Ötven éve zajlott az első magyar túszdráma

Az első magyarországi túszdráma ötven éve, 1973. január 7. és 12. között zajlott le Balassagyarmaton, a helyi középiskolai leánykollégiumban.

A túszejtő Pintye testvérpár – a 19 éves András és a 17 éves László – apja a Szob és Miskolc közötti határőrkerület párttitkáraként a helyi elithez tartozott, édesanyjuk egy nagyüzem személyzeti előadója, káderese volt. A szülők keveset törődtek gyermekeikkel, akik így hamarosan kétes hírnévre tettek szert, a városban mindenki tartott tőlük. A fiúk végül azt vették fejükbe, hogy elhagyják az országot, de olyan módon, hogy erről mindenki tudomást szerezzen. Akciójukra sokat készültek: bejáratosak lévén apjuk laktanyájába, megtanultak lőni, a fegyvereket apjuk páncélszekrényéből lopták ki.

Tervük az volt, hogy a leánykollégiumban túszokat ejtenek, akiknek szabadon bocsátásáért cserébe pénzt és járművet kérnek, majd Nyugatra távoznak. 1973. január 7-én este tíz óra körül felfegyverkezve besétáltak a helyi Geisler Eta Leánykollégiumba, ahol húsz diáklányt, akik akkor érkeztek vissza a szünidőről, egy hálószobába kényszerítettek és elbarikádozták magukat. A túszok közül hatnak a WC ablakán kiugorva sikerült elmenekülnie és egyenesen a rendőrségre szaladtak.

A rendőrök eleinte nem vették őket komolyan, ugratásra gyanakodtak, ám mégis kiszálltak a kollégiumba. Itt derült ki, hogy valódi túszdráma zajlik: a fiúk golyózáport zúdítottak a hálószoba eltorlaszolt ajtaján dörömbölő rendőrökre. A helyszínre érkező rendőrkapitánynak – aki egyébként ismerősük, szüleik barátja volt – a fivérek azt mondták: ha a rendőrök nem távoznak, két lányt kivégeznek. A városban szükségállapotot rendeltek el, a helyi hatóságoktól a belügy vezetői vették át az irányítást. A Pintye testvérek megfogalmazták követeléseiket, ebben szerepelt lefüggönyözött autóbusz, majd egy repülőgép a Ferihegyi repülőtéren, kézigránátok, fegyverek, egymillió dollár, százezer nyugatnémet márka, négyszázezer svájci frank, illetve az ország első emberének aláírása annak bizonyítékául, hogy a pénzt önként adták nekik.

A második nap megjelentek a túszejtők szülei is, akikkel a gyerekeik szóba sem álltak, hanem igen durván elzavarták őket. Az akció irányítói ezután a helyi kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának vezető főorvosát kérték fel túsztárgyalónak. Napokig a doktor vitt be élelmet és vizet a szobába, illetve ő közölte a kint lévőkkel a híreket. Visszaemlékezése szerint a fivérek kitartottak képtelen követeléseik mellett, azzal érvelve: mivel a hivatalos ideológia szerint a szocializmus legnagyobb értéke az ember, a rendszer nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy túszt is kivégezzenek.

Ahogy múltak a napok, a szobában egyre szörnyűbb állapotok uralkodtak. A lányok nem mehettek ki a mellékhelyiségbe, voltak napok, amikor órákig kellett a falnál térdelniük és aludni sem engedték őket. A tárgyalások nem vezettek sehova, a testvérek és a belügyi vezetés is egyre fáradtabbá és türelmetlenebbé váltak. A budapesti központban elkészültek a tervek a lányok kiszabadítására, a legfontosabbnak az számított, hogy a túszoknak hajuk szála se görbüljön. Az épület közelében mesterlövészek álltak készenlétben, fő célpontnak az öccsét is irányító idősebb Pintye-fiú számított.

Az alkalmas pillanat január 12-én, valamivel dél után jött el, amikor a város csendjét harangok kongása, kutyák ugatása, tehergépkocsik zaja verte fel. A nagyobbik fiú meggondolatlanul kihajolt az ablakon, ekkor érte a halálos lövés, öccse azonnal megadta magát a szobába betörő rendőröknek.

A túszdráma öt napja alatt hírzárlatot rendeltek el, Balassagyarmatot hermetikusan elzárták a külvilágtól, csak január 13-án látott napvilágot valamennyi újságban azonos, szűkszavú közlemény. Az eseményeket persze nem lehetett eltitkolni, a Szabad Európa Rádió, majd utána külföldi médiumok is beszámoltak róluk. A hír külföldön is feltűnést keltett, hiszen csak pár hónappal azelőtt zajlott le a tragédiával végződő túszdráma a müncheni olimpián.

Az életben maradt 17 éves Pintye Lászlót jogerősen 15 év börtönre, a fiúk négy ismerősét, akik tudtak a tervekről, nyolc hónaptól négy évig terjedő szabadságvesztésre ítélték. A szülők megváltoztatták nevüket, és másutt kezdtek új életet.