A tizenhármak valójában tizenhetek

Az utókor aradi tizenhármakat említ, de a vértanúk valójában tizenheten voltak. A magyar kormány 2001-ben nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át, amikor többségüket 1849-ben Aradon kivégezték.

A gyásznapon az állami lobogót félárbócra eresztik Magyarországon, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, az iskolákban megemlékezést tartanak. Arra emlékeznek, hogy 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvéd főtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajos grófot, az első független magyar kormány miniszterelnökét.

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte a győztes osztrák (Habsburg) uralkodóház részéről. A közkatonák amnesztiát kaptak, de sokukat besorozták a császári seregbe, ám a magasabb rangú tisztek, tisztviselők hadbíróság elé kerültek.

A tisztségéről 1848. október 2-án lemondó Batthyányt 1849 januárjában Pesten tartóztatták le. Az olmützi börtönbe hurcolt politikust 1849. augusztus 30-án a haditörvényszék koncepciós eljárásban, felsőbb utasításra, felségárulás miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, de kegyelemre ajánlotta. Batthyányt később visszavitték Pestre, ahol a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Julius Jacob von Haynau osztrák táborszernagy 1849. október 5-én megerősítette az ítéletet.

Aradon 1849. szeptember 26-án tizenhárom tábornokot és egy ezredest (Lázár Vilmost, aki szintén önálló seregtestet irányított) ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de Gáspár András elítélt büntetését végül börtönre változtatták.

A kivégzéseket október 6-ra időzítették. Batthyány előző éjszaka egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát. Súlyos vérvesztesége miatt nem lehetett végrehajtani rajta a megbecstelenítőnek számító, jobbára köztörvényeseknél alkalmazott akasztást. A helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést „porra és golyóra” változtatta. A végzetes napon Batthyány nem engedte a szemét bekötni, sőt maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak.

A helyszínen, az egykori Újépület falánál 1926. október 6-án avatták fel a Batthyány-örökmécsest, amely a szabadság jelképévé vált. Magyarország első miniszterelnökének hamvai a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a Batthyány-mauzóleumban nyugszanak.

Aradon aznap tizenhárom honvéd főtisztet végeztek ki: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Láhner (Lahner) Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. Kisst, Schweidelt, Dessewffyt és Lázárt hajnalban lőtték agyon a vár északi sáncában, a többieket ezután a vártól délre sebtében összetákolt bitófákra akasztották fel. A holttesteket elrettentésül estig az akasztófákon hagyták, de épp az ellenkező hatást érték el: a kivégzés helye zarándokhellyé vált. Az egykori vesztőhelyen obeliszk áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor őrzi.

Aradon 1850 februárjáig még három honvédtisztet végeztek ki, Ormai Norbert ezredest, Kazinczy Lajos ezredest és Ludwig Hauk alezredest, Bem József tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy azért nem került a kivégzőosztag elé, mert megtébolyodott, ő 1850 februárjában a várbörtönben halt meg. A szabadságharc utáni megtorlások alatt ötszáz halálos ítéletet hoztak, s mintegy száztízet hajtottak végre. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, az általános európai felháborodás hatására.