Hősökre és áldozatokra emlékeztek

Magyarországon szombaton számos helyszínen megemlékeztek az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének, azaz a szovjet csapatok bevonulásának évfordulójáról.

– Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire azért kell emlékeznie minden nemzedéknek, mert volt bátorságuk felszólalni a szabadság érdekében és az elnyomás ellen – mondta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára Budapesten a Halhatatlanok napja című megemlékezésen. Hangsúlyozta: a szabadságharcosok mindezt úgy tették, hogy szembeszálltak a világ egyik legerősebb hadseregével.

A magyar szabadságharcosok elavult fegyverekkel, dióverőnek csúfolt puskákkal harcoltak, vagy éppen üres hordókkal, úttestre rakott lefestett tányérokkal, lefordított tepsikkel, palacsintasütőkkel vezették félre a szovjeteket, éppen annyi időre, amíg egy-egy Molotov-koktéllal sikerült hatástalanítani őket – mondta.

Az államtitkár egy forradalmár, Kajtár Imre szavait idézve azt mondta, „harcoltak, mert bennük élt a hazaszeretet”.

1956-ban a magyar szabadságharcosok életük árán is megvédték volna a függetlenséget és a szabadságot, sőt sokan az életüket is adták a magyar szabadságért, a haza függetlenségéért. Voltak, akik a harcokban haltak meg, voltak, akik a megtorlások során, voltak, akik túlélték, de egész életükben megpróbálták elsorvasztani őket, és voltak, akik elmenekültek mindezek elől – emlékeztetett Potápi Árpád János.

A hazaszeretet 1956 októberében Magyarország szabadságáért lobbant lángra, és ez a láng novemberben sem hunyt ki, a sortüzek, a városi harcok csak olajat öntöttek a tűzre – tette hozzá.

Potápi Árpád János személyes érintettségét megemlítve elmondta, hogy a forradalom és szabadságharc eltiprását követően, 1956 végén megkezdődő, több százezer embert érintő megtorlás során a bonyhádi nemzeti tanácsban tevékenykedő nagyapját is börtönbüntetésre ítélték, családjának több más tagja pedig külföldre menekült.

A megtorlás emberéleteket tett tönkre, családokat szaggatott szét, de a hazaszeretet lángját nem tudta kioltani. A szovjet uralom koporsójába az első szöget sikerrel verte be '56 népe. A magyar nemzet megmutatta a világnak a kommunista rendszer igazi arcát, ami megpecsételte a rendszer sorsát – fogalmazott az államtitkár

– Legyünk méltók mi is '56-hoz, megőrizve magunkban és közösségeinkben a hazaszeretetet és a nemzeti összetartozást, így '56 hősei valóban halhatatlanok lesznek minden nemzedék emlékezetében – hangsúlyozta az államtitkár, kiemelve, hogy a kormány ma is küzd azért, hogy ne idegen birodalmi érdekek, hanem a nemzet érdeke jusson érvényre. Ahogy akkor, úgy ma sem tetszik ez mindenkinek.

– Nemzetünk minden sorsfordító pillanatban a szabadságért és függetlenségért küzdött. Ma ez a küzdelem tőlünk nem követel olyan áldozatokat, mint '56 idején. Nem lőnek agyon, nem taposnak szét bennünket lánctalpakkal, nem fenyegetnek börtönnel, nem kényszerülünk elhagyni a hazánkat. Éppen ezért még szilárdabban, félelem nélkül ki kell állnunk azokért az értékekért, amelyekért '56 hősei kockára tettek és sokan oda is adtak mindent – fogalmazott.

A már 1956-ban is hatalmas erővel megmutatkozó nemzeti összetartozás 2010 óta a kormány nemzetpolitikájának is legfőbb eredménye és értéke, és összefogja a magyarságot határainkon innen és túl – hangoztatta.

A nemzeti összetartozásnak köszönhető az is, hogy az ukrán–orosz háború elől, vagy Izraelből Magyarországra menekülők itt békés, biztonságos közösséget találtak – tette hozzá.

Potápi Árpád János úgy fogalmazott: büszkeséggel a szívünkben kell emlékezni '56 napjaira és hőseire, azokra az eseményekre, melyek még a fojtogató diktatúra szorításában is összekovácsolták a nemzetet.

A budai Bem József téren tartott rendezvény résztvevői előtt Varga János Corvin közi szabadságharcos Wittner Máriát méltatta, egyúttal bemutatták a tavaly elhunyt szabadságharcos arcképével díszített nemzeti színű zászlót.

Kovács István erdélyi unitárius püspök az 1956 után börtönbüntetésre ítélt, kiállásukért és kitartásukért meghurcolt és megkínzott erdélyi, székelyföldi unitárius lelkipásztorokra emlékezett, valamint szentmisét mutatott be.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára Veszprémben mondott beszédet:

– Gyönyörű és felemelő forradalmunk leverése évfordulójának emlékeztetnie kell bennünket a hazaszeretetre, a hősökre és az ártatlanul szenvedőkre, kivégzettekre – mondta. Hangsúlyozta, hogy a kommunisták politikai és családi örökösei ma is itt vannak és fenyegetőznek. Azok kiáltanak ma diktatúrát, azok akarják átírni a történelmet, akiknek felmenői behívták a szovjet hadsereget, akik 1956-ban lövettek és akasztottak.

Az államtitkár felidézte: 1958. január 9-én kivégezték Brusznyai Árpádot. Fél évvel korábban a kommunisták külügyi bizottságának ülésén elhangzott, hogy fokozni kell a politikai harcot a büntető és igazságügyi szervekben, hogy ezek ütőképesek legyenek. Mint mondta, mindezt Apró Antal szorgalmazta, aki áruló, hazaáruló, hazudozó, népirtó. Aki 1958. július 17-én az Országgyűlésben az ellenforradalom méltó megbosszulásának nevezte Brusznyai Árpádnak, a forradalmi tanács elnökének és társainak kivégzését.

Apró Antal, néhai kommunista politikus és Dobrev Klára közötti rokoni kapcsolatra utalva azt mondta, Apró Antal tetteiért megkapta a jutalmat, unokája is abban a házban él, amit egy zsidó családtól rekviráltak a kommunisták.