A kolozsvári Házsongárdi temetőben pénteken átadták a magyar állam támogatásával megújított Bethlen-kriptát.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke azt az ószövetségi történetet idézte a kripta előtt mondott prédikációjában, miszerint Mózes megeskette az Egyiptomból menekülő zsidókat, hogy magukkal viszik ősatyjuk, József csontjait.
„Azért kell nekünk magunkkal cipelnünk Bethlen Béla csontjait, mert ha nincsenek ilyen példaképeink, akkor mi, akiknek Isten ma boldogságot ajándékozott, és lehetőséget adott a többre, semmiképp sem maradhatunk meg” – mondta a püspök.
Mint felidézte, Bethlen Béla azután sem vált emberkerülővé, embergyűlölővé, hogy a kommunista állam minden vagyonától megfosztotta, bebörtönözte. Méltatlan helyzetét akkor is szerény nyugalommal vette tudomásul, amikor szabadulása után fizikai munkából tartotta fenn magát, és nyomorúságos körülmények között élt. A kertészi munkában örült a jó levegőnek, amikor rakodómunkásként dolgozott, a munkáját testedzésnek tekintette. Amikor pedig a Szamos áradása 1970-ben szülővárosát, Bethlent is érintette, a kisemmizett, nyomorban élő gróf ezer lejt küldött Kolozsvárról a bethleni rászorulóknak.
Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára beszédében arra figyelmeztetett, hogy csak akkor tudjuk megtartani, ami a miénk, ha ragaszkodunk hozzá. Bethlen Béla életfelfogását ajánlotta a hallgatóság figyelmébe. „Ha nem mi, akkor ki fogja őrizni a több mint ezeréves gyökereinket itt a Kárpát-medencében?” – idézte az erdélyi arisztokrata gondolatát.
Úgy vélte: a magyarság túlélésének kulcsa, mint eddig, úgy ezután is a határon átívelő összetartozásban rejlik. Azt kívánta, hogy Bethlen Béla élete legyen kapaszkodó és mérce a mai döntések meghozatalakor, hogy az embertelen időkben mi is megmaradhassunk embernek.
A Bethlen család bethleni ágának kriptáját 1884-ben építették, és a grófi család számtalan tagját temették el benne. A romos műemléképületet a magyar állam 30 millió forintos támogatásával újította fel a Házsongárd Alapítvány. A kripta megáldásán a Bethlen család számos tagja részt vett.
A Kolozsvári Magyar Napok keretében pénteken délelőtt Murádin János Kristóf történész idézte meg Bethlen Béla alakját. Az 1888-ban született és 1979-ben elhunyt gróf élete három fontos fordulópontján is azt választotta, hogy Erdélyben marad. Észak-Erdély 1940-es Magyarországhoz való visszatérése után a román többségű Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vármegyék főispánjává nevezték ki. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után tisztségeiről lemondott, de a Lakatos-kormány megbízásából 1944. szeptember 1-jétől mégis elvállalta Észak-Erdély polgári kormánybiztosi tisztségét. Ebben a minőségében minden energiáját arra fordította, hogy a szovjet front átvonulása a lehető legkevesebb kárt okozza Erdélyben.
A kommunista népbíróság egy 1945-ös kirakatperben ötévi börtönbüntetésre ítélte, de miután a büntetés leteltével a gróf elutasította, hogy Magyarországra távozzon, ítélet nélkül további három évig tartották a legkegyetlenebb börtönökben. Bethlen Bélát 1959-ben rehabilitálta egy romániai bíróság.
