Másfél hónappal azután, hogy a szerb és a magyar államfő közösen fejet hajtott az 1944-es csúrogi magyar áldozatok emlékére állított szoborcsoport előtt, ismeretlen tettesek megrongálták, majd valaki részben helyreállította Szarapka Tibor művét.
Teleki Júlia július 19-én azért utazott Csúrogra, hogy eltakarítsa az elhervadt koszorúkat az emlékműről, elmondása szerint ő ekkor már csak a visszahegesztett glóriát találta a szoboregyüttesen, a keresztre feszített Jézus feje hiányzott. Júlia ezután értesítette az esetről Nikowitz Oszkár magyar nagykövetet.
– Nagyon bántanak a történtek. Ha valaki látta, hogy kik vitték el a glóriát és a Krisztus-fejet, miért nem jelentették a rendőrségnek? Valaki nyilván szemtanúja volt a történteknek, aki feltevésem szerint később arra kényszerítette a tetteseket: helyezzék vissza a glóriát. Bár vannak, akik rossz néven veszik, hogy rendőrségi ügy lett a dologból, én ezentúl is jelenteni fogom a hatóságoknak, ha ehhez hasonlót észlelek – mondta el Teleki Júlia. Az asszonyt a rendőrség arról tájékoztatta: a szobrász napokon belül helyreállítja az emlékművet.
Szarapka Tibor szobrászművész, a szoborcsoport elkészítője a rendőrségtől tudta meg, hogy az emlékmű megrongálódott, a feszületen levő Krisztus-fej eltörött. Az egyébként bronzból öntött hajlított huzalból készült.
– Azt mondták, hogy senki sem bántotta, hanem az időjárás miatt, az esőtől és a széltől törött le a Krisztus-fej. Szerintem valaki letörte, elképzelhető, hogy gyerekek játszottak ott, és véletlenül letörték – mondta a szobrászművész.
A Krisztus-fej a szobrászművész tudta szerint a rendőrségen van, így kizárható, hogy színesfémtolvajok rongálták volna meg a szobrot. Hozzátette, a szobrot elkészítő öntöde három-négy napon belül helyrehozza a megrongált feszületet.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt szerint várható volt, hogy előbb-utóbb megrongálják az emlékművet.
„Az erkölcsi és politikai kár felbecsülhetetlen, mindazonáltal az anyagi kár viszonylag kicsi, amiből arra lehet következtetni, hogy az elkövetők nem fémtolvajok, hanem vagy rakoncátlan gyerekek, vagy – ami még valószínűbb – sanda provokátorok voltak, abból a fajtából, akik a korábbi években is rendre meggyalázták az emléktáblákat, emlékkereszteket. A dilemmára a pontos választ a bűnüldöző szerveknek kellene megadniuk, de ők máris hitelüket veszítették, hiszen talán még mindig bölcsen hallgatnának az esetről, ha arra a véletlen folytán fény nem derül.
De a történet felvet más, korábbi eredetű, megoldatlan kérdéseket is. Többek között azt, hogy az ígéretek ellenére mindmáig miért nem szereltek fel az emlékmű környékén térfigyelő kamerákat? Másfelől: szükség volt-e olyannyira siettetni a csúrogi kettős elnöki főhajtást, ha a szerb fél semmilyen tekintetben nem volt kellően felkészülve a nagy horderejű esemény megfelelő előkészítésére. Több jele is volt, hogy Belgrád voltaképpen vonakodik a megbékélési folyamattól, és amit a dologban tesz, azt számára nem az erkölcsi parancs, hanem napi politikai taktikai szempontok teszik kikerülhetetlenné. Ezért van az, hogy a szerbiai médiában alig volt maradandó visszhangja a megbékélésnek, ezért történhetett meg, hogy mérvadó közvélemény-formáló személyiségek az eseményt kommentálva igyekeztek a magyar áldoztok számát minimalizálni, és ezért történhetett meg, hogy a szerb köztársasági elnök – ellentétben magyar kollégájával – nem kért bocsánatot az ártatlanok ellen elkövetett bűncselekményekért. Arról nem is szólva, hogy a szerb kormány – noha ennek a határozatnak a meghozatalát legkésőbb a csúrogi főhajtás napjára megígérte – mindmáig nem helyezte hatályon kívül a magyarok kollektív bűnösségére vonatkozó, második világháború végi állami döntéseket” – áll a párt közleményében.
Mint ismeretes, június 26-án Áder János és Tomislav Nikolić előbb a kivégzett ártatlan magyarok új emlékművét koszorúzta meg Csúrogon, majd az 1942-ben kivégzett csúrogi szerbek emlékére múzeummá alakított Topalov raktárban hajtottak közösen fejet az ártatlan szerb áldozatok emléke előtt. Előbbi emlékhely létrehozását a szerb, utóbbiét a magyar állam finanszírozta.
