Dunda György neve nem ismeretlen a vajdasági magyar olvasóközönség előtt, hiszen évekig a Magyar Szó tudósítója volt Kárpátaljáról. Jelenleg a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója, s bár tudjuk, Kárpátaljára még nem jutott el az ukrajnai háború szele, mégis aggódunk az ottani magyarokért, Gyuriért is, aki Ungváron él. Hétfőn aztán Nyíregyházán találkoztunk, s természetesen mindjárt az ukrajnai helyzet került a terítékre. Gyuri azonban felhívta a figyelmünket arra, hogy Ukrajnában hadiállapot van, s a törvények sem engednek meg mindent, így hát úgy mondja majd el a történéseket, ahogy lehet.
Rendben van. Hogy ítélnéd meg, mi történik Ukrajnában?
– Háború van, aminek minden negatívumát látjuk és érzékeljük. Az történik Ukrajnában, amit a legrosszabb álmainkban sem mertünk remélni, hogy ilyen totális háborúba torkollik ez az ukrán–orosz szembenállás. Február 24. előtt csak azt találgattuk, hogy az orosz csapatok a kelet-ukrán határnál hol állnak meg: vajon a megyehatároknál, vagy egy valóságos frontvonalon? Ukrajnában pokol történik, eddig 10 millió ember hagyta el a lakóhelyét, ebből 3,5 millió külföldre távozott, a többi Ukrajna békésebb vidékeire. Menekült-cunami van, ennek minden borzalmával együtt. Minden egyes nap minden pillanata egy háborúban rettentően feszült, így a kárpátaljai mindennapjainkat is nehézzé teszi. Olyan, eddig ismeretlen dolgok történnek velünk, amit még a rémálmainkban sem képzeltünk el, hiszen légiriadót például csak a filmekben láttunk eddig. Menekülthullámmal is csak a híradókban találkoztunk, most pedig ez történik, mert az iskolákban, óvodákban nem tanítás folyik, hanem a menekültek vannak elszállásolva, s ez vonatkozik a színházakra, kultúrlétesítményekre is. A legtragikusabb azonban az, hogy több kárpátaljai halottja is van a háborúnak, akik a harcvonalban teljesítettek szolgálatot. Megdöbbentő, hogy az első ilyen áldozat egy ungvári magyar fiatalember volt, hétfőn délben temették... Tragikus dolgok ezek, de együtt kell élnünk vele, mert nincs más választásunk. Tesszük a mindennapi teendőinket, ami azonban néha képtelenség, mert a feszültség, az idegeskedés és a stressz mindent szétfeszít.
A világ minden okos politikai és katonai elemzője nézi azokat a célpontokat, melyeket az oroszok támadnak, vagy célba vesznek, vehetnek. Pontosan mely részekről is van szó, és célpont lehet-e Kárpátalja?
– Abban csak bízni tudunk, hogy Kárpátalja nem tartozik a stratégiai célpontok közé, mert minden logikus magyarázat szerint nem tartozhat oda, már csak azért sem, mert négy EU-s tagországgal határos. Ugyanakkor az viszont nem logikus, hogy az orosz hadsereg lerohanja fél Ukrajnát, beleértve a fővárost is. Így bármilyen logikusságot keresni a putyini tervekben nehéz, de jobb félni, mint megijedni. Ezt mutatja az is, hogy a közelünkben, Lemberg megyében – amely 17 kilométerre van Lengyelországtól – már nem egy támadás volt. Ez mindenképpen óvatosságra int.
Ez a menekülthullám a kárpátaljai magyarokat sem kíméli. Hogyan számoljátok, miként érint ez benneteket, hogyan változtathatja meg a lakossági összetételt, mennyire hat ki ez érzékenyen a kárpátaljai magyarságra?
– Rendkívül érzékenyen érinti, a következményeit, a hatásait gyakorlatilag nem lehet belátni, megjósolhatatlan és felbecsülhetetlen, mi lesz később. A jelenlegi becslések szerint húsztól negyvenezerig terjed azon magyarok száma, akik elmentek Kárpátaljáról, szökve a háború elől, ebből a miliőből. Ez a szám minden egyes nappal változhat, s akkor még a gazdasági aspektusairól még nem is szóltam, hogy Ukrajnában mennyire lehetetlen az élet Európa szerencsésebb országaival szemben. Jelenleg nem lehet megbecsülni a végét, de félő, hogy a kárpátaljai magyarság száma százezer alá csökken. Ez reális veszély, de most mégis a legfontosabb a háború túlélése, a romeltakarítással és az újratervezéssel majd csak akkor kell foglalkozni, amikor elhallgatnak a fegyverek.
Egy utolsó, de nem könnyű kérdés: szerinted vannak-e véletlenek? Hihetünk-e abban, hogy a Nyugat nem tudta pontosan, mi fog történni, hogy ez a több millió menekült nem lesz neki égetően szükséges, friss munkaerő. Össze lehet-e kötni a történéseket?
– Ez egy nagyon bonyolult és összetett kérdés, feltevés. Ezek az elemzések sok mindennel egészíthetők ki, kezdve az alapkérdéssel, nevezetesen mi vezetett a háborúhoz, mi volt ennek az előzménye, kiváltó oka. Itt azért egy több éves folyamatról beszülünk, amely elmérgesítette az orosz–ukrán viszonyt, gyakorlatilag 2014-ben fordult egymás ellen a két ország. Mindebben elvitathatatlan a Nyugat, illetve Washington szerepe. Jelenleg Ukrajnában erről tabu beszélni, lévén hadiállapot esetén csak központi közléseket hozhat le a média, mély elemzésekbe törvényileg tilos belemenni. Nyugaton persze más a helyzet, hiszen csak televízióból nézik a háborút, így lehet, sőt, kell is elemezni a dolgokat. Később nyilván számtalan kérdésre keresnek majd választ, de, ha őszinte akarok lenni, Ukrajnában a hétköznapi embert egyáltalán nem érdekli, mi vezetett ide, kik a felelősek. Most csak a túlélés a fontos. Az emberek elvesztik a házukat, vagyonukat, s teljesen mindegy nekik, hogy ebben Moszkva vagy Washington a ludas. Sajnos, a háborúban mindig az egyszerű ember szenved, a politika meg hasznot húz belőle.
