terminál. Az onnan több irányba haladó csőrendszernek fontos szerep jut az ország ellátásában.
Az LNG-kikötő idővel uniós szállítások kiindulópontjává is válhat. A lengyelországi vezetékeken ugyanis zavartalanul lehet eljuttatni az amerikai LNG-t Németország, Csehország, Szlovákia vagy épp Ukrajna felé.
Az Egyesült Államok fontos exportcikké változtatná saját cseppfolyósított gázát, ám az aligha hihető, hogy egyedül el tudná látni Európát. Ellenkezése mögött nyilvánvalóan nemcsak üzleti, hanem (geo)politikai megfontolások is állhatnak.
